凿壁偷光– Aki falat fúrva jut világossághoz
A Nyugati Han-Birodalom alatt élt egy Guo Heng nevű ember, aki egy földműves gyermeke volt. Kiskorában nagyon szeretett volna tanulni, de mivel a családja szegény volt, nem volt pénzük arra, hogy gyermeküket iskolába járassák. Csak később, egy rokonától tanulta meg az írásjegyeket, és sajátította el az olvasás képességét. Guo Heng nem tudta megvenni a könyveket, ezért csak kölcsönkapott könyveket olvasott. Akkoriban a könyvek nagyon értékesek voltak, így azok az emberek, akiknek volt könyvük, nem szívesen adták oda másoknak. Guo Heng ezért a mezei munkák idején a pénzes embereknek idénymunkát végzett, amiért nem kért bért, ellenben könyveket kért kölcsön, hogy elolvashassa. Eltelt néhány év, s Guo Heng felnőtt, családja fő munkaereje lett. Minden nap estig dolgozott a földeken, és csak délben volt ideje egy kis olvasásra, ezért gyakran fél hónap is eltelt, mire elolvasott egy könyvet. Guo Heng-et ez nagyon bosszantotta, s ezt gondolta magában: „Egész nap ültetek, nem jut időm az olvasásra, talán este több időt szakíthatnék rá.” De Guo Heng családja nagyon szegény volt, még a mécseshez szükséges olajat sem tudta megvenni. Mit lehetett hát tenni? Egyik este Guo Heng az ágyon feküdt, s a nappal olvasott könyvet idézte fel magában. Ahogy így elidőzött, hirtelen észrevette, hogy a ház keleti oldalának falán fény szűrődik be. Azon nyomban felállt, s odament. Ekkor látta, hogy a résen a szomszéd lakó mécsesének a fénye szűrődik át. Így arra a megoldásra jutott, hogy elővett egy kis kést, és a rést kiszélesítette. Ily módon az átszűrődő fény is nagyobb lett, ő pedig a beszüremkedő fényben olvasni kezdett. Guo Heng ilyen keményen tanult, s vált művelt emberré.
A 凿壁偷光 (záo bì tōu guāng) szólást a szegénysorból származó, és ezért keményen tanuló emberek ábrázolására használják.
A kép Geoffrey C. Lewis munkája. (www.friedpaint.com/portfolio (c)2005 FriedPaint)
