远走高飞– Messzire menni, magasra szárnyalni
Zhuo Mao a Han-kor végén élt Nanyang-ban. Amikor a kancellár hivatalában szolgált, és egyszer kocsival hajtatott ki, egy ember azt mondta, hogy a nála lévő ló az ő elveszett lova, mire Zhuo Mao odaadta neki, majd saját maga húzva a kocsiját távozott. Hátrafordult, s ezt mondta annak az embernek: „Ha mégsem tiéd a ló, kérlek, vidd vissza a kancelláriába nekem.” Később az elveszett ló előkerült, és az az ember elment a kancelláriába, hogy a lovat visszaadja.
Amikor Zhuo Mao Mi megye vezetője volt, egy ember elpanaszolta neki, hogy egy pavilonfőnök rizst és húst fogadott el tőle. Zhuo Mao puhatolózva kérdezte: „Az elöljáró keresett téged, hogy kell neki? Vagy te kerested fel őt egy ügyben?” Az ember ezt felelte: „Mivel félek tőle, ezért küldtem el neki. Az elöljáró nem fogadhatta volna el az ajándékot, így hát eljöttem, hogy elpanaszoljam.” Zhuo Mao ezt mondta: „Helytelenül cselekedtél. A falubeliek még tiszteletben tartják az ajándékozás szokását, ezzel fejezik ki az összetartozásukat. A hivatalnokok csak azt nem tehetik meg, hogy a helyzetüket kihasználva ajándékot kérjenek. Ha nem javítasz a karmádon, hogyan is mehetnél messzebbre, szárnyalhatnál magasabbra, és szabadulhatnál meg ebből a világból? Az elöljáród jó hivatalnok. Illendő is volt, hogy tavaly egy kis rizst, meg húst küldjél neki.” Az ember ezt kérdezte: „Hát a törvények nem tiltják?” Zhuo Mao így felelt: „Ha a taoizmusról magyarázok, nem lehet gyűlölet a szívedben. Ha a törvényről kell szólnom, az nem fejezhető ki ilyen barátságosan. Vagy ezt a tanítást fogadod el, vagy a törvény szigorát. Remélem háromszor is végiggondolod!” Az ember rájött, hogy hibázott, s az az elöljáró is nagyon hálás volt. Kezdetben a hivatalnokok kinevették Zhuo Mao-t, a járásokban törvénytudó hivatalnokokat adtak mellé, így még önálló javaslata sem lehetett. Néhány évvel később, Mi megye népe áttért a taoista tanra, és ezzel a béke és prosperitás korszaka jött el. Han Ping császár alatt sáskajárás pusztított, ami Henan tartományban több mint harminc megyét sújtott, egyedül Mi megye kerülte el a vészt. A kormányzó csak akkor hitte el mindezt, amikor a saját szemével győződött meg róla.
A “远走高飞” (yuǎnzǒugāofēi) a kivezető út keresését, avagy a nehézségektől való megszabadulást szemlélteti. Jelentése: vadállatokként futni, s madarakként szárnyalni a messzeségbe. Azoknak az embereknek a bemutatására használják, akik nagyon messzire jutnak el, vagy többnyire azokra, akik a nehézségeket legyőzve a megoldásokat keresik.