如火如荼 - Mint a tűz, s mint a nádfű
Az Ősz és a Tavasz korszakának végén, Wu ország királya, Fu Cha, egymás után foglalta el Yue, Ru és Ji országát, s diadalmasan tört előre északnyugatra, hogy nagy csinnadratta közepette meghódítsa Jin földjét. Éppen ekkortájt Yue királya, Gou Jian csapataival Wu királyát hátbatámadta, s még Wu ország fővárosát, Gu Su-t (a mai Suzhou-t) is meghódította, majd a Huai folyót elfoglalva Wu királyának visszavonulási útját elvágta. Ez a hír úgy érte Wu királyát, mintha hideg vízzel öntötték volna nyakon. Nagyon megrettent, s nyomban összehívta a minisztereket és a tábornokokat, hogy megvitassák a stratégiát. Mindenki azt mondta, hogy ha visszavonulnának, az egyenlő volna azzal, hogy mindketten vereséget szenvednek, s még meg is kell mérkőzniük; ha legyőznék Jin országát, az azt eredményezné, hogy a hátországokban egyeduralmat szereznének, s visszafelé menet Yue királyának a megbüntetésére is lesz idejük.
A nagy terv eldőlt, a legsürgetőbb dolog Jin országának meghódítása lett. Háromszor is megvitatták, s úgy döntöttek győzelemre viszik az ügyet. Egy este Wu királya kiadta a parancsot. Az összes katona belakmározott, s a lovakat is megetették zabbal. A hadseregből kiválasztottak harmincezer tehetséges harcost, s tízezrenként alakulatokba állították őket, így összesen három alakulat lett. Minden egyes alakulat százszor száz fős sorokból állt. Minden egyes sor élén százados állt. Minden tíz sorért, vagyis ezer emberért egy ezredes volt felelős. Minden egyes alakulatot pedig tábornok vezetett. A köztes alakulat fehér sisakban, fehér fegyverzetben, fehér ruhában fehér zászlóval, fehér íjakkal, maga Wu király irányítása alatt állt, ez volt a középső sereg. A baloldali alakulat vörös sisakban, vörös fegyverzetben, vörös ruhában volt, s ennek az egyszerű vörösnek a mélysége felmérhetetlen volt. A jobboldali alakulat színe fekete volt. Éjfélkor indultak, s hajnaltájt már Jin seregeitől egy mérföldnyire jártak. Az égbolt alighogy kivilágosodott, Wu seregének dobszava és köszöntése remegtette meg a földet és eget. A Jin katonák, amint álmukból felébredve megpillantották a Wu sereg három alakzatát, s meghallották csatakiáltását, egyszerűen ledermedtek. Az a fehér alakzat olyan volt, mint a nádfű fehér virága, amely a rétet virágba borítja; az a vörös alakzat olyan volt, mint a tűz, amely lángnyelvekben csap fel; és az a fekete alakzat olyan volt, mint a felbecsülhetetlenül sötét tenger.
A történet az „Államnyelv - A Wu nyelv” című könyvből származik. A “如火如荼”(rú
