后生可畏 - Az ifjúság is tiszteletet érdemelhet
Konfuciusz utazása során egy alkalommal három kisgyerekkel találkozott. Amíg ketten játszadoztak, a harmadik társuk mellettük állt. Konfuciusz ezt furcsának tartotta, ezért megkérdezte az álló gyerektől, hogy miért nem játszik a többiekkel.
A kisgyerek őszintén ezt felelte: „A heves verekedés kiolthatja az ember életét, az egymást taszigálásából álló játék is balesetet okozhat”, majd eggyel hátrébb lépett. „A ruha elszakítása sem jó dolog, ezért sem akarok játszani velük. Van valami furcsa ebben?” Eltelt egy kis idő, a kisgyerek a sárból várat épített, s ő maga beleült. Sokáig nem jött ki onnan, és az indulni készülő Konfuciusz útjában volt. Konfuciusz nem állhatta meg, hogy meg ne kérdezze: „Te bent ülsz. Miért nem térsz ki a kocsi elől?” „Én úgy hallottam, hogy a kocsiknak kell a várat megkerülni, és sohasem a várnak kell félreállni az útjukból.”- felelte a gyermek. Konfuciusz nagyon megdöbbent azon, hogy ez a gyerek a fiatal kora ellenére hogyan tud ilyeneket mondani. Teljesen felfoghatatlan volt a számára, ezért megdicsérte őt: „Olyan kicsi vagy még, mégis igazán sok mindent értesz.” A kisgyerek erre ezt válaszolta: „Azt hallottam, hogy a halak születésük után három nappal már tudnak úszni. A nyulak születésük után három nappal már tudnak szaladni. A lovak születésük után három nappal már tudják követni az anyjukat. Ezek mind természetes dolgok. Korhoz vannak-e kötve a szavak?” Konfuciusz tehetetlenül sóhajtott: „Jól van, most már tudom, hogy a kisgyerekek valóban érthetetlenek.”A 后生可畏(hòu
