望洋兴叹 - Meglátja a tengert és megdöbben
A legenda szerint réges-régen a Sárga-folyóban élt egy szellem, akit a nép Folyó apónak hívott. Folyó apó a parton állva lenézett a nyugatról hömpölygő és gyorsan ugrándozva keletre áramló hullámokra, s boldogan így szólt: „A Sárga-folyó igazán hatalmas, nincs is párja széles e világon. Én vagyok hát a legnagyobb vizek istene!” Egy ember ezt mondta neki: „A szavaid nem helyénvalók. A Sárga-folyótól keletre van egy hely, amit északi tengernek hívnak. Arra valóban azt mondhatjuk, hogy hatalmas!” „Nem hiszem el. Az északi tenger nagysága felülmúlhatja a Sárga-folyóét?” – kérdezte Folyó apó. Erre az ember így felelt: „Ne beszélj a Sárga-folyóról! Több Sárga-folyónyi víz ömlik bele az északi tengerbe és mégsem képes teljesen megtölteni azt.” Folyó apó állhatatosan mondta: „Én nem láttam, hogy volna északi tenger, nem hiszem el.” Az ember tehetetlenül így szólt: „Ha lesz rá alkalmad, jöjj és nézd meg az északi tengert, s akkor megérted majd szavam.”
Eljött az ősz. A több napig tartó felhőszakadásoknak köszönhetően a kisebb és nagyobb folyók vize mind a Sárga-folyót táplálta, amelynek a felülete még tágasabb lett olyannyira, hogy a folyó túlpartjára tekintve még a lovakat sem lehetett a tehenektől megkülönböztetni. Ennek hatására Folyó apó még elégedettebb lett, s úgy vélte, a föld leglátványosabb látképe ott van nála. Nagy megelégedettségében eszébe jutott, hogy volt valaki, aki az északi tengert megemlítette előtte. Elhatározta hát, hogy elmegy és megnézi. 
Folyó apó könnyedén leúszott a Sárga-folyó torkolatához. Hirtelen világosság gyúlt a szeme előtt, majd a tengerek szelleme, Bei Hai Ruo köszöntötte jöttét mosolygós arccal. Folyó apó tágra nyílt szemekkel bámult, de csak az északi tenger egy részét láthatta a maga végtelenségében. Földbe gyökerezett lábakkal bámészkodott egy darabig, s mélyen megérintve így szólt Bei Hai Ruo-hoz: „A közmondás úgy tartja, ha csak egy kevés dologhoz is értünk, már azt hisszük, hogy abban senki más nem érhet fel hozzánk. Ez a közmondás éppen rólam szól. Ha ma a saját szememmel nem látom a széles és végtelen északi tengert, még mindig abban a tudatban lennék, hogy a Sárga-folyónak nincs párja e földön! S akkor a kellő ismeretekkel rendelkező emberek örökre kinevetnének engem!”
A ” 望洋兴叹” (wàng yáng xīng tàn) chengyu eredetileg azokra utalt, akik a hatalmas dolgok láttán rádöbbennek a saját kicsinységükre. Manapság azokat ábrázolja, akik valamely tevékenységük során az eredményességhez szükséges kitartás vagy a feltételek hiányában tehetetlennek érzik magukat.
