伤风败俗– Fájdalmas és káros szokás
Tang Xian Zong uralkodása idején virágzott a buddhizmus. Még ő maga is a követője lett.
Egyszer Xian Zong a buddhizmus megalapítója, Siddhartha Gautama legendás csontdarabját a palotájába vitte kegytárgynak. Han Yu ellenezte Xian Zong ezen tettét, és meg is írta a „Vita Buddha csontjának bemutatásáról” című művét, amit azért adott át Xian Zong-nak, hogy lebeszélje őt.
Han Yu a művében ezt mondta: ’A buddhizmus külföldről jött be az országba, az ősi Kínában még nem létezett. Yao, Shun, Yu és más régi szentek azt sem tudták, hogy Buddha tanítását eszik-e vagy isszák, az országot mégis nagyon jól kormányozták, így sokáig uralkodtak és hosszú életet éltek.
A buddhizmus a Keleti-Han dinasztia idején terjedt el az országban. A császáraik csak tizennyolc éven át uralkodtak. A Song, a Qi, a Liang, a Chen és az Északi-Wei dinasztiákat követő császárok mérhetetlenül hittek Buddhában, de a dinasztiáik még rövidebb életűek voltak. Liang Wu császárt hozva el példaként, ő állatokat nem áldozott fel, maga sem evett húst, háromszor állt be szerzetesnek, s mégis mindennek a következménye az lett, hogy a lázadó seregek körbevették és éhen halt. Úgy vélte, hogy Buddha majd megoltalmazza, azonban kegyetlen véget ért. Most az uralkodó Buddha csontját a palotájába viszi kegytárgynak, ami azzal jár, hogy az előkelők és a miniszterek sietve adakozásba kezdenek és vagyonuk nagy részét elszórják.
Némely balga ember pedig még a saját testét is megégetve fejezi ki Buddha iránti hűségét. Ez a veszedelmes rossz szokás tréfálkozva mindenütt elterjedhet az emberek közt, ami egyáltalán nem kis dolog! Ahogyan én látom, azt a Buddha-csontot inkább vízbe kellene dobni, vagy a tűzbe kellene vetni ahhoz, hogy jó legyen!’
