越俎代庖– A szertartás edényét használja főzésre
A legenda szerint a távoli múltban Yangcheng-ben élt egy nagyon tehetséges, nagyon művelt ember, akit Xu You-nak hívtak. A Ji-hegyen élt magányosan, az emberek nagyon tisztelték. Akkoriban Yao császár a hatalmát e szavakkal kívánta átruházni rá: „Nézze, az égen a nap és a hold már előjöttek, pedig még ki sem húnytak a gyertyafények, amelyek világossága a napéhoz és a holdéhoz képest oly halovány, hogy meg sem említik! Az égből már lehullott az eső, holott még emberi öntözésre is szükség van. Lehetséges, hogy ez nem is oly hasztalan? Az úr nagyon művelt. Ha császár lehetne, biztosan jól kormányozná az országot. Ha hagynám, hogy én folytassam a császári hatalmam, a lelkem mélyén szégyenkeznék emiatt. Kérlek engedje meg, hogy az országot átadjam Önnek!”Xu You nem akarta elfoglalni a császári trónt, és gyorsan vissza is utasította: „Ön már nagyon jól kormányozta az országot. Miért is váltsam fel én Önt? Az ökörszem az erdőben fészkel, s ha elfoglal egy fatörzset, megelégszik vele. A vakond a folyóparton is csak annyit iszik, amennyire szüksége van. Gondolja meg, nagyuram! Mi hasznosat tennék én az országnak? A szakács a templomi szertartások alatt is főz, előkészíti az italokat, s még beszélgetésre sincs ideje. De a szertartásért felelős emberek, a szakács elfoglaltsága miatt nem feledkezhetnek meg a saját munkájukról, nem engedhetik ki kezükből a szertartáshoz használt eszközöket csak azért, hogy a szakács helyett beálljanak főzni és az italokat előkészíteni! Ha Ön nem kormányozza tovább az országot, én sem tudom átvenni az Ön kötelességét.” Amint befejezte, Xu You elment a mezőre dolgozni.
Az utódok ezen történet alapján találták ki a ” 越俎代庖” (yuè zǔ dài páo) chengyu-t, amely azt ábrázolja, hogy valaki a saját kötelességeit meghaladóan teljesít, túllépi a hatáskörét vagy más helyett intéz ügyeket, beavatkozik a mások dolgaiba. “代庖” vagy “庖代” rövidítéssel is használják ezt a szólást. A “俎” (zǔ) a régi időkben szertartási tárgyak elhelyezésére szolgáló eszköz volt. A “庖” (páo) alatt a szakácsot értették. A történet Zhuang Zi: „Gondtalan utazások” című könyvéből származik, amelyben ez a mondat szerepelt: “庖人虽不治庖，尸、祝不越樽俎而代之矣。”(Amit a szakács nem készít el, az áldozati tárgyak sem helyettesíthetik azt).
