才高八斗 – Nyolc dou-nyi a tehetsége
Cao Zhi a három királyság korában élt, égadta bölcsességgel megáldott ember volt, aki tízévesen már egy esszét is megírt. Egyik alkalommal az apja, Cao Cao, miután fia írását elolvasta, nagy megdöbbenésében ezt kérdezte tőle: „Ezt te írtad?” Cao Zhi sebtében letérdelt és így felelt: „Az én tollam alatt születhetett meg ez a mű. Ha apám nem hisz nekem, szeretném, ha próbára tenne.” Éppen ekkor készült el az „Ezüst Madár Tető”, ezért Cao Cao megparancsolta gyermekeinek, hogy írjanak róla egy művet. Cao Zhi tollat ragadott és „Esszé az Ezüst Madár Tetőről” címmel meg is írta művét, mire Cao Cao már elhitte, hogy Cao Zhi műveltsége átlagon felüli. Később Cao Zhi bátyja, Cao Bi lett a császár. Cao Bi túlságos önérzetességében ki nem állhatta az öccsét. Talált is okot arra, hogy kivégeztesse, ezért így szólt hozzá: „Ha hét lépés alatt meg tudsz írni egy verset, szabadon engedlek. Ha nem vagy rá képes, hát ne engem hibáztass!” Cao Zhi megkérte, hogy adja meg a vers témáját. „A testvériség legyen a téma, de a testvér szó ne szerepeljen benne.” – mondta erre Cao Bi. Cao Zhi kifelé menet hat lépést megtéve a következő verset mormolta el: „Amikor a bab megfőzve levet ereszt, az izzó főzőedényben a babszemek könnyeznek. Az egy tőről születtek, miért is igyekeznének egymás megégetésében?” Cao Bi e szavak hallatán szégyenkezve szabadon engedte őt.
A Jin-kor költője, Xie Ling Yun ezt írta: „Ha a Földön egy shi (石) tíz dou (斗), akkor Cao Zi Jian (Cao Zhi) egyedül nyolc dou-t is kitesz. (A tehetsége nyolc dou.)” A ”才高八斗” (cái gāo bā dǒu) szólást a rendkívül művelt emberek ábrázolására használják.
