一窍不通 - Egy áthatolhatatlan elme
Yin Zhou király a Shang-dinasztia utolsó császára volt, aki a nép szemében nem volt más, csak egy gyűlölt despota. Egész nap önkényeskedett, s nem törődött a kormányzással. Elmerült az italok bódulatában, s könnyedén bedőlve ágyasa, Da Ji hazugságainak, szégyentelen életet élt. Zhou királynak volt egy Bi Gan nevű minisztere, aki hűséges embere volt. Látva Zhou király ily nagy ostobaságát, szívében nagyon haragudott rá, s többször is keserű szavakkal tanácsolta a királynak, hogy változzon meg a helyes irányban, hogy a népnek minél több jót cselekedhessen.
Egyszer Zhou király Da Ji szavára elrendelte az ártatlan Mei apó kivégzését és azt akarta, hogy a testét négyeljék fel. Bi Gan az esetet megtudva, sürgősen Zhou királyhoz fordult, s arra akarta rávenni, hogy ne higgye el Da Ji hazudozásait, mert tévesen ártatlan embert végeztet ki, s ha ezt így folytatja, az az ország pusztulásához vezet. Bi Gan napról napra erélyesebben győzködte a királyt, ami különös elégedetlenséget váltott ki belőle. Zhou király bosszúsan rákiáltott: „Már régóta mondják, hogy egy szent embernek hét tudata van. Ha megölöm, s kiveszem a szívét, akkor végre megláthatom őket!” Zhou király Bi Gan-t valóban megölte, s kivette a szívét. Konfuciusz ezen történet elmesélésekor sóhajtozva ezt mondta: „Zhou király elméje áthatolhatatlan volt, mert ha átjárta volna a tudat, Bi Gan-t nem lett volna képes megöletni!”
