得过且过 – Eléldegél

A legenda úgy tartja, hogy régen volt egy Wutai nevű hegy, ahol számos madár élt. A sok madár közül a legszebbet hanhao madárnak hívták. Ennek a madárnak gyönyörű tollai voltak, amire nagyon büszke is volt. Azt tartotta, hogy ő a legszebb madár a világon, és még a főnix, a madarak királynője sem versenyezhet vele.

Amíg tartott a nyár, bőven volt a hegyen ennivaló, így a hanhao madárnak nem volt gondja semmire. Egész nap egy fán ült és a szépségével kérkedett. A többi madár ügyet sem vetett rá, ami őt még jobban felbátorította. Így énekelt: „Hah! Ugye én vagyok a legszebb madár a világon. Még a főnixnél is különb vagyok!”

Ahogy eljött az ősz, még mindig rengeteg ennivaló volt, és a hanhao madár egyre gondtalanabb életet élt. A madarak egy része délre repült, hogy túlélje a telet, a másik részük viszont fészket épített, és élelmet gyűjtött. A hanhao madár egész nap körülöttük repkedett, és őket gúnyolta: „Miért töritek magatokat! Hiszen rengeteg élelem van?”

Ám a tél eljött, és csontig hatoló jeges szelek fújtak mindenfelé a hegyen. A többi madárnak mind kinőtt a téli tollazata, ám mivel a hanhao madár nyáron és ősszel azzal foglalkozott, hogy a szépségével dicsekedjen, így nem hízott fel eléggé télre, és a szép tollai kipotyogtak.

Amikor a szél hidegen fújt fázott és éhezett, meg is esküdött, hogy amint megáll a szél, épít magának egy fészket a egy szikla mögött, ami megvédi a vihartól. Ám amint a vihar elcsendesült, elfelejtette az egészet, és megint csak énekelt.

Egyik nap a többi madár azt vette észre, hogy az egykor gyönyörű tollú, ám akkorra már toll nélküli madár halálra fagyva fekszik.

Ez a chengyu -  得过且过déguòqiěguò – azt fejezi ki, amikor valaki úgy él, hogy csak a jelenre figyel, a jövőbeni sikerért semmilyen terhet nem akar vállalni, ha van lehetősége akkor kikerüli a munkát.