饥寒交迫– Az éhség és a hideg kényszere alatt
A Sui-dinasztia végén és a Tang-dinasztia elején a több évig tartó háborús zűrzavar következtében nagyon sok tolvaj volt az országban. Tang Gao Zu[1] császár, eredeti nevén Li Yuan[2] egyszer kérdőre vont egy bűnözőt: „Te miért akartál lopni?” A tolvaj így felelt: „Az éhség és a hideg kényszerített rá, s mivel nem akadt más megoldás, ezért loptam.”[3] Li Yuan sóhajtozva mondta: „Én vagyok a ti uralkodótok, s az én hibám, hogy szegénységben tartalak titeket.” S ezzel azt az embert szabadon engedte.
Tang Tai Zong[4] a kancellárjaival megvitatta a tolvajok elleni védekezés dolgát. Valaki közülük azt javasolta, hogy szigorú büntetéssel szüntessék meg a bűnözést. Erre Tai Zong így szólt: „A nép azért lop, mert a munkateher és az adóztatás keményen sújtja őt, a hivatalnokok pedig korruptak és zsarnokiak. Emiatt a nép nem tud életben maradni, s így nincs benne már szégyenérzet sem. El kell törölnünk a fényűző pazarlásokat, csökkentenünk kell a munkaterhet és az adókat, továbbá tiszta hivatalnokokat kell kiválasztanunk ahhoz, hogy a népnek elég élelme és ruházata legyen, s ily módon talán természetessé válik, hogy ne lopjanak. Hát hol van itt szükség súlyos büntetésre?” Néhány éves kormányzása alatt az ország megnyugodott. Az úton elvesztett tárgyakat nem lopta el senki, a kapukat este nem kellett becsukni, és a kereskedők is a szabad ég alatt alhattak. Du Pu így írt erről a korszakról: „A kilenc tartomány útjain nincs semmi veszedelem, a távoli utazások nem erőltetnek meg, szerencsés kor ez a kimenetelre.”
A ”饥寒交迫” (jī hán jiāo pò) chengyu jelentése: se élelme, se ruhája; egyszerre éhezik és fázik. A különösen szegény életkörülmények ábrázolására használják.
