天衣无缝 – A mennyei ruhákon nincsenek öltések
A régi időkben élt egy Gou Han nevű úr, aki tehetséges verselő és festő volt. Humorérzékkel is bírt, szeretett viccelődni. Nyár derekán az egyik éjjel egy fa alatt hűsölt. Az eget jáde színűnek találta, ahol a fehér felhők forgolódtak, a ragyogó hold magasan függeszkedett, s egy lágy szellő az udvart virágillattal töltötte meg.
Ekkor kacagó ajakkal egy különösen vonzó sellő jelent meg előtte. Gou Han udvariasan megkérdezte tőle: „Kisasszony, Ön kicsoda? Hova valósi?” „Párka vagyok és a Mennyekből jöttem.”- felelte a sellő. Erre Gou Han így tudakolódott: „Ha a Mennyekből jöttél, tudnál-e beszélni az ottani dolgokról?” „Mit szeretnél tudni?” – kérdezett vissza a sellő. „Mindenről tudni szeretnék.”- válaszolta Gou Han. A sellő erre így szólt: „Ez lehetetlen. Mondd meg, hogy miről beszéljek?”
Gou Han ezt válaszolta: „Az emberek azt mondják, hogy a sellők bölcsek. Beszélj hát tetszésed szerint.” A sellő erre a következőket mondta: „A Mennyekben a négy évszak közül a nyár nem forró, a tél nem hideg. Mindig zöldellnek a fák és nem hervadnak el a virágok. A faágakon százasával dalolásznak a madarak, a vizekben halak úszkálnak. Nincsenek betegségek, nincsenek háborúk, nincsenek adók. Összefoglalva, az emberi világ összes nehézsége a Mennyekből mind hiányzik.” Gou Han ámulva kérdezte: „Ha a Mennyekben oly jó, te miért az emberek közé jössz inkább?” A sellő így felelt: „Szerencsére te egy művelt ember vagy. Az egyik ősötök, Zhuang Zhou öregúr gyakran mondogatta, hogy ’Az orchideákkal teleültetett szobában hosszasan időzve már meg sem érezzük a virágok illatát.’ Ha a Mennyekben sokat időzök, elkerülhetetlenül magányos leszek, ezért időnként az emberek közé jövök tréfálkozni.” Gou Han tovább faggatta: „Hallottam, hogy van olyan orvosság, amitől az emberek nem öregszenek meg. Tudod-e hol találom meg?” „Az emberi világban ilyen orvosság nincs, de a Mennyekben van mindenütt.”- felelte a sellő. Han Gou erre így szólt: „Ha a Mennyekben oly sok van, neked hozni kellene belőle, hogy az emberek kipróbálhassák, mennyire jó is az.” A sellő így reagált rá: „Nem hozhatom le. Ha a mennyei dolgokat lehoznám az emberi világba, elveszítenék a lényegüket. Máskülönben Qin Shi és Han Wu császároknak is adtam volna belőle.” Mire Gou Han ily módon fakadt ki: „Te folyton azt hangoztatod, hogy a Mennyekből jöttél. Bizonyíts hát be, hogy nem csak nagyokat mondasz!” A sellő megengedte Gou Han-nak, hogy megnézze a ruháját. Gou Han tüzetesen végigmérte, s furcsállotta, hogy a sellő ruháján nincsenek öltések. A sellő ezt ezzel magyarázta: „A mennyei ruhákat nem varrják, hát még ezt sem érted? Bölcsnek tartod magad, pedig az én szememben csak egy tökfilkó vagy.” Gou Han meghallgatta, majd kacarászni kezdett. Mire újra odanézett, a sellőt már nem látta sehol.
A ”天衣无缝” (tiān yī wú fèng) chengyu a dolgok teljes tökéletességét fejezi ki, vagyis azt, hogy semmiféle rossz tulajdonságot nem találunk valamiben.
