完璧归赵 – Épségben visszatért a jádekő Zhao országába
A Hadakozó Fejedelemségek korában Zhao ország királya egy értékes jádekövet, „Heshibi”-t kapott ajándékba. Ez az eset Qin ország hatalmas királyának a fülébe jutott, aki írt is egy levelet, és egy emberével elküldte Zhao királyhoz. A levélben az állt, hogy a Qin uralkodó tizenöt várost is megadna az értékes jádekőért cserébe. Zhao király elolvasta a levelet, s arra gondolt, hogy ha a Qin király mindig is fukar ember volt, aki nem akarta magát veszteségbe sodorni, most hogy lehet ennyire bőkezű? Ha nem fogadja el az ajánlatát, félő, hogy a fényes Qin hadsereg lerohanja az országát. Ha viszont beleegyezik, félő, hogy lóvá teszik. Átgondolta többször is a dolgot, de mivel nem jutott dűlőre, így hát megvitatta a minisztereivel. Ám a minisztereinek sem tudtak kiötleni semmi jó megoldást.
Lin Xiang Ru tudomást szerzett az esetről, s így szólt Zhao királyhoz: „Nagy királyom. Engedd meg, hogy elvigyem e követ Qin királyához! Ha majd odaérek, meglátom mitévő legyek! Ha a Qin király nem óhajt tizenöt várost átadni érte, a jádekövet épségben visszahozom.” Mivel Zhao király tisztában volt azzal, hogy Lin Xiang Ru egy bátor és bölcs ember, egyetértését fejezte ki. Lin Xiang Ru megérkezett Qin országba, ahol a király a palotájában fogadta őt. Lin Xiang Ru két kezével átnyújtotta a jádekövet a királynak.
Qin király elvette, majd jobbról is és balról is megnézegette, s nagyon megkedvelte. Miután a szemlélődéssel végzett, odaadta a minisztereinek, hogy ők is egyenként nézzék meg, ezután pedig a hátsó palotában lévő háremhölgyeknek is megmutatta. Lin Xiang Ru egyedül állt mellette, és már hosszú ideje várt, mégsem hallotta, hogy Qin király egyszer is említést tett volna arról a tizenöt városról. Tudta, hogy a király nem tartja be a városok cseréjére vonatkozó ígéretét. De a jádekövet már a király kezébe adta, hát hogyan is tudná azt visszaszerezni? Sokáig töprengett, mire kitalált egy tervet. E szavakkal járult a király elébe: „Bár ez a jádekő kívülről nagyon szépnek látszik, azonban van egy aprócska hibája. Hadd mutassa meg, óh nagy király!” Qin király amint ezt meghallotta, nyomban megparancsolta, hogy a követ hozassák elő a hátsó palotából és adják oda Lin Xiang Ru-nak.
Lin Xiang Ru a jádekővel a kezében pár lépést hátrált, majd az oszlopnak támaszkodva dühösen így szólt a királyhoz: 
„Kezdetben a nagy király levelet küldetett Zhao királyhoz, amelyben megírta, hogy szándékában áll ezért a kőért tizenöt várost átadni. Zhao király és a miniszterei mind azt mondták, hogy egyáltalán ne higgyünk Qin király csalárd szavainak, én azonban nem így gondoltam. Én erre annyit mondtam, hogy a nép őszinte beszéde hogyan is jönne Qin ország nagy királyához! Zhao király meghallgatta a javaslatomat és engem küldött, hogy hozzam el ide a jádekövet. Nagy királyom éppen most vette át a követ, amit tetszése szerint az alattvalóinak is megmutatott, azonban mégsem említette meg, hogy tizenöt várost adna a kőért cserébe. Ebből úgy látom, hogy a nagy királynak egyáltalán nem áll szándékában ezt a cserét teljesíteni. Most a jádekő az én kezemben van. Ha a nagy király erőszakkal kényszeríteni akar engem, én a saját fejemet ezután a jádekő után, ehhez az oszlophoz csapom!” Mialatt beszélt, a követ az oszloppal szemben felemelte, mintha mindjárt oda is akarná dobni.
Qin király hívni akarta a fegyveres őrséget, de attól tartott, hogy Lin Xiang Ru valóban széttöri a követ, sietve sajnálkozásba kezdett.
Qin király így szólt Lin Xiang Ru-hoz: „Nagyúr, nem kell idegeskednie! Miért is ne lehetne számítani a szavamra?” Ekkor egy emberét térképért küldte, majd álszent módon a térképre bökött: „Innentől idáig ez összesen tizenöt város. Rajzoljuk Zhao országhoz őket!” Lin Xiang Ru úgy vélte, hogy Qin király rendszerint cselhez szokott folyamodni, de őt nem teheti lóvá! Ezt mondta hát a királynak: „Ennek a jádekőnek híre van az országban. Amikor elhoztam Qin királyhoz, Zhao király öt napig koplalt miatta, sőt még fényes búcsúztatási ünnepséget is rendezett udvarában. Ha a nagy király most meg akarja kapni ezt a követ, úgy neki is éheznie kell öt napon át, és az udvarában fogadási ünnepséget is tartania kell. A jádekövet csak ekkor adhatom át a királynak.” Qin király így felelt: „Rendben! Tegyünk hát így!” Majd Lin Xiang Ru-t a szállására kísértette. Lin Xiang Ru a szállásán megparancsolta a szolgájának, hogy öltözzön kereskedőnek, vegye magához azt az értékes jádekövet, rejtse el a ruházata alatt, majd titokban, mellékutakon térjen vissza Zhao országába. Azért, hogy Qin király hogyan bánik majd vele, egy kicsit se aggódjon.
Később, amikor Qin király észrevette a történteket, már sajnálkozni sem volt ideje, mivel bár meg akarta támadni a seregeivel Zhao országot, az felkészült az ellene irányuló támadásra, így a nagy király attól félt, nem tud majd győzelmet aratni felettük. Végül nem tehetett mást, Lin Xiang Ru-t hazaengedte Zhao országába. Ezt az esetet a történelemben azóta is úgy hívják, hogy „A jádekő épségben visszatért Zhao országba.” Egészen mostanáig az emberek ennek a történetnek a hallatán Lin Xiang Ru hősies tettére még a hüvelykujjukkal is felfelé mutatnak.
A ”完璧归赵” (wán bì guī zhào) chengyu jelentése: Lin Xiang Ru a jádekövet Qin országból épségben visszahozta Zhao országba. Később a dolgok tulajdonoshoz való épségben történő visszakerülését ábrázolták ezzel.
