精卫填海– Jing Wei feltölti a tengert
A Xia-dinasztiát megelőzően az ország még nem formálódott meg. Az akkori uralkodók messze nem bírtak olyan tekintéllyel és nem rendelkeztek olyan különleges hatalommal, mint az utódaik. Ezzel szemben az egyszerű nép szolgái voltak, akik csak a kötelességeiket teljesítették. Az uralkodók gyerekei sem viseltek hercegi meg hercegnői címet, és a személyiségüket sem kezdték még tisztelni, mivel az a közemberek gyermekeivel megegyező volt.
Dan császárnak élt egy lánya, aki a Jing Wei névre hallgatott. Nyitott és élénk természete volt, s szeretett kiállni az igazságért. Egy nap a kis faluját elhagyta, hogy barátra leljen, aki játszik majd vele. Meglátott egy nagyfiút, aki egy kisfiúval játszott lovaglósdit. A kisfiú már fáradtan mászott volna fel, de a nagyfiú nem akart megállni. Jing Wei odament hozzájuk, és a nagyfia fejére mutatva mérgesen szidalmazta: „Te egyáltalán nem ismered a szégyenérzetet. Ráveszed ezt a kisfiút mindenféle balgaságra, s te az erőddel azt hiszed, olyan vagy, mint aki tigrisre vagy medvére vadászik, s akit az emberek hősnek tarthatnak.” A nagyfiú látva azt, hogy Jing Wei csak egy kislány, aki gyöngének és tudatlannak számít, egyszerűen nem vette komolyan. Leugrott a kisfiú hátáról és Jing Wei-hez ment, akinek e szavakat mondta: „Én a Tengeri Sárkány király fia vagyok. Hát te ki vagy, hogy így bátorkodsz uralkodni rajtam?” Jing Wei így felelt: „A Sárkánykirály fia teljesen értelmetlen. Én azonban Dan császár lánya vagyok. Ezután kevésbé merészkedj a szárazföldre rosszalkodni! Óvakodj attól, nehogy egy fára akasszalak ki száradni!” A Sárkánykirály fia erre ezt válaszolta: „Először is ismerd meg az én kegyetlenségemet, hogy azután kevésbé avatkozhass bele az idősebbek dolgaiba!” Ezt kimondva a kezét ütésre lendítette. Jing Wei kiskorától kezdve követte apját a hegyi vadászatokra, ezért nagyon kifinomult reflexei voltak, s az ereje sem volt kevés. Az ellenfél barbársága és ereje láttán villámként bújt el annak ökle elől, majd lábát a magasba emelte és úgy megrúgta, hogy az arca a földet csókolta. 
A Sárkánykirály fia feltápászkodott, s mivel a vereségébe nem akart beletörődni, ezért öklét újra ütésre emelte, de ekkor Jing Wei mellkason ütötte, mire hanyatt esett. A Sárkánykirály fia látva, hogy Jing Wei-jel nem boldogul, kénytelen volt visszatekeregni a nagy tengerbe. Eltelt néhány nap, amikor Jing Wei úszni ment a tengerbe. Teljes boldogságban játszott éppen, amikor véletlenül a Sárkánykirály fia észrevette. Odaúszott hozzá és így szólt Jing Wei-hez: „Az egyik nap a szárazföldön megengedtem, hogy könnyűszerrel megússzad a dolgot. Ma iderohantál otthonom kapujába. Ismerd el gyorsan a hibádat, különben szelet kavarok, hullámokat keltek, és megfullasztalak téged.” Jing Wei határozottan felelte: „Nem hibáztam. Miféle hibát ismernék el?” A Sárkánykirály fia Jing Wei határozott kiállását látva, egyszerűen nem ismerte el a vereségét, ezért nyomban felkavarta a tengervizet, szélvészt és szilaj hullámokat keltett. Jing Wei-nek nem volt ideje az ellenállásra, s megfulladt.” Miután Jing Wei meghalt, egy vörös lábú és fehér csőrű kismadárrá változott, aki eltökélte, hogy a nagy tengert feltölti. A csőréből köveket és faágakat dobott a tengerbe, miközben „Jing Wei, Jing Wei” hangot bocsátott ki, mintha csak magát ösztökélné ezzel. Évről-évre, hónapról-hónapra, sohasem hagyja abba.A ”精卫填海” (jīng wèi tián hǎi) chengyu a régi időkben a túlságosan mély gyűlöletet és eltökélt bosszúállást fejezte ki, míg a későbbiek során a határozott akaratot, s a nehézségekkel való szembeszállást ábrázolta.
