望梅止渴– A szilva iránti vágy oltja szomját
Az egyik év nyarán Cao Cao a seregét Zhang Xiu megbüntetésére vezette. Különösen izzott a levegő, a büszke nap tüzesen ragyogott, s az égen egy felhő sem volt. A sereg kanyargós hegyi úton menetelt, amelyet két oldalt sűrű erdő és a naptól felhevült sziklák szegélyeztek, amiktől az emberek lélegezni sem tudtak. Mire elérkezett a dél, a katonák ruházata már átnedvesedett, s a gyalogosok is lassabban menetelt, néhány katona pedig az út szélén ájultan rogyott össze.
Cao Cao látva, hogy a serege egyre lassabban halad előre, aggódott, hogy elszalasztják a csatát, s ettől a szívét elöntötte a méreg. De előtte az a néhány tízezernyi ember és ló még vízhez sem jutott, hát hogyan is növelhetnék a sebességüket? Azonnal magához rendelte a térképészét, és csendesen megkérdezte tőle: „A közelben lehet-e víznyerőhely?” A térképész bólintott és így szólt: „A forrás a völgy másik oldalán van, ha kerülőt teszünk oda, még így is nagyon hosszú lesz az út.” Cao Cao gondolkozott egy keveset, majd ezt mondta: „Nem jó, nincs most erre időnk.” Ezután az előttük lévő fákat nézegette, egy kissé magába révedt, majd e szavakat intézte a térképészhez: „Te semmi mást nem mondtál, ezért nekem kell megoldást találni.” Tudta, hogyha azonnal elrendelné, a csapatai akkor sem lennének képesek a gyorsabb haladásra. Hirtelen kiötlötte a megoldást: összeszorította a lova gyomrát, gyorsan a serege élére ment, és az ostorával előre mutatva így szólt: „Katonák, tudom, hogy előttünk egy nagy szilvafaerdő van. Az ottani szilvák nagyok és finomak. Gyorsabban szedjük a lábunkat, mert a hegyet megkerülve már meg is érkezünk oda!” A katonák ezt hallva, mintha már a szavaktól jóllaktak volna, fellelkesedtek, s a lépteiket sokkal gyorsabbra vették.A történet a „Régi és új mondások – hamisságok” című könyv alapján íródott. A“望梅止渴” (wàng méi zhǐ kě) chengyu azt ábrázolja, aki üres elképzelésekkel vigasztalja magát vagy más embereket. Eredeti jelentése, hogy a szilva savtartalma miatt, ha az ember csak a szilva elfogyasztására gondol, már attól nyála képződik, ami oltja szomját. Az utókor ezt a meg nem valósítható vágyakozások bemutatására használja, mikor valaki üres elképzelésekkel vigasztalódik.
