圣人之勇 -(shèng
Kong-zi (vagy más néven Konfuciusz) rendszeresen utazott különböző országokba. Wei ország Kuang nevű városába érkezvén a nagy tömeg körbefogta, miközben a qin[1] és énekének hangja meg sem állt. Zi Lu odaszaladt a tömegbe, s látva Kong-zi-t ezt mondta: „Mester, hogyan lehetséges, hogy még most is nyugodtan pengeted a qin-t, és énekelsz?" 
Kong-zi így felelt: "Tanítványom, hadd beszéljek veled! Oly régóta szeretnék a nehézségektől megszabadulni, el mégsem kerülhetem. Óh, ez a sors akarata. Oly régóta szeretném megtalálni a kiválóságot, mégsem járok eredménnyel. Óh, a szerencse nem kedvez. Yao Shun korába toppanva a földön jól ment a sora az embereknek, de ez nem azért volt így, mert annyira bölcsek lettek volna; Jie Zhou korába lépve már nem voltak elégedettek az emberek, de ez nem azért volt, mert kevesebb bölcsességük lett volna, hanem az idő alakította így. Akkortájt a vizekben járva nem rettegte a sárkányokat a halászok bátorsága; a földön járva nem félte a rinocéroszt, sem a tigrist a vadászok bátorsága; hófehér kését maga előtt tartva, a halál és az élet közt nem látott különbséget a harcosok bátorsága; a nehézségekben a sorsot felismerni, és tudni azt, hogy a kiválósághoz kedvező idő szükségeltetik, a szerencsétlenséggel szembenézve meg nem rettenni, ehhez a szent ember bátorsága kell. Tanítványom, nyugodj meg! A sorsomat az Ég már jól eltervezte.” Nem telt el sok idő, és katonáival egy hadvezér érkezett, aki esedezve mondta: „Úgy véltük, hogy Ön Yang Hu[2], ezért is vettük körbe; most már tudjuk, hogy nem az. Nagyon sajnáljuk, mi itt Öntől bocsánatot kérünk, és visszavonjuk katonáinkat.”
[1] qin: ősi kínai pengetős hangszer
[2] Yang Hu: Ru országának (a mai Shandong tartomány) gui nemzetségű Ji klánjának volt a vezetője, aki egykor Wei országának Kuang városát elfoglalta, ezért a helyi köznép gyűlölte. Kong-zi arca hasonlított Yang Hu-éhoz, ezért történt a félreértés.
