成语 chengyu - Történetek négy irásjegyben

回天之力–Visszahozza az Ég erejét

Zhang Xuan Su-t, amikor Jingzhou jegyzőjeként beállt katonának, Tang Tai Zong magához hívatta és a politikai erényekről kérdezte. Zhang Xuan Su így szólt: „Sui Yang császár minden kisebb-nagyobb dologban egyedül szeretett dönteni. A minisztereiben nem bízott, s egyetlen ember bölcsességére hagyatkozva döntött az ország ügyeiben, míg végül ez a halálba vitte őt! Ha Fenséged óvatosan választaná ki a minisztereit, megfigyelné és értékelné az eredményeiket, majd ennek megfelelően jutalmazna vagy büntetne, akkor az ország rossz kormányzása miatt miért is aggodalmaskodna? Megfigyeltem továbbá azt is, hogy a Sui-dinasztia vége felé szüntelen háborúskodás folyt, de az ország kormányzásának megszerzéséért csak néhány ember küzdött, mint ahogyan nagyon kevesen harcoltak csak azért, hogy bűnt kövessenek el. A legtöbben a saját szülőföldjük megvédéséért, s egy erényes császár eljöveteléért vettek részt a harcokban. Nagyon kevesen értik azt, hogy a nép miért is lázadozik, csak azt látják, ha az uralkodó képtelen lecsendesíteni őket!” E szavaira Tai Zong császári cenzorrá léptette elő őt.

Uralkodásának negyedik évében Tang Tai Zong fel kívánta újítani a Luoyang-i Qian Yang-palotát. Zhang Xuan Su ezt mondta neki: „Láttam egykor, hogy a Sui-dinasztia restauráltatott egy palotát. Yu Zhang-ban (a mai Nanchang) kivágatták a fákat, s egy nagy fát kétezer ember húzott el. A vasból készült kocsikerekek néhány méter megtétele után tönkrementek, s párszáz emberre volt szükség ahhoz, hogy egy másik kocsikereket tegyen fel. Így egy nap alatt harminc métert sem tettek meg. Amikor a régi időkben az Afang-palotát felújították, s a Qin-dinasztia kihalt; a Zhang Hua-palotát felújították, s Chu országa is lehanyatlott; a Qian Yang-palota építésének befejezése után a Sui-dinasztia is összeomlott.  Most hazánk ereje a Sui-dinasztiáéhoz sem ér fel, s a nép a háborúskodásokat éppen hogy átvészelte. Félek, hogy Fenséged még Sui Yang császárnál is nagyobb hibát követne el.” Mire Tang Zong így szólt: „Azt mondod, hogy még Sui Yang császárhoz nem érek fel?” Majd a felújítást leállíttatta.

 刮目相看 – Töröld meg a szemedet, mielőtt ránézel!

 Lü Meng a három királyság idején volt Wu hercegségben tábornok. Nagyon értelmes ember volt, és emellett kitűnő harcos is, viszont egyáltalán nem volt tanult és olvasott.

Egyszer Wu hercege Sun Quan magához hívatta őt és Jiang Qint – egy másik tábornokot – és így szólt hozzájuk: „Mind a ketten fontos állásban vagytok, az ország ügyeit intézitek, többet kellene olvasnotok és tanulnotok, azzal napról-napra fejlődnétek.” Lü Meng így válaszolt: „Uram, nekem rengeteg dolgom van a katonaságnál, így is alig bírok vele. Mellette már nem jutna időm olvasásra és tanulásra.” „Természetesen nem tudóst akarok belőletek faragni – mosolyodott el a herceg – csak azt kérem, hogy fussatok át néhány könyvet, hogy megértsétek a történelem logikáját, és táguljon a látókörötök. Azt hiszitek nekem nincs sok dolgom? Mégis fiatal koromban elolvastam a Dalok könyvét, az Írások könyvét, a Szertartások feljegyzéseit, a Zuo mester kommentárjait a Tavaszok és Őszök krónikájához című művet, egyedül a Változások könyve maradt ki. Mióta uralkodó lettem, áttanulmányoztam a Történetíró feljegyzéseit a Han-dinasztia történetét, és olvastam más hadvezetési munkákat is. Úgy gondolom, nagy hasznát vettem ezeknek az ország kormányzásakor. Mivel nektek éles elmétek van, ti is sokat tanulhatnátok belőlük. Azt javaslom először olvassátok el  Sunzi-től a Háború művészetét, Jiang Ziyától a Hat titkos stratégiát. Konfuciusz azt mondta: "吾尝终日不食，终夜不寝，以思，无益，不如学也." (Azaz: Én egész nap nem ettem, egész éjjel nem aludtam, úgy gondoltam, nincs belőle hasznom, nem ér fel a tanulással.)  Cao Cao is azt mondta, ahogy öregszik, egyre többet tanul. Szakítsatok egy kis időt a tanulásra is!

Lü Meng attól a perctől fogva szorgalmasan tanult, és éppen ezért gyorsan haladt a tudásban. Egyik nap Lu Su, a császár egyik katonai tisztviselője jött hozzá látogatóba. Lü Meng rízsbort hozatott, és a bor mellett beszélgettek. Lu Su úgy ismerte Lü Menget, mint bátor, de műveletlen embert, ám most megdöbbenve kellett tapasztalnia, hogy ez nem így van. Ezt mondta neki: „Bátyám, én eddig azt gondoltam, hogy te csak egy kiváló hadvezér vagy, és nem értesz a tudományokhoz, de most be kellett látnom, hogy nagyszerű tudós is vagy.”  „Bizony, ha már három napig nem találkozol valakivel, meg kell törölnöd a szemedet mielőtt ránézel.” – válaszolta Lü Meng nevetve.

Ezt a chengyut -刮目相看guā mù xiāng kàn – abban az értelemben használják, hogy meg kell vizsgálnunk egy hozzáállást, és új nézőpontból kell valamire nézni.

(A klasszikus kínai nyelvű mondat fordítását köszönöm vukungnak, a kínai nyelvű könyvek magyar nevének megtalálásában nyújtott segítséget pedig Ruppert Évinek.) 

饥寒交迫– Az éhség és a hideg kényszere alatt

A Sui-dinasztia végén és a Tang-dinasztia elején a több évig tartó háborús zűrzavar következtében nagyon sok tolvaj volt az országban.  Tang Gao Zu[1] császár, eredeti nevén Li Yuan[2] egyszer kérdőre vont egy bűnözőt: „Te miért akartál lopni?” A tolvaj így felelt: „Az éhség és a hideg kényszerített rá, s mivel nem akadt más megoldás, ezért loptam.”[3] Li Yuan sóhajtozva mondta: „Én vagyok a ti uralkodótok, s az én hibám, hogy szegénységben tartalak titeket.” S ezzel azt az embert szabadon engedte.

Tang Tai Zong[4] a kancellárjaival megvitatta a tolvajok elleni védekezés dolgát. Valaki közülük azt javasolta, hogy szigorú büntetéssel szüntessék meg a bűnözést. Erre Tai Zong így szólt: „A nép azért lop, mert a munkateher és az adóztatás keményen sújtja őt, a hivatalnokok pedig korruptak és zsarnokiak. Emiatt a nép nem tud életben maradni, s így nincs benne már szégyenérzet sem. El kell törölnünk a fényűző pazarlásokat, csökkentenünk kell a munkaterhet és az adókat, továbbá tiszta hivatalnokokat kell kiválasztanunk ahhoz, hogy a népnek elég élelme és ruházata legyen, s ily módon  talán természetessé válik, hogy ne lopjanak. Hát hol van itt szükség súlyos büntetésre?” Néhány éves kormányzása alatt az ország megnyugodott. Az úton elvesztett tárgyakat nem lopta el senki, a kapukat este nem kellett becsukni, és a kereskedők is a szabad ég alatt alhattak.

邯郸学步– Aki Han Dan[1]-ban tanul járni

A legenda szerint kétezer évvel ezelőtt Yan ország Shouling nevű városában élt egy ifjú, akinek sem az étkezés, sem a ruházkodás nem okozott gondot, s még a megjelenése is átlagosnak számított. Ő azonban mindezek ellenére híján volt az önbizalomnak, s gyakran minden ok nélkül úgy érezte, hogy semmiben sem olyan jó, mint a többi ember, sőt másoknál egy fokkal gyengébb. A családjának köszönhetően voltak jó ruhái, finom ételei, és az elegáns megjelenése is ennek volt betudható.

Egy nap összefutott néhány vidáman beszélgető emberrel. s csak annyit hallott, hogy egyikük azt mondta, Han Dan-ban nagyon szép az emberek járása. E szavak hallatán sietve odament hozzájuk, hogy megértse miről is van szó. Váratlanul érte, hogy az a néhány ember meglátva őt nagy nevetésben tört ki, majd hirtelen eltávozott.[3] A Han Dan-béli járásmód végtére is mitől lehet szép? Sehogyan sem tudta elképzelni, ami a szívfájdalma lett. Végül egy napon a családja megelégedésére elsietett a távoli Han Danba, hogy megtanulja hogyan is kell járni. Amint odaért, mindenütt frissességet érzett, amitől egyszerűen káprázott a szeme.[4] Látta ahogyan a kisgyermekek jártak az úton, amit élettelinek, szépnek talált és ezért megtanulta. Látta az idősek járását, amit kiegyensúlyozottnak tartott és ezért elsajátította. Látta az asszonyok járását, amit sokszínűnek talált, s ezért abból is tanult. Így nem telt bele fél hónap, s még a saját járását is elfelejtette, és az útravalóját is elköltötte. Még jó, hogy haza tudott mászni valahogy.

唇亡齿寒 - Ha az ajkak elpusztulnak, dideregnek a fogak

A Tavasz és az Ősz korában Jin Xian Gong el akarta pusztítana Guo országát (a mai Shaanxi tartományban lévő Baoqi). Jin országot és Guo országot azonban Yu ország választotta el egymástól. Guo ország megtámadásához szükség volt rá, hogy Yu országán átkeljenek. Xun Xi kancellár azt javasolta, hogy Xian Gong gyönyörű jádéit és remek paripáit az utak átengedésének fejében ajándékozzák Yu ország királyának. Jin Xian Gong a javaslatot elfogadta.

天涯海角– A világ végén, tengerek szélén

Han Yu vagy más néven Zi Tui Zhi a Tang-dinasztia uralkodása idején élt hatalmas irodalmár volt. Édesapját kétévesen veszítette el, s nem sokkal később az édesanyja is elhalálozott. Gyermekkorát a bátyja, Han Hui és annak felesége mellett töltötte. Han Hui-nak volt egy örökbefogadott[1] fia, akit Lao Cheng-nek hívtak. A tizenkettedik volt a sorban, ezért az „Ifjú Tizenkettes”[2] becenévre hallgatott. Han Yu-nél egy kissé fiatalabb volt.

以卵击石– Aki tojást üt a sziklához

Az egyik évben Mo Zi az északi Qi országába látogatott. Útja során találkozott egy „Beszélő” nevezetű emberrel, aki így szólt hozzá: „Nem mehetsz északra, mert a mennyei császár a mai napon az északi határ mentén pusztította el a fekete sárkányt. A bőröd színe oly sötét, hogy északra menni nem volna szerencsés dolog!”

异军突起 – Hirtelen feltűnik egy másik hadsereg

A Qin-dinasztia utolsó éveiben Qin Er Shi kicsapongó, erkölcstelen életet élt. A népből a panasz hangja áradt, Zhen Xing és Wu Guang vezetésével pedig felkelés tört ki, amelynek hatása mindenütt érezhető volt. Akkoriban Dongyang megyében élt egy börtönőr, akit Zhen Ying-nek hívtak. Megyeszerte nagy hírnévnek örvendett, Dongyang népe nagyon tisztelte őt. Amikor a helyi fiatalok látták, hogy az egész országon a felkelés hulláma söpör végig, amelynek Dongyang elöljárója is áldozatául esett, összegyűjtöttek pár ezer embert és felkelést hirdettek, majd felkérték Zhen Ying-et, hogy legyen a vezetőjük.