HTML

成语 chengyu - Történetek négy irásjegyben

A kínai nyelv és kultúra szerves részét képezik a szólások, melyek tipikusan négy írásjegyes összetételek. A rövid forma megkönnyíti a mindennapi beszédben való felhasználást, és esztétikus formát kölcsönöz. A chengyu sokszor annyira esszenciája saját mondanivalójának, hogy önmagában nem érthető. A chengyu igazi szépségét az adja, hogy mindegyik mögött egy érdekes, tanulságos és sokszor igen ősi történet rejlik. Ezen történetek magyar nyelvre átültetésére és megmagyarázására vállalkozott ez a blog. A blogot a Keleti Nyelvek Iskolája diákjai indították. www.keletinyelvek.hu kapcsolat: grandorange ( at ) gmail ( dot ) com

Friss topikok

  • 豆: Hello, azt lehet tudni, hogy mi a gyászvers címe? Esetleg nem tudnátok feltenni a verset is, vagy ... (2011.05.02. 16:18) 天涯海角
  • wannee/mayaa/du/ yaru (törölt): "történetet közzétesszük klasszikus kínai nyelven is" 謝々! :) (2011.02.23. 07:32) 黔驴技穷
  • szél-víz: Ha jól értelmezem, itt az irigy miniszter rövidnek mutatta Qu Yuan chi-jét, a saját cun-ját meg ho... (2011.02.10. 10:59) 尺短寸长
  • szél-víz: Remek, köszi. A blogomba már kevésbé, de ide illik még az azonos jelentésű chengyu megemlítése: ... (2011.02.09. 09:11) 兔死狐悲
  • szél-víz: Köszi szépen! (2011.02.04. 16:01) 狡兔三窟

Címkék

kalligráfia (1) kígyó (1) kínaitanulás (2) (25) (3) (6) 三国演义 (3) (2) (3) (16) (1) (3) (2) (4) (1) (13) (2) (1) (1) (3) (1) (3) (1) (10) (2) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (6) (1) (2) (1) (1) 南柯 (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (2) 后起之秀 (1) (2) (2) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (11) (1) (1) (2) (1) (6) (1) (1) (2) (2) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (5) (1) (4) (1) 怀 (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (2) (4) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (8) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (5) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (8) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) 画蛇添足 (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (3) (2) (4) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (2) 空城 (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) 纣王 (5) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (4) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) 茅庐 (1) (1) (3) (1) (1) (3) (2) (2) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) 西施 (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) 诸葛亮 (3) (1) (1) (1) (5) (1) (3) (2) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (4) (1) (2) (1) 退 (1) (2) (1) (1) (1) (1) 邯郸 (1) (1) (1) (2) (1) (2) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (2) (2) (1) (1) (5) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (6) (2) (1) (1) (1) (4) (4) (1) (3) (2) 鹅毛 (1) (1) (1) 鹿 (1) 黄梁 (1) (1) (1) 齿 (1) Címkefelhő

难能可贵

2010.10.13. 08:00 jianchayuan

难能可贵 - Sokra becsülheted, amit nehezen szerzel meg

 
Zi Lu, Zi Gong és Ran You mind Konfuciusz tanítványai voltak.
 
Zi Lu a bátorságával tűnt ki. Hatvanhárom éves korában Wei ország egyik miniszterének, Kong Li-nek lett a gazdatisztje. Lu Ai Gong uralkodásának tizenötödik évében Wei országban polgárháború tört ki, amelynek során Kong Li-t elrabolták. Miután Zi Lu hírét vette ennek, nyomban a fővárosba ment, hogy kiszabadítsa. Amikor odaért, Wei ország miniszterével, Gao Chai-jal találta szembe magát, aki éppen a városból szökött meg.  Gao Chai óvta attól, hogy a város falai közé menjen, mire Zi Lu így szólt: „Amíg Kong Li fizeti bérem, addig a bajból is ki kell őt szabadítanom.”  Azzal bement a városba, ahol meggyilkolták.
 
Zi Gong a retorikában volt páratlan. Dédunokatestvére, Wu Shu e szavakkal jellemezte: „Zi Gong még Konfuciusznál is tehetségesebb.” Zi Gong, miután tudomást szerzett erről, ezt mondta: „A védőfalakat vegyük  példaként az összehasonlításhoz! Az én falam vállmagasságig ér. Ha azon kívül állsz, megláthatod otthonom gazdagságát és pompáját. Konfuciusz fala több tíz láb magas. Ha nem tudsz bejutni a kapuján, bizony nem is láthatod azt a nagyszerű, káprázatos látványt, ami odabent van. Nagyon kevés ember juthat be oda. A dédunokaöcsém szavai ennek is tudhatók be!”
 
Ran You a kormányzásban volt tehetséges. Lu ország minisztere, Li Kang Zi egyszer megkérdezte Konfuciuszt: „Ran You jártas-e a közügyekben?” Konfuciusz így felelt: Ran You sok mindenben tehetséges, miért ne volna az a közügyek terén is?” Li Kang Zi erre Ran You-t felkérte tanácsadójának. Midőn Lu Ai Gong uralkodásának tizenegyedik évében Qi ország csapatai megtámadták Lu országot, Ran You többféle javaslatot is tett, amiknek köszönhetően a Lu sereg ellenállt a hatalmas ellenséggel szemben és győzelmet aratott.  
 
 
A Song-dinasztia korabeli Lao Dong Po mondása volt: „Zi Lu bátorsága, Zi Gong retorikája és Ran You bölcsessége, ez a három tehetség a földön nehezen szerezhető meg, ezért értékes is egyben.”
 
A ”难能可贵” (nán néng kě guì) chengyu azt ábrázolja, hogy ha az a dolog, amit nehezen lehet megtenni, hirtelen elérhetővé válik, akkor azt nagyon meg kell becsülni.

 

Szólj hozzá!

Címkék:

孤注一掷

2010.10.12. 08:00 jianchayuan

孤注一掷– Aki mindenét kockára teszi

 
Song Zhen Zong uralkodása alatt a Khitan nép betört az országba és egy időre minden veszélybe került. A Song Birodalom egész lakossága rettegett. Zhen Zong király összehívta a minisztereit, hogy megvitassák a követendő stratégiát. Az államminiszter, Wang Chui Ruo ekképpen szólt: „A Khitan-ok szilárd katonai erővel rendelkeznek, ezért nem tudnánk velük szemtől-szemben összecsapni. Békét kellene kötnünk velük, amelynek fejében mindenféle kincseket, valamint szép nőket küldhetnénk nekik. A Khitan-ok egész biztosan visszavonulnának.”
 
A kancellár, Kou Zhun azonban ellenezte ezt: „Hiszen még meg sem támadtak minket. Hát hogyan is beszélhetsz ilyen demoralizálóan? Végy rólam példát: én a királyt minden harcába elkísérem, s talán ezzel is bátoríthatom a katonákat! Ily módon egész biztosan győzni fogunk!” Zhen Zong király elfogadva Kou Zhun javaslatát, majd a Khitan-okkal megütközve Chanyuan-nél hatalmas győzelmet aratott.
 
Wang Chui Ruo irigységgel és gyűlölettel viseltetett Kou Zhun iránt. Egyszer a császárral tartott, aki fogadást kötött. Wang Chui Ruo az alkalmat kihasználva így szólt a királyhoz: „A fogadásban az a legveszélyesebb, ha egyszer a teljes tétedet elveszíted, s így lehet, hogy nem marad semmid. Előző alkalommal a Chanyuan-i csatánál Kou Zhun egyértelműen a trónodat tette kockára, s egy kicsit sem törődött annak a biztonságával!” Zhen Zong ezen összehasonlítás hallatán hirtelen dühbe gurult, majd röviddel ezután Kou Zhun-t a kancellári székből elmozdította és Xiazhou elöljárójává fokozta le.
 
A ”孤注一掷” (gū zhù yī zhì) chengyu jelentése: minden vagyonát kockára teszi, ami a győzelem vagy a vereség tétjévé válik. Azokat ábrázolja, akik szerencsehajhász módon teljes erőbedobással kockáztatnak.
 

1 komment

Címkék:

高阳酒徒

2010.10.11. 08:00 jianchayuan

高阳酒徒– A Gaoyang-i részegember

 
A „részegember” kifejezés használata általában megrémiszt, hiszen felnagyítja a dolgokat. Az úgynevezett „részegember” ugyanis egyszerűen csak egy alkoholfüggő. A „Szótenger” című enciklopédia azt írja, hogy aki magát alkoholistának nevezi, őrült büszkeségből teszi azt, mivel sokan megvető jelentéstartalommal használják e kifejezést, ami ésszerűnek is tűnik. A régi korok embereinek szemében azonban a jelentése nem volt ily végletes. A Tang-korabeli híres irodalmár, Yuan Jie a „részegemberekhez” dicshimnuszt zengett, melyben a következőket írta le: „A hegy egy borosüveg, s egy tavacska a tenger, melyen a részegek egy kontinensnyi szigeten ülepednek le.” A „Gaoyang-i részegember” alatt a Han-dinasztia idején azt az embert értették, akinek az érdemei országosan ismertek voltak, s akiről lejegyezték, ahogyan az italozástól nagy dolgok véghezviteléig jutott el!
 
A „Gaoyang-i részegember” Li Shi Qi volt, aki a Chen Liu-béli Gaoyang városában élt (ez a mai Henan tartományban Qi megye délnyugati részén található). Han Gao ősének, Liu Bang-nak adott taktikai tanácsokat. Kevésbé volt harcias típus, szeretett olvasni. A családja szegénységben élt, nem volt sem ruhára, sem élelemre valója. Vonzotta az ital, később mégis kénytelen volt a testőrségnél ajtónállóként állást vállalni. A megye hivatalai és előkelőségei azonban nem nagyon merték őt alkalmazni, mivel mind őrültnek tartották. Ő mégis kitartóan csak a lehetőségre várt.
  
Időszámításunk előtt 209-ben Chen Sheng és Wu Guang a „Vágjuk le a zsarnokokat, irtsuk ki a Qin-eket” zászlaja alatt felkelést robbantottak ki, ami megbolygatta az országot.  Xiang Liang Huiji-nél, Liu Bang Yupei-nél indult harcba, s a felkelés vihara végigsöpört az országon. Chen Sheng és Liang Xiang felkelő csapatai átkeltek Gaoyang-on is. A Li nemzetséget lenézték, tagjait rövidlátóknak tartották, akiknek nem nagyon adtak a szavára.  Egyedül Liu Bang volt egy „vehemens ember nagy tervekkel, aki igazán szeretett utazni!”, s Pei hercegének nevezte magát.
 
Liu Bang, egykori nevén Li, jóságos volt és szerette az embereket. Ugyanakkor nem kedvelte a termelő munkát.  Könnyedén, a tetszése szerint adakozott, és gyakran bőkezűen járt el. Érett korában a „Vízöntő Pagoda” vezetője lett, ami a könnyedségről híres hely volt. Jó sokat ivott, amitől rendszeresen részegen feküdt a kocsmárosnál. Igazi „részegember” volt. Szerencséjére Lü úr tudta ezt róla, amikor később a lányát férjhez adta hozzá. Mivel részegen lefejezett egy fehér kígyót, önteltnek nevezték. Később a katonáival fellázadt a Qin-ek ellen.
 
Időszámításunk előtt 207-ben Pei hercege nyugatra vitte a csapatait, ahol szembe találta magát a rablóként híressé vált Peng Yue felkelőivel, akikkel közösen ment a Qin hadsereg megtámadására, de nem tudta legyőzni őket. Legalább megostromolta Changyi-t és nyugaton a Li Shi Qi-ről híres Gaoyang-ot, mintha csak az ő tanácsát kereste volna felnőtt létére.
 
Egy nap Liu Bang éppen az ágyán üldögélt, miközben két lány mosta a lábát. Hirtelen jelentették, hogy a faluban egy konfuciánus találkozni szeretne vele. Hatvanéves is elmúlt, nyolc láb magas, s akit az emberek őrültnek neveznek, bár ő magát normálisnak tartja. Liu Bang lenézte a konfuciánusokat, s a múltban gyakran a sapkájukba vizelt, hogy ezzel is megalázza őket. Most, amikor egyszeriben meghallotta, hogy egy konfuciánus találkozni akar vele, éktelen haragra gerjedt, és e szavakkal utasította vissza a fogadását: „Nekem az ország ügyei fontosabbak. Nincs időm arra, hogy konfuciánusokat fogadjak.” A már régóta kint várakozó Li Shi Qi ezt meghallotta, azon nyomban szemével szúrósan a hírnök felé tekintve így szólt: „Újra menj és mondd meg Pei hercegének, hogy én, a „Gaoyang-i részegember” sem vagyok konfuciánus!”. Erre Liu Bang, amint meghallotta, hogy valaki magát „Gaoyang-i részegembernek” nevezi, s nem viccel vele, sietve, meg sem várva, hogy a lába megszáradjon, felugorva e szavakat mondta: „Jöjjön be!” Li Shi Qi bement és tiszteletlenül megszólalt: „Te nem akarod elpusztítani a zsarnoki Qin-eket? Hát miért bánsz ilyen arrogánsan az idősebbekkel? Segíteni akarsz a Qin-eknek a hűbérurak megtámadásában? Vagy inkább a hűbérurakat akarod vezetni a Qin-ek ellen?” Ekkor Liu Bang nem tudta mitévő legyen. Nedvesen felöltözött és sebtében hellyel kínálta Shi Qi-t, majd bocsánatkérően így szólt: A múltban hallottam az úr kinézetéről, ma pedig találkozva vele megtudtam jövetele célját! Megkérdezhetem, hogy mi a terve?” A „Gaoyang-i részegember” ezt válaszolta: „Miként a lábunk alatti törött cserepeket szednénk össze, úgy gyűjtsük be a szerteszét lévő katonákat, s ne elégedjünk meg tízezer fővel. Úgy menjünk a zsarnoki Qin-ek ellen, mintha a tigris barlangjába mennénk be! Chen Liu megszerzésén múlik az ország feletti hatalom, s a sokak által érintett területeké is. Ma a városaiban sok gabonát halmoztak fel: A miniszterek az uralkodó rendeleteit követik, s ha ma kérnénk őket, hogy tagadják meg, nem fogadnának szót. De ha katonákkal mennénk, fogadnának minket. Így születnek a nagy tettek.” 
 
Liu Bang Li Shi Qi tanácsát megfogadva elhatározta, hogy először Chen Liu-t foglalja el, ezért Li Shi Qi-t elküldte, hogy a megadásról tárgyaljon. Li Shi Qi a megyeszékhelyre érkezve találkozott Chen Liu megye elöljárójával, aki azt mondja, a Qin-ek végzete a Han királyok felemelkedése. Az elöljáró meg akarta adni magát Liu Bang-nak, ugyanakkor félt a Qin-ek szigorú törvényeitől, ezért nem akart vakmerően cselekedni, így a feltételeket visszautasította. A megyei elöljárót aznap éjjel meggyilkolták, a fejét pedig kivitték a városból, és Pei hercegének adták. Liu Bang látva, hogy a nagy tettet már véghezvitték, a katonáival betört a városba, ahol az emberivel egy bambuszrúdra akasztatta az elöljáró fejét és közben ezt kiáltotta: „Azonnal adjátok meg magatokat! Az elöljárótokat már lefejezték! Ha másként cselekedtek, ezután az egész várost lenyakaztatom!”
 
 
A várost védelmező katonák az elöljáró halála láttán értelmetlennek tartották a további ellenállást, így hát megnyitották a kapukat és megadták magukat. Liu Bang bevonult a városba, majd annak raktáraiból három hónapra elegendő élelmet vett a katonáihoz és tízezres hadseregével megtörte a Qin-ek hatalmát. Ez a „Gaoyang-i részegember” érdeme is volt, aki sokat tett az országért. A legfontosabb cselekedetei a következők voltak: Először is, amikor Liu Bang hezitált, s nem tudta mitévő legyen, Li Shi Qi volt az, aki Chen Liu megtámadásával irányt mutatott neki, aminek köszönhetően Liu Bang a Qin-ek elleni háborúban az első sikerére szert tett. Másodszor, a Chen Liu elleni támadással három hónapra elegendő élelemhez juttatta a felkelő csapatokat, amelyek ezután már gond nélkül küzdhettek, s a hadsereg ereje biztosítva lett. Harmadszor, Chen Liu elfoglalásával gyarapodott a felkelők száma, s a kezdeti pár száz fős sereg tízezer főt elérő hadsereggé duzzadt. Negyedszer, Liu Bang korábban egyáltalán nem nézett fel a tanult emberekre, miután azonban találkozott ezzel a „Gaoyang-i részegemberrel”, megtudta, hogy ahhoz, hogy nagy tettet vigyen véghez, szükség van a tanult emberek által felvázolt tervekre, máskülönben nehezen járt volna sikerrel.
 
Ezt követően Liu Bang azon túl, hogy Li Shi Qi-t Guangye megye kormányzójává nevezte ki, az öccsét, Li Shang-ot tábornoki rangra emelte, akinek az irányítása alá több ezer fő tartozott, és mindegyik hadjáratában elkísérte Liu Bang-ot katonai érdemeket szerezve ezáltal.  Li Shi Qi mélyen élvezte Liu Bang bizalmát, s a „részegember” hirtelen Liu Bang dinasztiaalapító első éveinek egyik fő stratégájává vált, majd a későbbiek során mindenütt Liu Bang mellett szónokolt és a hűbérurak hatalmának széttörésében sem kevés szerepet játszott.  Időszámításunk előtt 204-ben a Chu- és a Han-dinasztia közötti háborúk közben e szavakkal adott tanácsot Liu Bang-nak: „Két hős nem ülhet meg egy trónt. A Chu és a Han közötti küzdelem régóta nem járt eredménnyel. A nép zúgolódik, az ország zűrzavarba került. A földművesek felhagytak a szántással, az asszonyok a kézművességgel, az ország lelke bizonytalanságban van. Az volna kívánatos, ha sürgősen felfegyvereznéd katonáidat, megszereznéd Xingyang-ot, elfoglalnád a gabonaraktárakat, eltömítenéd az ingoványos területeket, kiszélesítenéd az utakat, a bűnözőktől távol tartanád magad, megvédenéd az ártatlanokat, megmutatnád a hűbérurak megvádolásában rejlő erőt, s azt, hogy a földi hatalom kié is voltaképpen. Azt is kellene, hogy a katonáskodók számát meggyőzéssel növeld, s az ország egy részét birtokló Qi királyaként Tian Guang-ot nevezd ki.”
A „Gaoyang-i részegember” ezen javaslata lett a stratégiai alapja annak, hogy Liu Bang az ország feletti hatalmat megszerezte. Liu Bang el is küldte őt Tian Guang meggyőzésére, arra, hogy megismerje a hatalom előnyeit és hátrányait. Tian Guang hitt a szavaiban, meghallgatta Li mestert és befejezte a védekező harcát, majd ivott Li mester egészségére. Ekkor azonban Han Xin kihasználva az alkalmat, megtámadta Qi országot. Tian Guang tévesen úgy hitte, hogy Li Shi Qi elárulta őt, ezért elevenen megégette. Halála előtt Tian Guang e szavakkal szólt hozzá: „Ha megállítottad volna a Han csapatokat, élve hagytalak volna.” Li mester erre így felelt: „Ha nagy dologba kezdesz, nem nagyon ügyelsz a részletekre. Ha pedig a nagyszerűségről nem mondasz le, attól a nép nem tart téged még szavahihetőbbnek.” Ezzel szomorú véget ért.
 
Li Shi Qi halála után, midőn Liu Bang császárként sorra megjutalmazta a segítőit, Li Shi Qi fiát, Li Jie-t hivatalnokká tette, ezzel is kifejezve azt, hogy nem feledkezett meg az őséről.
 
Az idő múlásával a Li Shi Qi név fokozatosan kikopott a köztudatból, s a高阳酒徒(Gāo yáng jiǔ tú) vagyis a „Gaoyang-i részegember” vált az ő becenevévé. Az alkoholisták gyakran így nevezik magukat, megtiszteltetésnek tartva ezt, de talán ez csak egy indok az ivászatukra.

 

Szólj hozzá!

Címkék:

千变万化

2010.10.10. 08:00 jianchayuan

千变万化– Ezernyi és tízezernyi módon változik 

 
A legenda szerint Zhou Mu királynak nyolc kiváló paripája volt. A lovai egy nap ezer mérföldet is futottak, és nagy szeretetnek örvendtek. A király különösen kedvelte a szórakozást, így hát Xi Wang Mu meghívását elfogadva, részt vett a Jáde-tavi estélyen. Egy nap Zhou Mu király a Kunlun-hegységből Heshan-ba hazafele menet útközben tudomást szerzett róla, hogy él egy Yan Shi nevű ember, akinek kifinomult kézügyessége van, s az általa alkotott állatok hangot adnak ki és futni is képesek. Nem nagyon hitt ebben, így hát nyomban magához hívatta Yan Shi-t és ezzel a kéréssel fordult hozzá: „Úgy hallottam, hogy mindenféle ügyes játékot készítesz. Mutass egyet, hadd lássam!”
 
Másnap Yan Shi fából készült emberbábukkal tette tiszteletét a királynál. Mu király látta, hogy a bábuk teste teljesen kidolgozott volt, s még a szemöldökük és a bajszuk sem különbözött az élő emberétől, ami nagyon meglepte őt. Megkérdezte hát Yan Shi-től: „Az általad készített bábuk mozogni is tudnak?” „Nemcsak mozogni tudnak, de az emberhez hasonlóan énekelnek és táncolnak is.” – felelte Yan Shi. Erre így szólt a király: „Hát akkor adjanak elő valamit! Hadd lássam, mennyiben különböznek az igazi emberektől.” Yan Shi dobolására a bábuk mozogni kezdtek. A dobszó ütemére katonai alakzatokat vettek fel, támadtak és védekeztek. Látni lehetett késsel, fegyverrel és karddal támadó, védekező, rendezetten előretörő és visszavonuló bábukat is, amik hirtelen kígyóként sorakoztak fel, majd tízes alakzatban álcázták magukat, kilenc palota, nyolc íj, hat virág, hét csillag és nyolc kapu alakzatokba rendeződtek. Ezernyi és tízezernyi módon változtatták a szerepüket. A királynak még a szeme is káprázott ettől a látványtól, amitől nagyon boldog lett. Úgy gondolta, hogy milyen kár, hogy az ágyasai nem élvezhetik ezt az újszerű játékot, így hát megparancsolta nekik, hogy az előadást vele együtt nézzék meg.
 
Yan Shi látva, hogy a király ágyasai is eljönnek, minden tehetségét felhasználva ekképpen szólt: „Az imént tartott előadás tartalma túl erőszakos, ami nem hölgyek szemének való. Változtassunk hát a zamatán, jöjjön helyette a tánc!” Yan Shi kezébe vette a „yunpan”-t (ütős hangszer), megfújta a pánsípot, mire a bábuemberek magas hangon éneklésbe kezdtek. Az énekük lágyan és dallamosan szólt. Hirtelen, mintha száz madár figyelne egyre, rigó és fecske módjára danolásztak, ami végtelenül visszhangzott. Hirtelen, mint a Három Szoros majmai, úgy kiáltottak fel, szomorúan és szívfacsaróan, amitől az ember sírva fakadt. Hirtelen, mint mély üregéből a sárkány, vagy egy hegyszorosban a tigris, úgy üvöltöttek fel, lenyűgöző erőt mutatva. Mu király és ágyasai valósággal megrészegültek ettől a fülbemászó énekléstől.  Yan Shi a dob ütőjét kissé jobban megmozgatta, mire a bábuemberek lezseren felgyűrték a ruhaujjaikat, majd áramló felhők és rohanó folyók módjára táncra pördültek. Gyönyörűen táncoltak, hol, mint az esőben pompázó lótuszvirágok, amik a virágba borulásért versengenek, hol pedig, mint a szélben hajladozó nyárfák, amik az alakjukat változtatják.
 
Közülük egy bábuember egyfolytában az ágyasok felé kacsintgatott, mintha tetszését fejezte volna ki. Ezt Mu király észrevette és nagyon feldühödött rajta. Úgy vélte, hogy a viselkedése nem volt megfelelő, ezért szándékosan alakított a játékon és elrendelte a kacsintgató bábunak a lefejezését. Yan Shi megtudva, hogy félreértés okozója volt, gyorsan szétszedte a bábut. Mu király amint meglátta, hogy a bábu csak bőrből, festékből és lószőrből áll, elment a kedve a nevetéstől. Az előadás befejezésekor Mu király határtalan döbbenettel csak ennyit mondott: „Túlságosan tökéletes, mintha sellő lenne.”  
 
 
A ”千变万化” (qiān biàn wàn huà) chengyu a végtelen változékonyságot, az állandó változást érzékelteti.

Szólj hozzá!

Címkék:

口若悬河

2010.10.09. 08:00 jianchayuan

口若悬河– Olyan a szónoklata, mint a visszafelé áradó folyó

A Jin-dinasztia idején élt egy rendkívül művelt ember, akit Gou Xiang-nak, más néven Zi Xuan-nek hívtak. Már fiatalkorában nagyon tanulékony volt. Különösen a mindennapi életben kézzel fogható jelenségeket figyelte meg, majd a későbbiek során nyugodtan átgondolta azok racionalitását. Ennek köszönhetően nagyon kifinomult ismeretekre tett szert, s az egyes dolgokban gyakorta sajátos meglátásai voltak. A későbbiekben elmélyülten tanulmányozta Lao Zi és Zhuang Zi tanításait, amelyeket ráadásul kiválóan meg is értett.
 
Pár év elteltével felkérést kapott a császári udvartól. Mivel az ajánlatot nem lehetett elhárítani, kénytelen-kelletlen beleegyezett, s hivatalnok lett belőle. Miután a fővárosba érkezett, a gazdag ismereteinek köszönhetően nem volt olyan téma, amihez ne tudott volna tisztán és érthetően hozzászólni.  Ráadásul nagyon jó szónok volt és különösen a saját megközelítésében szerette bemutatni a dolgokat, így az emberek mindig élvezetesnek találták a beszédét.  Akkoriban egy Wag Yan nevű katonai parancsnok is csodájára járt Gou Xiang retorikai képességeinek, s gyakran mások előtt e szavakkal magasztalta őt: „Gou Xiang szavait hallgatva úgy érzem, mintha a folyók visszafele kezdenének el folyni és megszakítás nélkül áradnának, miközben sohasem száradnának ki.” Gou Xiang ékesszólása ekkortól kezdve vált ismertté.
 
Az utókor a ”口若悬河” (kǒu ruò xuán hé) chengyu-vel ábrázolja a jól beszélő embereket, akik amint megszólalnak, olyan, mintha a folyók vize végeláthatatlanul és szüntelenül visszafele folyna, vagyis akik megállás nélkül tudnak beszélni.
 

Szólj hozzá!

Címkék:

洛阳纸贵

2010.10.08. 08:00 jianchayuan

洛阳纸贵– Luoyang-ban drága a papír

 
A Jin-dinasztia korának irodalmára, Zuo Sai kiskorában szerfelett pajkos gyermek volt, aki nem szeretett tanulni. Az apja gyakran bosszankodott emiatt, azonban a kis Zuo Sai továbbra is csintalankodott és nem akart jó tanuló lenni. Egy napon Zuo Sai apja a barátaival beszélgetett. A barátai irigyelték őt, amiért olyan okos és szeretetre méltó fia van. Zuo Sai apja ekkor felsóhajtott: „Ne is említsétek! A kis Zuo Sai távolról sem olyan jó tanuló, mint én voltam kiskoromban. Úgy tűnik, nincs nagy jövője.” Miközben beszélt, arcán a reménytelenség színe jelent meg. A kis Zuo Sai mindent látott és halott a történtekből, ami különösen megviselte. Úgy vélte, ha ő maga nem tanul szorgalmasan, akkor valóban nincsenek kilátásai. Így hát magában eltökélte, hogy keményen fog tanulni.
 
Teltek, múltak a napok és az évek, és a kis Zuo Sai fokozatosan felcseperedett. Mivel kitartóan és fáradhatatlanul tanult, végül egy nagyon művelt ember vált belőle, aki nagyon élvezetesen írt. Egy év alatt írta meg a „Tanulmány a Qi fővárosról” című művét, amiben megmutatta irodalmi tehetségét és megalapozta a kiemelkedő irodalmárrá válását. Ezt követően azt tervezte, hogy a Három Királyság korabeli Wei, Shu és Wu országok fővárosainak geográfiájáról, népességéről és gazdaságáról „A három főváros tanulmánya” címmel ír művet. Azért, hogy a tartalmában, a szerkezeti felépítésében és a nyelvezetében egyaránt színvonalasat alkosson, precíz kutatómunkát folytatott, amit aprólékosan leírt.
 
Az alvással és az étkezéssel mit sem törődve teljes egész tíz esztendőbe telt, mire megszületett az irodalmi remekműve. „A három főváros tanulmánya” megértést, de bírálatot is kapott, s az emberek a Han-dinasztia korabeli „Esszé a két fővárosról” című remekműhöz hasonlították. Mivel akkoriban még nem találták fel a könyvnyomtatást, a művet szerető emberek kénytelenek voltak egymásról lemásolni. Mivel túl sokan másolták le, ezért a fővárosban, Luoyang-ban a papír iránti keresletet már nem tudták kielégíteni, s rövid idő alatt a papír ára az egekbe szökött.   
 
A 洛阳纸贵” (luò yáng zhǐ guì) chengyu azt ábrázolja, amikor egy bestseller széles körben elterjed.

Szólj hozzá!

Címkék:

感恩图报

2010.10.07. 08:00 jianchayuan

感恩图报– Hálából viszonoz

A Tavasz és az Ősz korában Wu ország hadvezére, Wu Zi Xu a Wu hadsereg élén megtámadta Zheng országát. Zheng ország uralkodója, Zheng Ding Gong a támadás hírére ekképpen szólott: „Azt az embert, aki képes arra, hogy Wu Zi Xu-t rávegye a távozásra, és arra, hogy ezután ne indítson több támadást, bőségesen megjutalmazom.” Sajnálatos módon azonban senki sem akadt, akinek jó ötlete lett volna a megoldásra.
 
A negyedik nap reggelén egy ifjú halászfiú sebtében felkereste Zheng Ding Gong-ot és ezt mondta neki: „Van egy tervem arra, hogy Wu Zi Xu ne vezesse többet a hadait Zheng ország ellen.” Zheng Ding Gong e szavak hallatán megkérdezte a halászfiút: „Mennyi katonára és szekérre van lenne szükséged?” A halászfiú a fejét rázva mondta: „Nincs szükségem katonára és szekérre, és élelem sem kell. Csak a csónakom evezőlapátja kell, s ezzel elérhetem, hogy Wu ország jó pár tízezres hadserege a hazájába visszatérjen.” Hát miféle evezőlapát az, ami annyira rettenetes?  A halászfiú az evezőt hóna alá csapva a Wu hadsereg táborába rohant, s felkereste Wu Zi Xu-t. Majd egyszerre dalolászni kezdett, miközben az evezőlapátot ütögette: „Nádasbéli ember, nádasbéli ember, ha átússza a folyót, kinek hálálja meg? A kétélű kardon hét csillag jele, visszaadom neked, hordjad te. Mai elégedettségedre, hát emlékszel-e, jó halászember?”
 
Wu Zi Xuan a halászfiú kezében lévő evező láttán rögvest megkérdezte tőle: „Ki vagy te, ifjú?” „Hát nem látod a kezemben lévő evezőlapátot? Az apám ennek a segítségével élte le életét, ráadásul ezzel is mentette meg az életedet.” – felelte a halászfiú. Wu Zi Xu erre így szólt: „Most már emlékszem! Régen menekülés közben egy halászember megmentett engem. Azóta is hálás vagyok neki! Ha te az ő fia vagy, mi végre jöhettél el idáig?” A halászfiú e szavakkal válaszolt: „Nem azért, mert a ti Wu országotok megtámadta a mi Zheng országunkat, s minket, halászembereket mind ide parancsoltak volna. Az uralkodónk, Zheng Ding Gong azt mondta: azt, aki képes rá, hogy rávegye Wu Zi Xu tábornokot a visszavonulásra, s arra, hogy ne támadja meg többet Zheng országát, busásan megjutalmazom! Abban bízom, hogy Ön, Wu tábornok emlékezve rá, hogy elhunyt apám egykor megmentette az életét, nem fogja megtámadni Zheng országot és azt is lehetővé teszi, hogy én ezért egy kis jutalmat kapjak.”
 
Wu Zi Xu meghatódott hangon így szólalt meg: „Mivel az apád megmentette az életemet, ennek köszönhetően életben maradva magas rangú tábornok vált belőlem. Hogyan is feledhetném el a jótéteményét?”  E buzgalmadban segíthetek hát neked!” Wu Zi Xu szavait befejezve Wu ország valamennyi katonáját hazavitte, s a halászfiú Zheng Ding Gong-nak boldogan újságolhatta el ezt a hírt.
 
 
Egyszeriben egész Zheng ország népe nagy segítőcsillagaként tisztelte a halászfiút, akit halászminiszternek neveztek el. Zheng Ding Gong pedig még száz mérföldnyi földet is adott neki! Wu Zi Xu hálából azért, mert a halászfiú apja segített neki, nemcsak hogy nem támadta meg Zheng országot, hanem hagyta, hogy a halászfiú megkapja jutalmát. Pontosan ezt hívjuk annak, hogy „hálából viszonoz.”
 
A “感恩图报” (gǎn ēn tú bào) chengyu azt fejezi ki, amikor mások felénk irányuló jócselekedetére meghatódunk és szeretnénk viszonozni azt.

Szólj hozzá!

Címkék:

马革裹尸

2010.10.06. 08:00 jianchayuan

马革裹尸– Lóbőr takarja a testét

 
Ma Yuan a Keleti-Han-dinasztia megalapítója volt. Lecsillapította a határ menti villongásokat, a déli területeket elrettentette az ellenállástól, s mindezért fubo tábornokká[1] nevezték ki.
 
Amikor Ma Yuan a fővárosba, Luoyang-ba visszatért, mindenki üdvözölte őt, köztük egy Meng Yi nevű hivatalnok. Ma Yuan így szólt hozzá: „Miért van az, hogy az úr nem mond semmit az okulásomra, ellenben egyből dicséretet zeng?” Meng Yi nem tudta, mit feleljen erre. Ma Yuan folytatta: „Han Wu császár idején Lu Bo De volt a fubo tábornok, aki hét megyényi területet foglalt el, de az ő birtoka ebből csak párszáz lakost tett ki. Az én érdemeim Lu tábornokéhoz képest sokkal kisebbek, a birtokaimon élők száma mégis eléri a háromezret. Nagyobb a jutalmam, mint az érdemem. Az úr ezen a téren miért nem kritizál engem? Mostanság a hunok és a wuhuan-ok északról egyfolytában betörnek az országba. Az a tervem, hogy a császári udvartól kérvényezni fogom a frontvonalba helyezésemet, hogy öntudatos férfiként cselekedhessek. Egy férfi inkább csatában haljon meg egy elhagyatott határmenti csatatéren, ahol csak a lóbőr takarja holttestét. Hát hogyan is halhatnék meg én a gyermekeim mellett, ágyban fekve?” Meng Yi e szavak hallatán szívből tisztelte őt.
 
 
A ”马革裹尸 (mǎ gé guǒ shī) chengyu jelentése: aki meghalt, annak lóbőrrel fedték le a holttestét. A szólás a csatában életüket áldozó hősöket ábrázolja.


[1]伏波将军(fú bō jiāng jūn): katonai rang a Han császárok korabeli Kínában. A 伏波 szó szerinti jelentése: „Lecsapó Vihar.”

 

Szólj hozzá!

Címkék:

süti beállítások módosítása