HTML

成语 chengyu - Történetek négy irásjegyben

A kínai nyelv és kultúra szerves részét képezik a szólások, melyek tipikusan négy írásjegyes összetételek. A rövid forma megkönnyíti a mindennapi beszédben való felhasználást, és esztétikus formát kölcsönöz. A chengyu sokszor annyira esszenciája saját mondanivalójának, hogy önmagában nem érthető. A chengyu igazi szépségét az adja, hogy mindegyik mögött egy érdekes, tanulságos és sokszor igen ősi történet rejlik. Ezen történetek magyar nyelvre átültetésére és megmagyarázására vállalkozott ez a blog. A blogot a Keleti Nyelvek Iskolája diákjai indították. www.keletinyelvek.hu kapcsolat: grandorange ( at ) gmail ( dot ) com

Friss topikok

  • 豆: Hello, azt lehet tudni, hogy mi a gyászvers címe? Esetleg nem tudnátok feltenni a verset is, vagy ... (2011.05.02. 16:18) 天涯海角
  • wannee/mayaa/du/ yaru (törölt): "történetet közzétesszük klasszikus kínai nyelven is" 謝々! :) (2011.02.23. 07:32) 黔驴技穷
  • szél-víz: Ha jól értelmezem, itt az irigy miniszter rövidnek mutatta Qu Yuan chi-jét, a saját cun-ját meg ho... (2011.02.10. 10:59) 尺短寸长
  • szél-víz: Remek, köszi. A blogomba már kevésbé, de ide illik még az azonos jelentésű chengyu megemlítése: ... (2011.02.09. 09:11) 兔死狐悲
  • szél-víz: Köszi szépen! (2011.02.04. 16:01) 狡兔三窟

Címkék

kalligráfia (1) kígyó (1) kínaitanulás (2) (25) (3) (6) 三国演义 (3) (2) (3) (16) (1) (3) (2) (4) (1) (13) (2) (1) (1) (3) (1) (3) (1) (10) (2) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (6) (1) (2) (1) (1) 南柯 (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (2) 后起之秀 (1) (2) (2) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (11) (1) (1) (2) (1) (6) (1) (1) (2) (2) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (5) (1) (4) (1) 怀 (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (2) (4) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (8) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (5) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (8) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) 画蛇添足 (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (3) (2) (4) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (2) 空城 (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) 纣王 (5) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (4) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) 茅庐 (1) (1) (3) (1) (1) (3) (2) (2) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) 西施 (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) 诸葛亮 (3) (1) (1) (1) (5) (1) (3) (2) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (4) (1) (2) (1) 退 (1) (2) (1) (1) (1) (1) 邯郸 (1) (1) (1) (2) (1) (2) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (2) (2) (1) (1) (5) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (6) (2) (1) (1) (1) (4) (4) (1) (3) (2) 鹅毛 (1) (1) (1) 鹿 (1) 黄梁 (1) (1) (1) 齿 (1) Címkefelhő

南柯一梦

2010.03.30. 12:36 vukung

南柯一梦 nán kē yī mèng (Egy álom a Déli Ágról)

Chun-yu Fen egy kis hivatalnok volt, aki Dongpingban élt és nagyon szerette az italt. A kertje déli oldalán volt egy nagy japánakác, és a barátaival gyakran azalatt borozgattak. Zhenyuan hetedik évében (791) történt, hogy egyszer úgy berúgott, hogy a barátai cipelték be a házba, és lefektették az ágyára. Alighogy lehajtotta a fejét a párnára, két lila ruhás hírnök lépett a szobába, letérdeltek elé, és így szóltak: "Minket Akácbéke országának királya küldött, hogy meghívjon Téged otthonába". Chun-yu nem mert ellenkezni, hanem beszállt a ház előtt álló hintóba és elhajtatott velük.

A hintó behajtott egy sötét lyukba, és nem sokkal később átment egy nagy vörös kapun, ami arany betűkkel hirdette Akácbéke országának határát. Amikor megérkezett, Chun-yu alig hitt a szemének - teljesen más vidék vette körül, olyan, amihez hasonlót még sohasem látott. A király elé vezették, aki nyomban hozzáadta kisebbik lányát, Yao-fangot, akivel hamarosan nagyon meg is szerették egymást. Telt az idő, Chun-yu hivatalt is kapott, ő lett a Déli Ág tartomány kormányzója.

Múltak az évek, és Chun-yu nagyon boldogan és fényűzően élt feleségével, akitől közben több gyereke is született. Tartományát jól kormányozta, és sikeresen megvédte a Szantálországgal vívott háborúban. Egyesek mégis azt kezdték suttogni, hogy ő lesz a felelős az ország pusztulásáért. Ez a hír a királyhoz is eljutott, aki ezért azt tanácsolta Chun-yunek, hogy egy kis időre térjen vissza a hazájába. Chun-yunek erre eszébe jutottak régi barátai és ő maga kérte, hogy engedjék haza.

A két futár, aki elkísérte a hintóban, egyenesen a szobájába vezette, ahol lefektették az ágyára, majd néhányszor hangosan a nevén szólították - és felébredt. Két barátja állt az ágy mellett, és a félig üres pohara még ott állt az asztalon. Elmondta nekik, mit álmodott, és kimentek a kertbe, hogy megtalálják az üreget, ami Akácbékébe vezet. Meg is találták a japánakác alatt. Barátai tanácsára kivágatta a fát, és - csodák csodája - a fa alatt egy óriási hangyaboly volt, amiben felismerte Akácbéke palotáját, sőt, a dél felőli oldalon a Déli Ág tartományát és saját házát is.

Chun-yu nem akarta bántani a hangyabolyt, de éjjel vihar támadt, és reggelre már nem maradt belőle semmi. Ahogy a költő Li Zhao mondja, "Nemesi rang és magas hivatal / S fővárost romba döntő hatalom / Mikor jobban megnézi az ember / Miben más, mint egy hangyaboly-álom?"


Változatok

A fenti, erősen lerövidített történet alapját Li Gong-zuo "A Déli Ág kormányzója" című elbeszélése képezi. A történet teljesebb formában megjelent a Klasszikus kínai elbeszélések c. kötetben (Európa Könyvkiadó, 1962). A mondást a földi javak, a hatalom és pompa hiábavalóságának, mulandóságának kifejezésére használják. A mondás egy másik formája az 一枕南柯 yī zhěn nán kē.

A történetnek sok változata létezik. Érdemes megemlíteni a ming-kori Tang Xian-zu kunqu-operáját, ami a "Déli Ág feljegyzései" címet viseli, valamint a japán népmesét, ami elsősorban "Akinosuke álma" néven ismert.

Szintén egy változatnak tekinthető egy hasonló témájú történet, amit Li Gong-zuo kortársa, Shen Ji-ji írt "Álombeli feljegyzések" címen. Tang Xian-zu ezt is feldolgozta, "Feljegyzések Handanból" címmel. Ez szolgált alapul Ma Zhi-yuan "Köles-álom" c. színdarabjához és Zeami "Kantan" c. nó-drámájához is. Ez utóbbiból Mishima Yukio is írt egy azonos című modern színdarabot.

Ebben a történetben egy írástudó, Lu Sheng, éppen úton van a fővárosba, hogy letegye a hivatalnoki vizsgákat, amikor betér egy fogadóba. Itt találkozik Lü Weng halhatatlannal, aki ad neki egy párnát, mondván hogy az beteljesíti minden kívánságát. A konyhában közben felraknak neki köleskását főni, ő meg leheveredik, ráhajtja fejét a párnára és elalszik. Álmában egy egész életet végigálmodik - nagy karriert fut be, többször megmenekül a haláltól, gyerekei, unokái születnek, és boldognak érzi magát, de végül győz rajta az idő és meghal. Mikor felébred, a konyhában a köles még mindig fő, Lu azonban ráeszmél a hírnév és más földi dolgok mulandóságára, feladja a vizsgákat és taoistának vonul.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A mondás különböző változatai:

  • 黄梁美梦 huáng liáng měi mèng
  • 一枕邯郸 yī zhěn hán dān
  • 一枕黄梁 yī zhěn huáng liáng
  • 黄粱一梦 huáng liáng mèng
  • 一炊之梦 yī zhěn zhī mèng
  • 卢生梦 lú shēng mèng
  • 邯郸梦 hán dān mèng

Tang Xian-zu további két történetet dolgozott fel az álom témaköréből, és ezt a négyet együtt "Négy folyóparti álom"-ként szokás emlegetni (mindegyik történet egy folyó közelében játszódik). A harmadik a "Bazsarózsa-pavilon", ami talán a legismertebb kínai opera, és az utolsó pedig a "Feljegyzések a lila hajcsatról". Ezekről talán majd legközelebb...

A cikkben szereplő idegen nevek/címek kínai írásjegyekkel

Dongping 东平

Chun-yu Fen 淳于棼

Zhenyuan 贞元 (785-805, tang-kori dinasztia)

Akácbéke 槐安 (槐 vagy 槐树 a japánakác avagy kínai pagodafa)

Yao-fang 瑶芳

Déli Ág 南柯

Li Zhao 李肇 (tang-kori író, költő), az idézett sorok: 贵极禄位,权倾国都,达人视此,蚁聚何殊

Li Gong-zuo 李公佐 (VIII-IX. század fordulója)

A Déli Ág kormányzója 南柯太守传

Tang Xian-zu 汤显祖 (1550-1616)

kunqu 昆曲

A Déli Ág feljegyzései 南柯记

Akinosuke álma 安芸之助の夢 (小泉八雲/Lafcadio Hearn gyűjtése)

Shen Ji-ji 沈既济 (VIII-IX. század fordulója)

Álombeli feljegyzések 枕中记

Feljegyzések Handanból 邯郸记

Ma Zhi-yuan 马致远 (1250-1321)

Köles-álom 黄粱梦

Zeami Motokiyo 世阿弥元清 (1363-1443), vagy Kanze Motokiyo (観世元清)

Kantan 邯鄲

Mishima Yukio 三島由紀夫 (1925-1970)

Lu Sheng 卢生

Lü Weng 吕翁

Négy folyóparti álom 临川四梦 (临川之梦 is)

Bazsarózsa-pavilon 牡丹亭

Feljegyzések a lila hajcsatról 紫钗记

 

Szólj hozzá!

Címkék: 南柯 邯郸 黄梁

自相矛盾

2010.03.29. 18:00 oldalazó gnóm

Réges régen Chu államban élt egy lándzsa- és pajzsárus, aki egy napon különösen harsányan és erőszakosan kínálgatta holmijait egy alkalmi vásárban. Amikor sikerült az ordibálásával megfelelő létszámú potenciális vásárlót maga köré csábítania, először fölemelte a pajzsát, és így szólt: „Gyertek ide, nézzétek a pajzsomat! Olyan erős anyagból, olyan nagy szakértelemmel készült, hogy még a leghegyesebb lándzsa se tudja átdöfni!”. 
Kisvártatva felemelte a lándzsáját is, és öblös hangján ismét megszólalt: „Tessék, csak tessék! Ha nem elég hegyes, nem kérek pénzt érte! Nézzétek a lándzsámat! Olyan hegyes, hogy annak nincs párja az ég alatt! Bármilyen erős is legyen egy pajzs, ez a lándzsa mindenképp átüti!”.

Az őt körülvevő emberek szája széle ekkorra már mosolyba fordult, s a kialakuló hangulatot az egyik bámészkodó a következő kérdéssel fokozta: „Na de uram, ha ez a pajzs mindent megfog, és ez a lándzsa mindent átvisz, akkor mi történne, ha megpróbálnánk a lándzsával átütni a pajzsot?”. A kitörőfélben levő közröhej hatására az előbb még oly magabiztos kereskedő elvörösödött, majd válaszadás helyett inkább összecsomagolt, és eloldalgott.

A zìxiāngmáodùn (自相矛盾) az önmaguknak ellentmondó embereket, valamint az önellentmondást jellemző chengyu. Összetétele igen érdekes, az első két karakter, mint várható, az „önmagának” jelentéssel bír, ám a második felében ott van a lándzsa (máo), és a pajzs is (dùn), melyek összetett szóként a konfliktust/ellentmondást jelentik (máodùn).

 

Szólj hozzá!

Címkék:

卧薪尝胆

2010.03.24. 19:22 orangeman

 卧薪尝胆 – Tűzifán aludni, és epét ízlelni

A Tavaszok és Őszök korában két szomszédos állam Wu és Yue között gyakran volt háború. Egyszer Wu hercege, Helü összegyűjtötte katonáit és megtámadta Yue-t, de vereséget szenvedett, és hamarosan bele is halt a sérüléseibe. Fia és örököse Fu Chai elhatározta, hogy bosszút áll édesapjáért.

Két évvel később Fu Chai megtámadta Yue-t. Meglepetésszerű rohama ezúttal készületlenül érte Yue seregeit, és a Kuaiji hegynél (ma Shaoxiang Shi, Zhejiang provincia) súlyos vereséget szenvedtek. Gou Jiant, Yue hercegét is elfogták, és Fu Chai bosszúból arra kényszerítette őt, hogy a lovait gondozza. Gou Jian szorgalmasan és alázatosan dolgozott, de napról napra erősödött a bosszúvágya.

Három évre rá, amikor Fu Chai úgy látta, hogy Gou Jian tisztességesen dolgozik, és már nem táplál semmi bosszúvágyat elhatározta, hogy visszaengedi az országába. Annál is inkább, mivel Yue azóta teljesen padlóra került, még ha Gou Jian akarta volna, akkor sem tudta volna talpra állítani. Amikor ezt Gou Jian meghallotta, küldött néhány drága ajándékot Fu Chainak, és a bocsánatáért esedezett.

Wu államnak volt egy magas rangú minisztere Wu Zixiu, aki óvta Fu Chait ettől a döntéstől de az nem hallgatott rá.

Hazaérve Gou Jian minden luxust eltávolított a házából. Egy köteg tűzifán aludt, és egy epehólyagot nyalt meg minden étkezés előtt, így emlékeztetve magát a megaláztatásokra. A földeken dolgozott, a felesége pedig ruhákat szőtt, egyikük sem evett halat vagy húst, és nem viseltek drága ruhákat. Felkarolták a szegényeket és a tehetségeseket. Az egész ország a bosszúra készült.

Eközben Fu Chai egyre magabiztosabb lett. Minisztere Wu Zixiu ugyan figyelmeztette, hogy készüljön Gou Jian bosszújára, de ő nem hallgatott rá, sőt később ki is végeztette.

Sok évvel később Yueből gazdag állam lett, erős hadsereggel. Wu viszont folyamatosan harcolt, ezért nagyon kevés katonája maradt, azoknak is a nagy része idős, nyomorék vagy beteg volt. Látva, hogy itt a megfelelő alkalom Gou Jian megtámadta Wu-t és fényes győzelmet aratva egy kis dombra szorította vissza a herceget. Amikor az békekövetet küldött hozzá, Gou Jian megsajnálta, és majdnem elfogadta az ajánlatát, ám tanácsadói biztatására végül nemet mondott.

Amikor Fu Chainak hírül vitték, hogy ajánlatát elutasították, öngyilkos lett. Ám mielőtt meghalt volna, megkérte embereit, hogy takarják el az arcát, mert nem akart Wu Zixiuval szembenézni a túlvilágon.

A 卧薪尝胆 (wòxīnchángdăn) chengyut akkor használják, amikor valaki saját akaratának megerősítése érdekében nehézségeknek teszi ki magát.

(A történetből film is készült, a képek onnan származnak.)

 

Szólj hozzá!

Címkék:

鸡鸣狗盗

2010.03.23. 23:25 orangeman

 

Madár csipogása és kutya ugatása

A hadakozó fejedelemségek idején élt Qi államban egy nagyon vendégszerető ember, Meng Changjunnek hívták. Azt mondják, összesen több, mint 3000 ember vendégeskedett nála. Aki hozzá jött, senkit nem utasított vissza, mindenkinek adott szállást és ételt.

Egyik alkalommal Meng Changjun számos barátjával és vendégével együtt követségbe ment Qin államba. Qin állam hercege Zhao, marasztalta őt és kérte, hogy vállaljon el egy fontos kormányzati feladatot, és Meng Changjun nem akarta megsérteni a herceget, így maradt. Egy idő után a herceg miniszterei azt kezdték mondogatni a hercegnek: "Az államra káros, hogy itt tartod Meng Changjunt, hercegi családban született, Qi államban magas rangja van, ott van a családja, hogyan várhatnád el tőle, hogy teljes szívvel intézze az állam ügyeit?" A herceg úgy gondolta, hogy igazuk van, bezáratta Meng Changjunt és társait, és csak egy okot keresett, hogy ki is végeztethesse őket.

Zhao hercegnek volt egy kedves ágyasa, a herceg bármit megtett neki, amit kért. Meng Changjun elküldött hozzá egy embert, és a segítségét kérte. Az ágyas hajlandó volt segíteni, de azzal a feltétellel, hogy fizetségül neki ajándékozzák azt a fehér róka bőréből készült páratlan szépségű kabátot, amit a hercegnek hoztak ajándékba. Meng Chanjun nagy bajban volt, ugyanis azt a kabátot már egyszer odaadták a hercegnek. Ekkor az egyik vendége felállt, és ezt mondta: "Én elhozom neked azt a kabátot!"

Ez a vendég el tudott lopni bármilyen dolgot akár a kutyák lyukaiból is. Megtudta, hogy a herceg nagyon szereti ezt a kabátot. Még egy rövid időre sem vette fel, hanem a palota kincstárában tartotta. Ám ez a vendég a sötétséget kihasználva, kutyákat utánozva kicselezte az őröket, behatolt a kincstárba, és ellopta a kabátot. Amikor az ágyas meglátta a kabátot, nagyon megörült, és meggyőzte Zhao herceget, hogy ne végeztesse ki Meng Changjunt, sőt még egy búcsúvacsorát is tervezett neki, mielőtt visszaküldte Qibe.

De Meng Changjun nem mert még két napot maradni, hanem embereivel már aznap titokban kiosont a palotából, felnyergelte a lovait és hazaindult. Pont éjfélre érkeztek meg a Hangu átjáróhoz. (ma Lingbao Shi, Henan tartomány, a képen) Qin államban az volt a szabály, hogy az átjáró kapuját minden hajnalban a kakas kukorékolásakor nyitották ki, de hát éjfélkor hogyan is kukorékolhatna a kakas? Amíg tanakodtak, hirtelen felhangzott egy kakas - ami valójában Meng Changjun egy másik vendége volt -, amire válaszul a környék összes kakasa elkezdett kukorékolni. Az álmukból felriadó kapuőrök furcsállták a helyzetet, de kinyitották a kaput.

Így Meng Changjun sikeresen meg tudott menekülni az őt üldöző Zhao hercegtől.

Ez a chengyu kicsinyes és amatőr trükkökre utal, vagy kisértékű lopásokra.

 

Szólj hozzá!

Címkék:

滥竽充数

2010.03.20. 21:33 orangeman

Régen Qi államban egy Xuan nevű herceg uralkodott, aki szerette a jó zenét, különösen a yu hangját. Ugyanakkor szerette a monumentális ünnepségeket is, és az emberek előtt nagy uralkodónak mutatni magát, ezért általában 300 yu-n játszó művészt hívott, hogy egyszerre játszanak.

Volt Qiben egy Nanguo nevű ember, aki, amikor ezt meghallotta úgy érezte, hogy itt az ideje jó sok pénzt keresni. A palotába futott, és ezt mondta a hercegnek: "Herceg, én egy híres zenész vagyok, amikor fújtam a yu-met, a játékom mindenkit megindított, még a madarak és a vadállatok is táncra perdültek tőle. Szeretném neked felajánlani a tudásom." Amikor ezt a herceg meghallotta, nagyon boldog lett, és azonnal felvette.

Így Nanguo csatlakozott a többiekhez, nagy ünnepségeken játszottak és élvezték a herceg bőséges ellátását.

Igen ám, de ez egy óriási hazugság volt, ugyanis Nanguo egyáltalán nem tudott yu-n játszani. Mindig amikor zenéltek úgy tett, mintha játszana, ha más meghajtotta magát, ő is meghajtotta, ha más mozgatta a fejét, ő is mozgatta, de nem fújt bele a hangszerbe. Nem dolgozott, de bőséges fizetést kapott.

 A kényelmes élet nem tartott sokáig, pár év elteltével Xuan herceg meghalt, és a fia Min herceg került a trónra. Ő is szerette a yu hangját, de ő úgy gondolta, hogy nincs is jobb annál, mint egyesével hallgatni a zenészeket. Ki is adott egy parancsot, hogy mind a 300 zenész készüljön, mert egyesével akarja őket meghallgatni. Amikor ezt a zenészek meghallották, elkezdtek gyakorolni, csak Nanguo érezte úgy magát, mint a hangya egy forró vaslapon. Tudta, hogy most nem tudja átverni a herceget, így fogta a cuccait, és aznap este lelépett.

A 滥竽充数 (lànyúchōngshù) chengyu-t azokra használják, akik bár nem értenek semmihez, tehetséges emberek közé állnak, és az ő tehetségükből akarnak hasznot húzni.

 

Szólj hozzá!

Címkék:

süti beállítások módosítása