江郎才尽– Az ifjú Jiang kimerült
Jiang Yan, vagy más néven Wen Tong már ifjú korában neves irodalmár volt. A versei és irodalmi értekezései a kor legnagyobb elismerésében részesültek. Miután azonban egyre idősebbé vált, a művei nemcsak hogy nem ütötték meg a korábbiak szintjét, hanem még sok mindenben visszalépést is jelentettek. A verseiben nem volt semmi rendkívüli, ráadásul elég régóta írogatta őket, mivel hosszú ideig nem vetett papírra egy sort sem, majd hirtelen rátört az ihlet, s megírta a verseit. Ezek sorai azonban színtelenek voltak, és egyszerűen hiányzott a mondanivalójuk. Volt, aki erről a következő történetet terjesztette: ’Egyszer Jiang Yan hajóra szállt, majd lepihent a Chanling-templom partjánál. Álmában megjelent előtte egy Zhang Jing Yang nevű ember, aki a selymét visszakérte tőle. Erre az öléből elővett néhány láb selymet és odaadta annak az embernek. Ennek köszönhetően a művei már nem voltak többé olyan kifinomultak.’ Mások ugyanezt így adták elő: 'Egyszer Jiang Yan az Olvasztó-pavilonban sziesztázott. Álmában egy Guo Pu nevű embert látott, aki odament hozzá, s elkérte tőle a tollát, majd így szólt: „Wen Tong testvérem, régóta nálad maradt egy tollam. Most vissza kell adnod nekem!” Jiang Yan e szavak hallatán elővett az öléből egy ötszínű tollat és visszaadta neki. A legenda szerint ezután Jiang Yan, mivel az ihlete kimerült, már nem is tudott többet olyan jó műveket írni.'A ”江郎才尽” (jiāng láng cái jìn) chengyu a kreativitás, a tehetség hanyatlását ábrázolja.
