画蛇添足 - huàshétiānzú - Lábat rajzol a kígyónak
Élt egy család réges-régen a Chu királyságban [1]. 
Egyszer miután áldoztak az égieknek, a szertartás befejeztével a családfő egy üveg bord adományozott a ház szolgáinak. Sok volt a szolgáló, de kevés a bor. Ekkor az egyikőjük így szólt:
-Van egy ötletem, hogyan dönthetnénk el kié legyen a bor. Mindenki rajzoljon egy kígyót a porba, és aki legelőször végez, azé legyen az üveg.
Beleegyeztek az okos szolgáló ötletébe, és mindenki nagy buzgón belekezdett a rajzolásba.
Nem telt bele sok idő, egyikőjük felkiáltott:
-Lassúak vagytok mind! Én bizony oly sebesen rajzoltam fel a kígyót, hogy még arra is jutott időm, hogy lábakat is adjak hozzá, s ti még mindíg nem vagytok kész!
Ekkor egy másik szolgáló is elkészült és azt mondta:
-A kígyóknak márpedíg nincs lába, tehát én vagyok az, ki elsőként kígyót rajzolt.
Ez után odalépett a borosüveghez, és az utolsó cseppig kiitta.
Ha szaporítjuk a felesleges részleteket, előbb-utóbb elvész a lényeg. A magyar szólások közül legközelebb talán a "sok bába közt elvész a gyerek" áll ehhez a ChengYuhöz.
[1] Chu Állam (楚国)
http://baike.baidu.com/view/52225.htm
http://en.wikipedia.org/wiki/Chu_%28state%29
Mikor Si-ma Yi elfoglalta Xinchenget, Zhu-ge Liang látta, hogy az elsődleges szempont egy nehezen védhető kisváros, Jieting megtartása volt. Az egyik katonai tanácsadója, Ma Su ajánlkozott a feladatra. Kong-ming figyelmeztette, hogy a területnek nincsenek természetes határai és Si-ma egy másik nagyszerű hadvezérrel együtt fog támadni, de Ma Su vállalta a veszélyt. Ekkor mellé adott huszonötezer katonát és meghagyta neki, hogy semmit ne bízzon a véletlenre, legyen nagyon óvatos. A biztonság kedvéért egy Jietingtől északkeletre fekvő városba küldött még tízezer embert, hogy segítsenek, ha bármi baj lenne, és egy másik hadvezérét Jieting keleti határába küldte, így bebiztosítva a védelmet.
A kémek jelentették Si-ma Yinek, hogy mit láttak, de ő nem hitte el és csak nevetett, majd odanyargalt, hogy saját szemével lássa. És valóban, ott látta Zhu-ge Liangot a toronyban, ahogy mosolyogva játszik a citeráján; a nyitott kapuknál pedig néhány tucat ember sepergetett, mintha mi se történt volna. Felkiáltott erre Si-ma Yi: "Kong-ming a legóvatosabb stratéga! Csak azért nyithatta ki a kapukat, hogy becsaljon minket! Ez csapda! Visszavonulás!" Így aztán Zhu-ge Liangnak sikerült citerajátékával megvédenie a várat.
Volt egy hadvezér, Zhou Yu, aki noha Zhu-ge Lianggal azonos oldalon harcolt, féltékeny volt Kong-ming tehetségére, és el akarta veszejteni őt. Egy nap magához hívatta és megkérdezte tőle: "Mit gondolsz, milyen fegyverrel szálljunk szembe Cao Cao seregével?" A hadállások egy folyó mentén sorakoztak, a stratéga tehát rávágta: "A folyón csak íjjal és nyíllal harcolhatunk". "Én is így gondolom" - hagyta rá Zhou Yu -, "de sajnos nincsen elég nyilunk. Szerezz nekünk százezer nyilat, adok rá tíz napot". Zhu-ge Liangnak a szeme se rebbent, és így válaszolt: "Ha tíz napot várunk, mindent elrontunk, gyorsabban kell cselekedni. Három nap alatt megszerzem a nyilakat". Zhou Yu azt hitte, tréfálnak vele, de erre a stratéga még hozzátette: "Ha nem teljesítem, amit igértem, szabj ki rám bármilyen büntetést". Ezt írásba is foglalták.
Cao Cao természetesen rögtön értesült az ellenséges hajókról. A láthatósági viszonyok miatt a támadást nem tartotta jó ötletnek, de meghagyta az íjászoknak, hogy lőjenek a ködbe, amerről a hangokat hallják. Mikor eljött a reggel és kezdett tisztulni a köd, Zhu-ge Liang gyorsan visszavonult - hajónként öt-hatezer a szalmába fúródott nyílvesszővel. Lu Su csodálkozva kérdezte: "Honnan tudtad, hogy ma köd lesz?" Kong-ming így válaszolt: "Egy hadvezér középszerű, ha nem ismeri a csillagok mozgását, a terep előnyeit, a jövendölő jeleket, az időjárás változását, és ha nem tanulmányozza a csatarendet és nincs tisztában az erők egyensúlyával."
Zhu-ge Liang a kínai folklór egy fontos alakja, és így számos mondásban is szerepel, amelyek gyakran a Három Királyság Története egy-egy híres epizódjára utalnak. Magát Zhu-ge Liangot általában fehér ruhában, kezében lúdtoll-legyezővel ábrázolják, kecskeszakállal és a kalapjáról lógó szalagokkal, ahogy a képen is látszik.
Amikor befejezte, az eladó értetlenkedve megkérdezte: Uram te teleírtál három oldalt, hogyhogy nem említetted meg a „szamár” szót. Hiszen csak a vételárat és a dátumot kellett volna leírnod, meg azt, hogy te megvetted a szamaram, ehelyett leírtál mindenféle zagyvaságot.”
Így rá is talált Xi Shi-re, akit az ősi Kína négy legszebb lánya között emlegetnek. Fel is ajánlották Fu Chainak, aki teljesen beleszeretett, el is vette feleségül, majd elhanyagolta az országának vezetését, és csak Xi Shivel foglalkozott. Ez a csodálatos ajándék rávette Fu Chait arra, hogy elfelejtse Gou Jian elleni haragját, és hazaengedje őt.
Azt mondják, hogy Fan Li amikor elmenekült magával vitte a gyönyörű Xi Shit, összeházasodtak, és egy égi csónakban hajókáznak. Sok kinai szemében ők a bátor hős és a gyönyörű nő szerelmének a jelképei.