身无可击– Akinek már ütlegelhetetlen a teste
Han Gao Zu uralkodásának kilencedik évében (az időszámításunk előtti 198. évben) az ellenséges családok megtudták, hogy Zhao ország királyának, Zhang Ao-nak a kancellárja, Guan Gao érintett a Liu Bang elleni merényletben, így hát feljelentették őket a császári udvarban. Liu Bang nyomban el is rendelte Zhang Ao és Guan Gao letartóztatását és Changan városába hozatalát. Miután híre ment ennek, a merényletben részt vett tízegynéhány ember mind az öngyilkosságon törte a fejét. Guan Gao dühösen bírálta őket: „Ki engedte meg nektek ezt? Én és nem Zhao királya. Most a császári udvar mégis Zhao király letartóztatását akarja. Ha ti mind meghaltok, hát ki fogja tisztázni az uralkodónkat?”
Miután Guan Gao-t a társaival együtt Changan városába vitték, az eset kivizsgálásáért felelős hivatalnokhoz így szólt: „A császár elleni merényletet mi követtük el, Zhao királynak nem volt tudomása róla.” A bíró mérges lett, s azt akarta, hogy Guan Gao beismerje azt, hogy Zhao király is részese volt a cselekménynek, így hát kínzásnak vetette őt alá. Azonban annak ellenére, hogy a testét „üthetetlenné” verték, ő mégsem változtatta meg korábbi szavait. A bíró ezt a körülményt jelentette Liu Bang-nak, aki így szólt: „Igazi harcos! Látva azt, hogy a kínzás hatására sem tesz beismerő vallomást, meg kellene kérni az egyik közeli bizalmasát arra, hogy beszéljen vele. A nem hivatalos beszédre talán még a nyelve is megnyílik.” Hallomásból tudták, hogy Xie Gong nagyúr Zhao országbéli emberként Guan Gao-val közeli ismeretséget ápol. Így hát könnyedén elvállalta a feladatot.
Xie Gong elment Guan Gao tömlöcébe, ahol Guan Gao fejét felemelve első pillantásra megismerte őt: „Te Xie Gong vagy?” Xie Gong erre gyorsan együttérző szavakkal köszöntötte őt. A két ember elkezdett merengeni a régmúlt eseményeken, s a barátságban átélt élményeken. Már egy ideje beszélgettek, amikor Xie Gong rátért a küldetésének megfelelő témára. Megkérdezte Guan Gao-tól: „Zhao király részt vett-e a konspirációban?” Guan Gao így felelt: „Ember vagyok. Ki ne szeretné a szüleit és a családját? Ez ideig a családom három nemzedékét ítélték halálra. Hát hogyan is lennék képes rá, hogy Zhao királyért feláldozzam a családtagjaimat? Csak azért mondom, mert Zhao király egyáltalán nem vett részt a merényletben. Azt teljes egészében én és néhány társam követte el.” Ezt követően Guan Gao az események kiváltó okát, az elkövetés folyamatát és azt, hogy Zhao király előtt hogyan maradhatott mindez titokban, elmondta Xie Gong-nak. Xie Gong a Guan Gao-val folytatott beszélgetését jelentette Liu Bang-nak, aki a jelentésben foglaltak alapján szabadon engedte Zhao királyt.
Liu Bang-ot Guan Gao embersége nagyon megérintette, ezért a király szabadon bocsátásakor őt is elengedte. Liu Bang Xie Gong-ot küldte, hogy Guan Gao-val közölje a hírt. Amikor azonban Guan Gao ezt meghallotta, így szólt: Mostanáig azért éltem, hogy bizonyítsam Zhao király ártatlanságát. Mostanra Zhao király már visszanyerte a szabadságát, s én teljesítettem a sorsomat, ezért nincs miért gyűlölnöm a halált. Ezen felül, ha egy miniszter ha egy miniszter a császárgyilkos nevet birtokolja, hát hol tudná a császárt szégyentelenül tisztelni? Még ha a császár nem is ölet meg, hogyan is lehetnék a szívemben ártatlan?” Guan Gao a szavait befejezve a falhoz ütötte magát és öngyilkos lett. Liu Bang erről tudomást szerezve nagyon tisztelte őt, és pompás temetést rendezett neki.
A “身无可击” (shēn wú kě jī) chengyu azt jelenti, hogy valakit annyira megkínoznak, hogy egy ép bőrfelület nem marad rajta, s ezért nincs olyan hely, ahol tovább folytathatnák a kínzását. A későbbiek során a különösen kegyetlen büntetések ábrázolására használták.
