木梗之患– A faág szerencsétlensége
Meng Chang Jun arra készült, hogy nyugatról betörjön a Qinek országába. Nagyon sokan ellenezték ezt, de ő senkire sem hallgatott. Su Qin is szerette volna lebeszélni, mire Meng Chang Jun ezt mondta neki: „Az emberi élet dolgait már mind ismerem. Csak a szellemek dolgairól nem szereztem sohasem tudomást.” Su Qin így felelt: „Ez egyszer nem is azért jöttem, hogy az emberek dolgairól beszélgessek, hanem hogy megvitassam felségeddel a szellemek dolgait.” Így Meng Chang Jun fogadta Su Qin-t. Su Qin folytatta: „Most, amikor Qi országába jöttem, utam során átkeltem a Zi folyón. Láttam, hogy egy sárból tapasztott földember beszélget egy barackfából faragott faággal. A faág ezt mondta a földembernek: ’Te valójában a Zi folyó nyugati partjának agyagja vagy, de emberré gyúrtak. Eljön az augusztus, a nagy esőzések ideje, a Zi vize megemelkedik, s neked csak roncsaid maradnak.’ A földember így válaszolt: Nem igaz, amit mondasz. A nyugati part agyagja vagyok, s még ha a nagy folyó el is pusztít, én továbbra is a nyugati part agyagja leszek. De téged a keleti barackfából faragtak. Ha leesik a nagy eső, a Zi folyó kiönt, a hullámai elvisznek téged, s még azt sem tudod, hogy hova is sodródtál?’ Qin országa veszedelmes föld, melyet minden irányból hegyek zárnak el. Ha felséged meg is érkezik oda, azt már nem tudom biztosan, hogy vissza is tud-e jönni épségben.” Meng Chang Jun erre Qin országába való menetelének tervét elvetette. A „木梗之患” (mù gěng zhī huàn) chengyu azt szimbolizálja, hogy valaki nem a szülőföldjén hal meg, vagyis nem térhet vissza a szülőföldjére.
