人杰地灵– A híres emberektől életteli egy hely
Időszámításunk szerint a 663. év kilencedik havának, kilencedik napján, az „őszközép ünnepen” a Hongzhou-béli Yan Du Du az újonnan felavatott Teng Király palotájában vendégeskedett, ahová a helyi hírességeket is mind meghívták. Wang Bo éppen arra járt, ezért ő is meghívást kapott. Mivel éppen akkor töltötte be a tizennegyedik életévét, ezért nem túl feltűnő helyre ültették. Yan Du Du sógora nagyon jól tudott írni, ezért Yan Du Du megkérte, hogy írjon egy jó köszöntőt, amivel majd a részt vevők előtt villoghat.
Amikor már mindenki édesen italozott, Yan Du Du felállt és így szólt: „Ma Hongzhou értelmisége e teremben gyűlt össze. Lehetetlen, hogy ne születne írásmű, mely e fenséges rendezvényről megemlékezne. Minden jelenlévő hírességet arra kérek, hogy írjon egy mondatot, ami a Teng király palotát a tökéletes irodalommal forrasztja egybe!” Amint befejezte, a szolgák egy papirost tettek a jelenlévők elé, de azt mindenki csak továbbadta, és nem akadt senki, ki tollat ragadott volna. Később a papiros Wang Bo elé került, aki magához vette tollát, majd lehajtva fejét elmélázott. Egy kis idő elteltével a kabátujját felgyűrte és írni kezdett. Yan Du Du látva azt, hogy csak egy ifjú állt neki írni, nem repesett a boldogságtól. Kiment a nagyteremből, a korlátról a folyó látképét bámulta és megparancsolta szolgáinak, hogy a Wang Bo által leírt mondatokat, akármikor is készülnek el, nyomban másolják le és mutassák meg neki. Nemsokára a szolgák lemásolták a „Teng király palotájának köszöntője” című mű első sorait, melyek így szóltak: „Nanchang ősi uralkodójának Hong városában új palota van. Egén a remény csillagzatával, a földön a Heng-gel és a Lu-val áll kapcsolatban.” Ennek a négy sornak a jelentése: Teng király palotája azon a helyen fekszik, ami a múltban a Nanchang-i királysághoz tartozott, de jelenleg Hongzhou része. Az egén a „Remény” és a „Nyereg” csillagképe látható, a földön pedig a Heng és a Lu hegyek kapcsolódnak hozzá. Yan Du Du elolvasta és úgy vélte, hogy ez csak a diákok szavajárása, bárki tud ilyet írni, nevetséges az egész. Valójában Wang Bo Nanchang történelmét és földrajzát tizenhat írásjegyben tisztán és harmonikusan összefoglalta, ami nem szokványos íráskészségre vall.
Ezután a szolgák további két mondatot másoltak le: „A leple három folyó, de az öve őt tó. Uralkodik rajta a barbár Jing, de összeköti Yue földjével.” Yan Du Du, e sorokat olvasva eléggé meglepődött. Úgy gondolta, hogy ez az ifjú három folyót, a Jing, a Xiang és a Zhi folyókat ábrázolta lepelként, míg öt tavat, a Tai, a Du Yang, a Qing Cao, a Dan Yang és a Tong Ting tavakat lebegő övként mutatta be, amik uralkodnak a szélesen elterülő Chu földjén és összekötik a keleten lévő termékeny Yue földjével. A szövege nagyon kiegyensúlyozott volt, mely megmozgatta a Yin és a Yang energiáit is. Aspirációk és tehetség nélkül nem lett volna képes ilyen impozáns mondatokat írni. 
A szolgák ezt követően további néhány mondatot is lemásoltak, ami Yan Du Du-t még inkább meglepte: „A dolgai értékesek, az egén kincsek. Okos emberek életteli földje, hol Xu Ru, Chen Bo kanapéjára heveredik le.” Wang Bo e sorokban két példabeszédet írt le. Az első arról szól, hogy a dolgai értékesek, az ege kincseket rejt, s a Longquan-i kardok fénye az égen tizennyolc csillagképből a Göncölszekér és a Bika csillagkép közé ér el. A jelentése Hongzhou különleges kincseire utal. A második példabeszéd szerint a Keleti Han-dinasztia idején Nanchang-ban élt egy Xu Ru nevű ember, aki nagyon szegény családból származott, mégsem akart hivatalnoknak állni. Mivel azonban Chen Bo elöljáróval jó barátságban állt, az speciálisan készíttetett neki egy rekamiét, ami Xu Ru elhelyezésére szolgált. A példabeszéd azt jelenti, hogy Hongzhou-ban agyafúrt emberek élnek. Yan Du Du minél alaposabban olvasta, annál inkább ráérzett az ízére és dicsőítette e sorokat. Egyfolytában csak azt mondta: „Tökéletes! Tökéletes! Ritka egy tökéletes mű!” Ezután már nem is akarta, hogy a sógora az előre megírt köszöntőjét elővegye. Miután Wang Bo befejezte az írást, Yan Du Du elé járult és bocsánatkérően így szólt: „Bohóság, amit írtam. Du Du úr útmutatását várom.” Wang Du Du boldogan mondta: „Te valójában korunk különleges tehetsége vagy!” Így hát újból helyet foglaltak és Yan Du Du Wang Bo-t első osztályú ellátásban részesítette és ő maga pedig mellé ült.
A ”人杰地灵” (rén jié dì líng) chengyu arra utal, hogy azok a helyek, ahova a tehetséges emberek születtek, vagy ahol életükben jártak, híres-nevezetes helyekké válnak.
