单枪匹马- Egyetlen fegyverrel és lóval
A Qin dinasztia kihalása után, Xiang Yu[1] Chu-béli hadserege volt a legerősebb, de a Hanok csapataival való versengésben fokozatosan elindult a lejtőn. Időszámításunk előtt 202-ben Xiang Yu-t Gaixia-ban bekerítette a Han sereg. Xiang Yu-nek kevés embere és lova volt, és már élelme sem maradt. Éjjel a Han táborból Chu dal hallatszott, mire Xiang Yu fájdalmasan felkiáltott: „Erőm hegyeket mozgat s betemeti a világot, de e kedvezőtlen helyzetben a lovam nem akar futni, s ha ő ellenszegül, mit tehetnénk mi? Ah, ágyasom, mitévők legyünk?” Éjfélkor Xiang Yu az ellenség gyűrűjét áttörte és Dongcheng-be menekült. Mire odaért, már csak huszonnyolc harcosa maradt, de az őket üldöző katonák több ezren voltak. Xiang Yu a következőket mondta: „Nyolc éve katonáskodom, hetvennél is több csatában harcoltam és sohasem vesztettem. Ma a Mindenható a vesztemet akarja!” Mire a Varjú folyóhoz ért, a kapitány hajója már csak egy embert és egy lovat vihetett volna át. De Xiang Yu megszólalt: „Kezdetben nyolcezer testvérem kelt át utánam a folyón, de ma csak én egyedül térek vissza. Hát volna-e arcom szembenézni a Jiangdong[2]-i őseimmel!” Végül a Varjú-folyó partján elvágta a torkát.Az öt dinasztia[3] idején élt költő, Wang Zun így írt erről: „Miután katonái elestek, íja eltörött, és megalázó helyzetbe került, Xiang Yu magányosan tört át az ellenségen, s bár Jiangdong földjét megláthatta, mégsem térhetett oda vissza. Bár nem volt hős, de a becsületét ért szégyen aggasztotta.”
A ”单枪匹马” (dān qiāng pí mǎ) szólás azt mutatja be, hogy egy ember egyedül, mások segítsége nélkül cselekszik. Eredetileg azt ábrázolták ezzel, aki a csatában egy emberként küzdött, a későbbiekben a magányos akciók ábrázolására használták.
[3] Öt dinasztia: Időszámításunk után 936-947 közötti időszak, a késői Liang, késői Tang, késői Jin és a késői Han császárok uralmának időszaka.
