兔死狐悲 A nyúl halálán szomorkodik a róka.

Szél-víz kommentelőnk vendégposztja.

Egyszer a róka és a nyúl barátságot kötött, hogy összefogjanak a közös ellenség, a vadászok ellen. Így hát esküt tettek egymásnak szövetségük megpecsételésére: a róka nem üldözi többé a nyulat, jóban-rosszban, egészségben-betegségben óvni fogják egymást, figyelmeztetik a másikat a veszélyre. Barátságban teltek hát napjaik, együtt élvezték a természet szépségét, amikor egyszer csak feltűnt egy csapat vadász, és lelőtte a nyulat. A  róka épp, hogy csak el tudott menekülni, a vadászok a nyomába eredtek, de az végül lerázta üldözőit. Később visszatért a nyúl teteméhez, és sírva fakadt bánatában.

Egy arra járó idős úr tanúja volt a meglepő eseménynek, és megkérdezte a rókát, miért sír.

A róka bánatosan így felelt: „Mi kis állatok vagyunk, vadászok gyakori zsákmányai. Így hát elhatároztuk, összefogunk a közös ellenséggel szemben, esküt tettünk egymásnak, hogy nem bántjuk a másikat, óvjuk egymást. Ám az ellenség megölte a barátomat. Halála holnap talán az én halálomat is jelentheti. Igaz barátok voltunk, és az igaz barátok mindenben osztoznak. Hogy is ne éreznék részvétet iránta, hogy is ne lennék szomorú!”

„Ó, most már értem. Joggal siratod meg hű társad” – szabadkozott az idős úr.

Ez a chengyu - 兔死狐悲 (tù sǐ hú bēi) -  a szerencsétlenül járt barátok, társak iránt érzett részvétet ábrázolja.

(A szerző szíves engedélyével utánközlés a Valóságtúra blogról)