过眼烟云 – Mint a szemünk elől elillanó füst
A kalligráfia művelése az embernek örömet tud okozni, de az ember ambícióit nem képes megváltoztatni. Ha olyannyira nagyra értékeljük, hogy ki sem akarjuk engedni a kezünkből, mert annyira a szívünkhöz nőtt, nos ez már félelemre adhat okot. Például amikor a Három Királyság korában Zhong Yao mester észrevette, hogy Wei Dan birtokában van egy Cai Yong készítette kalligráfia, és azt többszöri unszolásra sem kapta meg tőle, ezért mellkason szúrta magát. A Jin-dinasztia nagy tábornoka, Heng Xian, mielőtt a csapataival harcba indult, készíttetett pár darab gyors hajót, amiken régi kalligráfiákat szállított. Így beszélt róluk: „A háború veszélyes dolog. Ha váratlan helyzet adódik, könnyen elvihetnek minket, s az ellenség karmaiból megmenekülhetünk. Ha az ország ügyeit gyerekjátéknak tekintjük, magunkat sodorjuk veszélybe, ez ad magyarázatot a túlzott figyelemre. Fiatalkoromban nagyon kedveltem ezt a kettős dolgot (ti. a kalligráfiát, mely egyszerre írás és egyszerre rajzolás- a szerk.): Ha volt otthon belőle, mindig azért aggódtam, hogy egy napon elveszítem. Ha másnak volt belőle, mindig izgultam amiatt, hogy nem akarja kölcsönadni nekem. Később én magam is jót nevettem az egészen: Nem értékeltem sokra az életet, csak a kalligráfiát tartottam nagyra.
Hát ez nem olyan, mint amikor a farok csóválja a kutyát? Nem ellentétes az emberi ésszel? Azóta már nem szeretem. Gyűjthetem azokat a szép kalligráfiákat, miket észreveszek, de ha más ember viszi el, azt sem tartom bajnak. Hiszen ez olyan, mint a szemem előtt elillanó füst, vagy mint a fülem mellett elsuhanó madarak, melyek érkezését mindig örömmel veszem, míg a távozásuk észrevétlen marad. Így hát ez a kettős dolog rendszerint csak boldogságot jelent nekem, bánatos nem leszek tőle sohasem.”
A “过眼烟云” (guò yǎn yān yún) chengyu eredetileg azt jelentette, hogy az életen kívül más dolgokat nem szabad túlzottan nagyra értékelni, később a nagyon gyorsan elmúló dolgok ábrázolására használták.
