残羹冷炙–Ételmaradék és kihűlt sült
Tang Xuan Zong császár kései éveiben már nem törődött a kormányzással, egyedül Yang Gui nevű ágyasáért rajongott. Az időszámításunk szerinti 747. évben elrendelte, hogy vizsgán válasszanak be az udvarba tehetséges embereket. Az ekkor harminchat esztendős költő, Du Pu ezidőtájt éppen Changan-ban járt, s nagyon megörült a hírnek. Váratlanul érte azonban, hogy a vizsga befejezését követően a fő vizsgabiztos, Li Lin Pu által kihirdetett eredmény szerint nem akadt senki, kit kiválasztottak volna. Li Lin Pu a császárhoz visszatérve e szavakat mondta: „Az ország kiemelkedő embereit mi már mind kihalásztuk, egy sem maradt közülük.” Xuan Zong erre nagyon boldog lett.Du Pu nem számított erre az eredményre, s nagyon elcsüggedt. Azért, hogy fenn tudja tartani magát, kénytelen volt a ”vendég” minőségében bejutni a hivatalnokok és előkelőségek közé, s mások védőszárnyai alatt tengetni életét. Ru Yang Wang, Zheng Fu Ma és Wei kancellár hivatala voltak azok, ahol Du Pu rendszeresen felbukkant. Gyakorta verselt és vett részt mulatságokon hercegek és miniszterek társaságában. Amikor már mindenki boldogan ivott, versével fokozta a hangulatot. amikor már mindenki vidáman mulatozott, a művével csak növelte a mókát. Így töltött el kilenc évet.
Egy versében így írt a saját életéről: „Mindennap kopogtatok a gazdagok ajtaján korán reggel, s a hatalmasságokkal töltöm el minden estémet, mígnem a szegénység poros szele értem nem jön el. Minden egyes megkapott ételmaradék és kihűlt sült szomorúsággal és fáradsággal telve.”
Nem sokkal később kitört az An Shi-felkelés, s Du Pu-nak a még keservesebb száműzötti sors jutott.
A “残羹冷炙” (cán gēng lěng zhì) chengyu az ételmaradékra utal, de többnyire az emberi jótékonyság kifejezésére használják.
