天涯海角– A világ végén, tengerek szélén
Han Yu vagy más néven Zi Tui Zhi a Tang-dinasztia uralkodása idején élt hatalmas irodalmár volt. Édesapját kétévesen veszítette el, s nem sokkal később az édesanyja is elhalálozott. Gyermekkorát a bátyja, Han Hui és annak felesége mellett töltötte. Han Hui-nak volt egy örökbefogadott[1] fia, akit Lao Cheng-nek hívtak. A tizenkettedik volt a sorban, ezért az „Ifjú Tizenkettes”[2] becenévre hallgatott. Han Yu-nél egy kissé fiatalabb volt.
Később, mivel a kancellárral, Yuan Zai-jal összetűzésbe keveredett, Han Hui-t negyvenkét éves korában Shao Zhou kormányzójává fokozták le, és nem telt bele pár hónap, Shao Zhou-ban egy betegség elvitte. Ekkor Han Yu még csak tizenegy éves volt, s az „Ifjú Tizenkettes” sem nőtt még fel. Noha Han Yu-nek három bátyja volt (Hui, Bian és Jie), ők ekkorra már mind eltávoztak az élők sorából. Az őseik örökségét csak ketten, Han Yu és az unokafivére, „Ifjú Tizenkettes” vitték tovább, akik keserű árvaságukban soha el nem hagyták egymást.
Han Yu tizenkilenc éves korában Yicheng városából a fővárosba került, s az ezt követő tíz évben „Ifjú Tizenkettessel” mindössze háromszor találkozott. Éppen akkor, amikor tervbe vette, hogy visszatér nyugatra és azután örökre „Ifjú Tizenkettessel” marad, szerencsétlenségére „Ifjú Tizenkettes” elhalálozott. E hír hallatán Han Yu-nek bánatában majd megszakadt a szíve[3], s egy verset írt „Ifjú Tizenkettes emlékére” címmel, majd megkérte Jian Zhong-ot, hogy őseik szülőföldjéről hozasson néhány tárgyat az „Ifjú Tizenkettes” tiszteletére. A gyászvers minden egyes írásjegye egy-egy könnycsepp, amitől az olvasónak elszorul a szíve. A költeményben szerepel egy mondat: „Az egyik a világ végén, a másik a föld szélén.” [4]
Az utókor a fenti sorokból alkotta meg a “天涯海角” (tiān yá hǎi jiǎo) chengyu-t, amely a nagyon távoli helyek, és az egymástól való messzi elszakítottság ábrázolására szolgál.
