Réges régen Chu államban élt egy lándzsa- és pajzsárus, aki
egy napon különösen harsányan és erőszakosan kínálgatta holmijait egy alkalmi
vásárban. Amikor sikerült az ordibálásával megfelelő létszámú potenciális
vásárlót maga köré csábítania, először fölemelte a pajzsát, és így szólt: „Gyertek
ide, nézzétek a pajzsomat! Olyan erős anyagból, olyan nagy szakértelemmel
készült, hogy még a leghegyesebb lándzsa se tudja átdöfni!”.
Kisvártatva felemelte a lándzsáját is, és öblös hangján
ismét megszólalt: „Tessék, csak tessék! Ha nem elég hegyes, nem kérek pénzt
érte! Nézzétek a lándzsámat! Olyan hegyes, hogy annak nincs párja az ég alatt!
Bármilyen erős is legyen egy pajzs, ez a lándzsa mindenképp átüti!”.
Az őt körülvevő emberek szája széle ekkorra már mosolyba fordult, s a kialakuló hangulatot az egyik bámészkodó a következő kérdéssel fokozta: „Na de uram, ha ez a pajzs mindent megfog, és ez a lándzsa mindent átvisz, akkor mi történne, ha megpróbálnánk a lándzsával átütni a pajzsot?”. A kitörőfélben levő közröhej hatására az előbb még oly magabiztos kereskedő elvörösödött, majd válaszadás helyett inkább összecsomagolt, és eloldalgott.
A zìxiāngmáodùn (自相矛盾) az önmaguknak ellentmondó embereket, valamint az önellentmondást jellemző chengyu. Összetétele igen érdekes, az első két karakter, mint várható, az „önmagának” jelentéssel bír, ám a második felében ott van a lándzsa (máo), és a pajzs is (dùn), melyek összetett szóként a konfliktust/ellentmondást jelentik (máodùn).
