对症下药 – Gyógyír a bajra
Hua Tuo a Keleti-Han-dinasztia idején élt híres orvos volt. Egyszer Dou Xun és Li Yan hivatalnokoknak megfájdult a feje és be is lázasodtak. Felkeresték hát Hua Tuo-t, hogy vizsgálja ki őket. Hua Tuo miután megállapította betegségüket, Dou Xun részére hashajtót, Li Yan részére pedig vízhajtót írt fel. A két ember különösnek találta ezt, s megkérdezte Hua Tuo-tól, hogy egyforma bajok kezelésére miért használ különböző gyógyszereket. Hua Tuo így felelt: „Dou Xun betegsége belső bajból ered, Li Yan-é pedig abból, hogy a testét kívülről hideg érte, amitől megfázott. Mivel a betegségek okai különbözőek, ezért a kezelésük módja sem lehet egyforma.” Erre mindketten hazamentek, majd a recept szerint bevették a gyógyszerüket, és másnap már meg is gyógyultak.Konfuciusz a Tavasz és az Ősz korának gondolkodója volt. Tanítványa, Zi Lu ezt kérdezte tőle: „Ha hallok egy kitűnő véleményt, szükséges-e hogy azonnal aszerint cselekedjek?” Konfuciusz erre a következőt válaszolta: „A családban van apád és idősebb testvéred. Először tőlük kell példát venned és megkérdezned, hogy hova is mehetnél cselekedni?” Másik tanítványa, Ran You hasonló kérdésére azonban így felelt: „Aszerint cselekedj, amit hallottál.” Gong Xi Hua nevű tanítványa erre feltette a kérdést: „Mester, Ön miért adott kettejüknek különböző feleletet?” Konfuciusz válasza nem váratott sokáig: „Ran You visszafogottan cselekszik, ezért noszogatnom kell őt; Zi Lu ellenben két embernyi vakmerőséggel bír, és bátran belevág a dolgokba, így hát vissza kell őt fognom.”
A “对症下药” (duì zhèng xià yào) chengyu azt ábrázolja, hogy hogy a létező problémákra a megfelelő megoldást kell alkalmazni.
