草木皆兵 – A füvek és a fák is ellenséges katonának látszanak
A keleti Jin korban volt egy Qian Qin nevű ország, királya Fu Jian el akarta foglalni a tőle délre fekvő Jin államot, ezért 900.000 katona élén megtámadta Jint.
Jin hercegének egy hivatalnoka Xie An az unokaöccsét Xie Xuant ajánlotta a védekező hadsereg tábornokának. Xie An úgy rendelkezett, hogy ahelyett, hogy kivonulnának harcolni, maradjanak a barakkjaikban a Fei folyó portján.
Néhány nappal később Qin hadserege meghódította Shouyang városát. Ekkor Xie Án is felkelt és elment a katonák főhadiszállására.
Reggel jelentették Fu Jiannak a tábornokai, hogy a Fei folyó szemközti partján állomásozó Jin hadsereg milliósra növekedett. Fu Jian hitetlenkedve nézett ki, de legnagyobb megdöbbenésére katonák százezrei álltak hadrendben a Bagong hegyen. Így kiáltott fel: „Ki mondta, hogy ez egy kis csapat! Ez egy rivális hadsereg!” A következő napokban egyre jobban elvesztette a harci morálját a Qin hadsereg.
A bagongi katonák pedig nem is voltak valósak. Xie An parancsára egy éjszaka alatt kötötték őket szalmából és faágakból.
Pár nappal később Xie An követeket küldött Fu Jianhoz kérve, hogy vonuljanak vissza egy kicsit a folyótól, hogy a Jin hadsereg át tudjon kelni a folyón és megütközhessenek.
A visszavonulás rendezetlenre sikerült ráadásul Jin kémei azt kiabálták visszavonulás közben: „Fussunk, elveszítettük a csatát!” Így a megérkező Jin hadsereg könnyen legyőzte őket. Fu Jian látva a katasztrofális vereséget így sóhajtott fel: „Az égi istenek segítettek Jinnek és változtatták katonává a Bagong hegy fáit!”
Ez a chengyu - 草木皆兵cǎomùjiēbīng – az elkeseredett pánik állapotát jelöli.
(A felső képen a Bagong hegy látható)
