华而不实– Virága van, mégsem valódi
A Tavasz és az Ősz korában egyszer, amikor Jin ország kancellárja, Yang Chu Fu látogatóba ment Wei országba, visszafelé útba ejtette Ningba városát, ahol egy fogadóban szállt meg. A fogadós, akit Ying-nek hívtak, Yang Chu Fu ábrázatát méltóságteljesnek, a közönségestől eltérőnek és teljes mértékig tiszteletreméltónak találta, ezért halkan így szólt feleségéhez: „Már régóta szerettem volna egy nagyon előkelő személyhez szegődni, de már sok-sok esztendeje, hogy itt maradtam, mert egy alkalmas embert sem találtam. Ma úgy vélem, hogy Yang Chu Fu a megfelelő személy, ezért elhatároztam, hogy vele tartok.”
A fogadós, miután Yang Chu Fu beleegyezését elnyerte, elbúcsúzott a feleségétől és a kancellárral együtt távozott. Útközben Yang Chu Fu a fogadóssal ímmel-ámmal beszélgetett, mert nem tudta, hogy mi az, amiről komolyan eszmét cserélhetnének. A fogadós meg csak hallgatagon ment. Alighogy átlépték Ningba megye határát, a fogadós megváltoztatta az álláspontját és Yang Chu Fu-nak búcsút intett. A fogadós felesége, látva azt, hogy ura hirtelen visszatért, nem értette a dolgot, ezért kérdőre vonta őt: „Elég nehezen találsz egy ilyesfajta embert. Hát miért engedted őt elmenni? Mégsem voltál annyira eltökélt? A háztartás dolgát nyugodtan hagyhattad volna.” „A kinézetéből úgy tűnt nekem, hogy egy művelt ember, akire támaszkodhatok. Mégis aki hallotta már a szavait, nagyon fárasztónak tartja őt. Attól féltem, hogy ha vele maradok, semmit sem tanulok tőle, ellenben veszélybe kerülök, ezért negligáltam a korábbi álláspontomat.” – felelte a fogadós. Ez a Yang Chu Fu nevű ember a fogadós szemében nem volt más, mint egy virág, mely belül nem valódi, ezért habozás nélkül faképnél is hagyta őt.
A” 华而不实” (huá ér bù shí) chengyu jelentése: a virág gyönyörűennyílik akkor is, ha nem valódi. A szép külsejű, ám belül üres embereket ábrázolja.
