贪天之功 - Elvitatja az Ég érdemét
A Tavasz és az Ősz korában Jin Wen Gong, vagy más néven Zhong Er hosszú ideig tartó száműzetés és hányattatás után végül visszatérhetett Jin országába és elfoglalhatta annak trónját. Azért, hogy az arra méltó embereknek elégtételt adjon, a mellette a száműzetésben kitartó embereket az elsők közé sorolta, míg azok, akik pusztán segítettek neki, a második vonalba kerültek, akik pedig csak a visszatérésekor ünnepelték, a harmadik vonalban osztoztak. Zhao Shuai, Hu Yan, és azok, akiknek az volt az érdeme, hogy az idegen földön mellette maradtak, nemességhez és földhöz jutottak, illetve a földjük mellé nemesi címet kaptak. A többiek pedig, akik segítettek és visszatértekor ünnepelték, jutalomban részesültek, s még az átlagos kishivatalnokoknak és szolgáknak is jutott belőle nagy megelégedésükre. Jin úr még egy felhívást is közzétett: „Ha valakit kihagytam volna, arra kérem, hogy személyesen jelezze.”
Élt egy Jie Zi Tui nevű ember, aki a kifelejtettek közt volt. A szomszédja meglátta a felhívást és felkereste őt. Amikor meglátta, éppen nádszandált készített. Így szólt hát hozzá: „Mostantól nem kell már ebből megélned. Jin úr közzétette felhívását, amelyben az arra érdemes embereket keresi. Amint megjelensz előtte, neki egyből eszébe jutnak a jó tetteid, s érdemed szerint jutalomban részesülsz.” Jie Zi Tui csak mosolygott és nem válaszolt semmit.
Az anyja ezt mondta neki: „Te Jin úrral együtt voltál száműzetésben tizenkilenc évig. Amikor Jin úr megéhezett, saját lábad húsából vágtál neki harapnivalót, amiből levest készített. Ha nincs ez az érdemed, akkor még többet szenved. Miért nem találkozol hát vele?” Zi Tui így felelt: „Ha az alattvalója nem akar semmit Jin úrtól, miért keresné őt fel?” A szomszédja ezzel biztatta: „Ha elmész hozzá, hivatalnoki állást kapsz és egy kevés ruhához és rizshez is jutsz, nem kell majd naponta szandálokat készítened.” Zi Tui ezt válaszolta: „Jin Xian Gong-nak kilenc fia van, akik közül Zhu Gong a legrátermettebb. Ha az ország az övé, ez az Ég akarata. Néhány ember mégis tévesen a saját érdemeként fogja fel ezt. Azokat, akik titkon ellopják mások javait, tolvajoknak hívjuk. Akik odamennek Jin úrhoz és az Ég érdemét a sajátjukként beállítva jutalmat kérnek, még szégyentelenebbek. Én inkább egész életemben szandálokat készítek, minthogy ezeket az érdemeket elvitassam.”
Miután a szomszédja elment, az édesanyja megjegyezte: „Tiszta szívű ember vagy. Én pedig egy tiszta szívű ember anyja. Miért nem megyünk el remetének?” Aznap este Jie Zi Tui anyjával együtt a Mian Shan hegyei közé költözött.
A “贪天之功” (tān tiān zhī gōng) chengyu azokat ábrázolja, akik mások érdemeit a sajátjuként állítják be. Manapság a saját érdemeik végett alkalmazott, tömegeket elnyomó vezetői hatalomgyakorlásra is utal.
