东坡画扇- Dong Po legyezőt fest
Su Dong Po nagyon együttérző ember volt. Hangzhou-i hivatalnokoskodása alatt egyszer egy selyemkereskedő feljelentett egy legyezőkészítőt, mert az húszezer krajcárnyi selyem árával tartozott neki. A kézműves ezt mondta: „Ezelőtt nem sokkal elhunyt az apám, arra költöttem az egész pénzt. Idén Hangzhou-ban nagyon sok eső esett. Az idő hideg, senki sem vesz legyezőt, egyáltalán nem tudom előteremteni a pénzt, hogy visszaadhassam.” Su Shi (ez Su Dong Po másik neve) hosszasan töprengett, majd a kézművest hazaküldte azzal, hogy a legyezőket hozza el magával. Kiválasztott belőlük húszat, majd fogta a hivatali ecsetét és írásjegyeket rajzolt, képeket festett rájuk. Miután mindezzel végzett, megparancsolta a kézművesnek, hogy azonnal vigye ki és adja el azokat. A kézműves alighogy kilépett a hivatal kapuján, az összes legyezőt megvették tőle darabonként ezer krajcárért, ami elég is volt ahhoz, hogy a tartozását visszafizesse.
Negyvenöt éves korában Su Dong Po-t száz napig börtönbe csukták, s szerencséjére a császár kegyelme folytán szabadulhatott. Későbbi feljegyzéseiben ezeket írta: „Gyermekkorom óta megvetem az ölést, de mégsem szakítottam vele teljesen. Ezekben az években kezdtem abbahagyni a disznók és a bárányok leölését, de élve szeretem megenni a kagylót, s elkerülhetetlen, hogy ilyenkor megöljem. Tavaly bűnösként lecsuktak. Kezdetben azt hittem, hogy nem szabadulhatok ki, s nem is gondoltam, hogy később kegyelmet kapok. Ezért ettől kezdve nem ölök meg egyetlen élőlényt sem. Ha kagylót veszek, mindig kiengedem a folyóba. Bár tudom, hogy ott nem él meg, de talán megadom neki az esélyt. Még ha nem is marad életben, így is sokkal jobb, mintha a serpenyőben sülne meg. Nincs más magyarázata, csak az, hogy nekem is oly sok rosszban volt már részem, ami nem különbözik a szárnyasok konyhai sorsától. Nem akarom, hogy jóllakottságom végett élőlények határtalan rettegést szenvedjenek el. De csak azért, mert megvetem magamat, még nem feledhetem az ízeket, így hát néha-néha elpusztult kagylókat veszek, hogy megehessem.”A“东坡画扇” (dōng pō huà shàn ) chengyu azt ábrázolja, aki törődik az egyszerű emberek szenvedéseivel és fájdalmával.
(Megjegyzés: 苏东坡- Sū
