一暴十寒 – Amit egy nap alatt kiszárít, tíz nap alatt fagyna meg
A Hadakozó Fejedelemségek idején százféle filozófiai iskola virágzott, s a korteskedés szokása fénykorát élte. Egy átlagos agitátor nemcsak mindenre kiterjedő tudással és gazdag ismeretanyaggal bírt, hanem különösen az volt a legkiemelkedőbb teljesítménye, hogy mélyen megmozgató ábrázolásmóddal szatirikusan adott tanácsokat a politikai hatalom gyakorlóinak. Meng Zi[1] is korának egyik híres teoretikusa volt, aki a „Meng Zi: A beszéd gyermeke” című műben így értekezett:
.jpg)
Meng Zi a Qi ország királyának balgaságát és az ügyei intézésének módját egyáltalán nem támogatta. A királynak a cselszövők hazug beszéde iránti hiszékenysége elégedetlenséggel töltötte el, ezért udvariatlanul így szólt hozzá: „Királyom, túlságosan értetlen vagy. A földön bár van nagy életerejű élőlény, de te azt egy nap alatt kiszárítod a napon, holott egy hideg helyen tíz nap alatt fagyna csak meg, és ott élhetne még tovább! Nagyon rövid időt töltöttem veled együtt, s ez azt eredményezte, hogy királyom, egy kissé jobb döntéseket hoztál. De amint elmentem, azok az ármánykodók újra félrevezettek téged, és te újra hittél a szavukban. Kérdezem én, mitévő legyek?” Majd egy megrázó példával folytatta: „A sakkozás csak egy kis dolognak tűnik, de ha nincs benned különösebb kitartás hozzá, akkor ugyanúgy nem tanulod meg jól és azután veszítesz. Yi Qiu-nak, az ország legjobb sakktehetségének két tanítványa volt. Az egyikük különös elhivatottsággal bírt és mindig meghallgatta Yi Qiu iránymutatásait. A másik mindig attól félt, hogy a nagy hattyú elrepül hozzá és arra készült, hogy íjával lelövi. Mindkét tanítványt ugyanaz a mester tanította, s együtt tanultak, azonban ez utóbbi mégis jóval gyengébb eredményeket ért el. Ez nem azért fordulhatott elő, mert a szellemi képességeik különbözőek voltak, hanem azért, mert az elhivatottságuk foka nem volt egyforma.” Ez egy nagyon jó pedagógiai jelentéssel bíró történet, ami arról szól, hogy ugyanannak a tárgynak a tanulásakor, vagy egy ügynek az intézése során nincs bennünk különös lelkesedés, úgy keményen küzdve eredményeket nem érhetünk el. Ha valamibe ma belekezdünk, majd abbahagyjuk, s tíz nap elteltével újra nekikezdünk, akkor hogyan is lehetne azt jól elintézni? A tanulás és a munkavégzés sikere az elhatározásunkon is múlik. Az utókor Meng Zi mondását, miszerint „Egy napnyi erő, tíz napnyi fagy”[2], az “一暴十寒” (yī pù shí hán) chengyu-vé formálta, ami annak ábrázolására ad magyarázatot, hogy a tanulást és a munkát nem kitartóan, rendszertelenül végzik. Példának okáért, ha egy tanuló a kedve szerint viszonyul a tanuláshoz és kevés időt tölt vele, s több időt fordít a kicsapongásra, akkor azt mondhatjuk erre: „Az ő ’Egy erő tíz fagy’ módszerével miféle dolgokat lehet elsajátítani?”
A chengyu jelentése: Bár a legkönnyebben a növények nőnek, de egy nap alatt kiszáradhatnak, s tíz nap alatt elfagyhatnak, és utána már nem nőhetnek tovább. Azokat ábrázolja, akiknél a tanulásban vagy a munkában egy szorgalmas időszakot a lazaság váltja fel, és nem állhatatosak.
[1] 孟子– Meng Zi, vagy más néven Menciusz (i.e. 372-289): ókori kínai filozófus, Konfuciusz követője.
[2] Az eredeti szöveg szerint:“一日暴之，十日寒之”
