邯郸学步– Aki Han Dan[1]-ban tanul járni
A legenda szerint kétezer évvel ezelőtt Yan ország Shouling nevű városában élt egy ifjú, akinek sem az étkezés, sem a ruházkodás nem okozott gondot, s még a megjelenése is átlagosnak számított. Ő azonban mindezek ellenére híján volt az önbizalomnak, s gyakran minden ok nélkül úgy érezte, hogy semmiben sem olyan jó, mint a többi ember, sőt másoknál egy fokkal gyengébb. A családjának köszönhetően voltak jó ruhái, finom ételei, és az elegáns megjelenése is ennek volt betudható. Ha látott valamit, azt megtanulta, s amit megtanult, azt ugyanúgy el is felejtette. Bár a külseje mindig megújult, jó dolgokra mégsem volt képes sohasem, mivel nem tudta, hogy neki miféle példát kellene mutatnia. A családja noszogatta, hogy változtasson a rossz tulajdonságán, de ő ezt úgy vélte, hogy a családtagok túlságosan sokat foglalkoznak vele. A hozzátartozói és a szomszédai azt is mondták róla, hogy olyan a járása, mint az elefántnak a porcelánboltban,[2] de ő erre sem hallgatott. Telt-múlt az idő, míg végül az eddigi járásmódjában ő maga is kételkedett, s egyre ostobábbnak és csúnyábbnak tartotta azt.
Egy nap összefutott néhány vidáman beszélgető emberrel. s csak annyit hallott, hogy egyikük azt mondta, Han Dan-ban nagyon szép az emberek járása. E szavak hallatán sietve odament hozzájuk, hogy megértse miről is van szó. Váratlanul érte, hogy az a néhány ember meglátva őt nagy nevetésben tört ki, majd hirtelen eltávozott.[3] A Han Dan-béli járásmód végtére is mitől lehet szép? Sehogyan sem tudta elképzelni, ami a szívfájdalma lett. Végül egy napon a családja megelégedésére elsietett a távoli Han Danba, hogy megtanulja hogyan is kell járni. Amint odaért, mindenütt frissességet érzett, amitől egyszerűen káprázott a szeme.[4] Látta ahogyan a kisgyermekek jártak az úton, amit élettelinek, szépnek talált és ezért megtanulta. Látta az idősek járását, amit kiegyensúlyozottnak tartott és ezért elsajátította. Látta az asszonyok járását, amit sokszínűnek talált, s ezért abból is tanult. Így nem telt bele fél hónap, s még a saját járását is elfelejtette, és az útravalóját is elköltötte. Még jó, hogy haza tudott mászni valahogy.A ”邯郸学步” (hán dān xué bù) chengyu azokat ábrázolja, akik sikertelenül utánoznak másokat, miközben a saját tudásukat is elveszítik.
A chengyu nyomán készült kis videofilm itt megtekinhető: www.youtube.com/watch
