火树银花 – Tűzfa ezüst virágokkal
Rui Zong a Tang-dinasztia az egyik leginkább élvhajhász uralkodója volt. Bár csak három évig ült a trónon, de ünnepektől függetlenül mindig nagyon sok energiát és embert fecsérelt a saját hivalkodására és szórakoztatására. Minden évben a lampionünnep estéjén egy kétszáz láb maga lámpásfát állíttatott, s ötvenezernél is több lámpást gyújtatott rajta. Ezt nevezték el tűzfának. Később a költő, Su Wei Dao ennek alapján írta meg egyik versét, hűen ábrázolva a fa megjelenését. „Mikor egyesül az ezüstvirág a tűzfával, a csillaghíd vaslakatja felnyílik. Feloszlik a sötét por a lovak nyomában, s a fényes hold lesz az ember társa. Örömlányok minden idényben, kik a szilvahullásig dalolnak. Az aranyszín nem engedi az éjjelt, s nem sürget minket a jádeóra.” Ez a vers az akkori nyüzsgő életképet leplezetlenül mutatja be, mintha az olvasó előtt jelenne meg.
A ”火树银花” (huǒ shù yín huā) chengyu lámpásokkal teli helyet ábrázol, amelyre feltekintve úgy tűnik, mintha tűzfa lenne tele ezüst virágokkal. Emiatt manapság, ha egy lüktető nagyváros vagy egy hatalmas koncert éjszaka fényárban úszik, ezt a kifejezést használjuk rá.
