半途而废– Félúton feladja
Amíg az ember még nem juttatja kifejezésre érzéseit, s szíve nyugodt, közömbösnek mondják. De minden embernek van öröme vagy bánata, amelyeket szükségképpen ki kell, hogy mutasson. Ha ezt megfelelő érzékkel teszi, úgy nyugodtnak nevezik. A kettő összehangolt harmóniája egyszerűen a középutasság. Amint az emberek elérkeznek ennek területére, mindenki megnyugszik, a társadalmi rend megvalósul, s a földön is béke lesz. Konfuciusz ezt mondta: „A földi országok kormányozhatók, a hivatalnoki tisztségek és bérek mellőzhetők, a hófehér kardlapok is eltaposhatók, az arany középút mégis nehezen valósítható meg. Aki különös utakat járva, furcsa dolgokat művelve szerez magának hírnevet, az utódok lehet, hogy emlékezni fognak rá, s legendákat gyártanak róla, de én egyáltalán nem cselekedhetek így. Néhány kifogástalan erényű ember az arany középutat járva cselekszik, de félúton feladja, nem képes folytatni, én azonban egyáltalán nem adhatom fel. Az igazi uralkodó tiszteli az arany középutat, így egész életében névtelen marad, akit senki sem ismer, de ő ezt nem bánja. Ez az, amire csak a szentek képesek.”
A“半途而废” (bàn tú ér fèi) chengyu-t azokra az emberekre használják, akik cselekedeteikben nem tartanak ki a végsőkig, félúton feladják, elkezdenek valamit, de nem fejezik be.
