不贪为宝– Aki nem halmoz fel kincseket
.jpg)
Lu Nang Gong uralkodásának tizenötödik évében Song országában egy ember talált egy értékes jádekövet, amit Zi Han-nak ajándékozott, de Zi Han azt nem fogadta el. A Song országbéli ember erre így szólt: „Egy jádeköveshez vittem felbecsültetni. A jádeköves szerint értékes kincs, ezért is bátorkodtam Önnek felajánlani.”
„Én nem halmozok fel kincseket, és neked meg a jáde a kincsed. Ha nekem adod, természetesen elveszíted a kincsedet, de ha én elfogadom a jádédat, ugyanúgy elveszítem azt a szokásomat, hogy nem halmozok fel kincseket. Így mindketten elveszítjük a magunk kincsét. Jobb, ha mindannyian megőrizzük a magunk értékeit.” - felelte Zi Han.
A Song országbéli ember Zi Han kitartó visszautasítását látva őszintén megszólalt: „Ha a kisember megtartja az értékes jádét, nem élhet biztonságban, különösen ezért hoztam el Önnek ide, a fővárosba.” Erre Zi Han elrendelte, hogy egy kézműves a jádekövet faragja meg, majd elvitette a piacra, és az eladásából származó pénzt odaadta a Song országbéli embernek és egy kísérőt adott mellé a hazaútra.
A “不贪为宝” (bù tān wéi bǎo) chengyu azt fejezi ki, hogy a kapzsiság elutasítása értékes és tiszteletreméltó, egyúttal a közügyekben való korrupciómentes részvételt ábrázolja.
