HTML

成语 chengyu - Történetek négy irásjegyben

A kínai nyelv és kultúra szerves részét képezik a szólások, melyek tipikusan négy írásjegyes összetételek. A rövid forma megkönnyíti a mindennapi beszédben való felhasználást, és esztétikus formát kölcsönöz. A chengyu sokszor annyira esszenciája saját mondanivalójának, hogy önmagában nem érthető. A chengyu igazi szépségét az adja, hogy mindegyik mögött egy érdekes, tanulságos és sokszor igen ősi történet rejlik. Ezen történetek magyar nyelvre átültetésére és megmagyarázására vállalkozott ez a blog. A blogot a Keleti Nyelvek Iskolája diákjai indították. www.keletinyelvek.hu kapcsolat: grandorange ( at ) gmail ( dot ) com

Friss topikok

  • 豆: Hello, azt lehet tudni, hogy mi a gyászvers címe? Esetleg nem tudnátok feltenni a verset is, vagy ... (2011.05.02. 16:18) 天涯海角
  • wannee/mayaa/du/ yaru (törölt): "történetet közzétesszük klasszikus kínai nyelven is" 謝々! :) (2011.02.23. 07:32) 黔驴技穷
  • szél-víz: Ha jól értelmezem, itt az irigy miniszter rövidnek mutatta Qu Yuan chi-jét, a saját cun-ját meg ho... (2011.02.10. 10:59) 尺短寸长
  • szél-víz: Remek, köszi. A blogomba már kevésbé, de ide illik még az azonos jelentésű chengyu megemlítése: ... (2011.02.09. 09:11) 兔死狐悲
  • szél-víz: Köszi szépen! (2011.02.04. 16:01) 狡兔三窟

Címkék

kalligráfia (1) kígyó (1) kínaitanulás (2) (25) (3) (6) 三国演义 (3) (2) (3) (16) (1) (3) (2) (4) (1) (13) (2) (1) (1) (3) (1) (3) (1) (10) (2) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (6) (1) (2) (1) (1) 南柯 (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (2) 后起之秀 (1) (2) (2) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (11) (1) (1) (2) (1) (6) (1) (1) (2) (2) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (5) (1) (4) (1) 怀 (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (2) (4) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (8) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (5) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (8) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) 画蛇添足 (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (3) (2) (4) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (2) 空城 (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) 纣王 (5) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (4) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) 茅庐 (1) (1) (3) (1) (1) (3) (2) (2) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) 西施 (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) 诸葛亮 (3) (1) (1) (1) (5) (1) (3) (2) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (4) (1) (2) (1) 退 (1) (2) (1) (1) (1) (1) 邯郸 (1) (1) (1) (2) (1) (2) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (2) (2) (1) (1) (5) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (6) (2) (1) (1) (1) (4) (4) (1) (3) (2) 鹅毛 (1) (1) (1) 鹿 (1) 黄梁 (1) (1) (1) 齿 (1) Címkefelhő

反裘负薪

2010.08.18. 08:00 jianchayuan

反裘负薪– Kifordított kabátban viszi a tüzelőt

Wei Wen Hou a Hadakozó Fejedelemségek korának bölcs uralkodója volt. Az egyik utazása során látott az úton egy embert, aki a szőrmekabátját kifordítva viselte (a régi időkben a szőrmekabátot rendszerint a szőrös részével kifelé hordták), s a hátán tűzifát cipelt. Wen Hou megkérdezte tőle: „Miért kifordított szőrmekabátban viszed a tüzelőt?” „Mert túlságosan szeretem a kabáton lévő szőröket, s attól félek, hogy kikopnának.” – felelte az ember. Erre Wen Hou így szólt: „Hát lehetséges, hogy ne tudnád, ha a szőrmekabát belseje ledörzsölődik, akkor a kabáton lévő szőrök is elvesztik a támaszukat?”
 
A következő évben Wei ország Dongyang nevű régiója a szokásos terménynek a tízszeresét szolgáltatta be adóként. A miniszterek gratuláltak Wen Hou-nak. Ő azonban lelke mélyén aggódott, s ezt mondta: „Ez nem jó dolog. Olyan, mint a szőrmekabátot kifordítva viselő, s a hátán tűzifát cipelő ember esete, aki a szőrmekabát szőrének szeretetében megfeledkezett arról, hogy a kabát belseje még fontosabb. Mostanában Dongyang termőföldjei nem növekedtek, s úgy tudom, hogy a népessége sem gyarapodott. Az adóként befizetett termény mégis a tízszeresére nőtt. Ez egész biztosan a helyi hivatalnokok általi kizsákmányolásnak az eredménye. Hallom, hogy a szívem belül háborog, s aggódom, hogy ha ez így folytatódik, az országban nem lesz nyugalom. Hát ti miért gratuláltok nekem?”
A “反裘负薪” (fǎn qiú fù xīn) chengyu azokat ábrázolja, akik a dolgok mélyén nem látják a lényeget, azaz nem látják a fától az erdőt.

Szólj hozzá!

Címkék:

一字之师

2010.08.17. 08:00 jianchayuan

一字之师– Egy írásjegy mestere

A Tan-dinasztia uralma Kína feudális társadalomfejlődésének egyik rendkívül virágzó korszaka volt. Az irodalom és a művészet is nagy fejlettséget ért el, amelyre a költészet a legjobb példa. Akkoriban nemcsak sok költő volt és rengeteg költemény született, hanem művészi értékét tekintve a tartalmi színvonal is nagyon magas volt.
Akkoriban a temérdek költő közé tartozott Qi Yi, aki az egyik év telén a nagy havazás utáni mezőn látott egy hóban nyíló szilvavirágot. Ez nagyon megihlette, s megírta „Korai szilva” című versét, amiben a télen nyíló szilvavirágot énekli meg. A vers két sora így szól: „A falu előtti mély hólepelben, sok faág virágba borult múlt éjjel.”[1] Miután befejezte, nagyon elégedett volt. Egy Zheng Gu nevű ember azonban Qi Yi versének elolvasása után úgy vélte, hogy a vers mondanivalója még befejezetlen. Így többszöri átgondolás alapján a fenti két sort ekképpen változtatta meg: „A falu előtti mély hólepelben, egy faág virágba borult múlt éjjel.”[2] Ugyanis úgy gondolta, hogy ha sok faágon már kinyíltak a szilvafa virágai, akkor ez nem számíthat korai szilvának. Zheng Gu ezen változtatása, bár csak a „sok” írásjegyét cserélte fel az „egy” írásjegyével, és csak egyetlen írásjegynyi volt a változás, de mégis azt eredményezte, hogy a „Korai szilva” még jobban illeszkedett a témához, és a vers gondolattartalma is még teljesebb lett. Zheng Gu ezen változtatását Qi Yi nagyon sokra tartotta, és akkoriban Zheng Gu-t a saját ’egy írásjegy mesterének’ nevezte.
A ” 一字之师(yī zì zhī shī) chengyu jelentése: egy írásjegyet megváltoztató mester. Azt mutatja be, hogy néhány jó költemény esetében, ha az olvasó egy írásjegyet kicserél, s utána még tökéletesebb lesz a vers, úgy az írásjegyen változtató embert gyakran az „egy írásjegy mester” vagy „egy írásjegy mestere” elnevezéssel illetik.
 


[1] Az eredeti szöveg így szólt: 前村深雪里,昨夜数枝开。
[2] A vers módosított szövege a következő: „前村深雪里,昨夜一枝开。
 

Szólj hozzá!

Címkék:

指鹿为马

2010.08.16. 08:00 jianchayuan

指鹿为马 – Aki a szarvast lóként mutatja be

A második Qin császár uralma idején élt Zhao Gao kancellár, aki egy karrierista törtető volt. Éjjel és nappal azt tervezgette, hogy a császári trónt hogyan foglalja el. Az udvarban azonban ahányan a miniszterek közül hallották az elképzelését, annyian ellenezték is azt. Tanakodott magában, majd kitalált egy megoldást. Arra készült, hogy a hírnevét próbára teszi, amivel ugyanakkor azt is tisztázhatja, kik azok, akik szembe mernek vele szállni.
 
Egy nap, amikor felment a császári udvarba, meghagyta egy emberének, hogy hozzon egy szarvast, majd vigyorgó képpel így szólt a császárhoz: „Fenség, felajánlok Önnek egy jó lovat.” A császár amint meglátta, ezt gondolta magában: ’Hol van itt ló? Ez egyértelműen egy szarvas!’ Nevetve mondta Zhao Gao-nak: „A kancellár úr téved. Ez itt egy szarvas. Hogyan is beszélhetett lóról?” Zhao Gao változatlan arckifejezéssel, nyugodtan felelte: „Kérem, Fenség, figyelje meg részletesen! Ez egy paripa.” A császár újra és újra megnézte a szarvast, s kételkedve megszólalt: „Hát a ló fején hogyan is nőhet agancs?” Zhao Gao erre megfordult és ujjával a miniszterek felé mutatva nagy hanggal közölte: „Ha Fenséged nem hiszi el a szavamat, talán kérdezze meg a sok minisztert.”
 
A miniszterek Zhao Gao zavaros beszédétől nem tudták mitévők legyenek és magukban így sutyorogtak: ’Ez a Zhao Gao mit akar ezzel elérni? A szarvas a ló? Nem világos ez!’ Amikor azt látták, hogy Zhao Gao arcán fátyolos mosoly bukkan elő, s szemeit forgatva Zhao Gao hol az arcán lévő mosolyra, hol a többiekre szegezi tekintetét, a miniszterek hirtelen megértették szándékát.
 
Néhány félénk és igazságérző ember lehajtotta a fejét és szólni sem mert. Ha hazudnának, saját maguktól kellene bocsánatot kérniük, ha pedig igazat mondanának, attól kellene félniük, hogy Zhao Gao előbb vagy utóbb bosszút áll. Néhány egyenes ember határozottan úgy vélte, hogy a könyv szerint az egy ló. Voltak még egy páran, akik rendszerint a Zhao Gao-t követő cselszövők voltak. Ők azon nyomban a pártjára álltak, s a császárnak ezt mondták: „Ez egész biztos, hogy paripa!”
 
Az eset után Zhao Gao azokat az egyenes minisztereket, akik nem engedelmeskedtek neki, mindenféle módszerrel egyenként bíróság elé állíttatta, s az egész háza népével lefejeztette.
 
A történet a „Történelmi Emlékezések – Qin Shi Huang naplója” című műben szerepel. A ”指鹿为马(zhǐ lù wéi mǎ) chengyu azokat ábrázolja, akik szándékosan kifordítják a tényeket, összekeverik a valóságot a hazugsággal.

2 komment

Címkék: 鹿

割肚牵肠

2010.08.15. 08:00 jianchayuan

割肚牵肠 – Felvágja hasát, kitépi gyomrát

A Shu Királyság trónörököse, Liu Chan uralkodásának harmadik évében (i. sz. 225-ben), a barbárok királya, Meng Huo, Jin Huan-nal és San Dong-gal szövetségben fegyveres felkelést robbantott ki, amelynek során Jianning három megyéje Meng Huo kezére került és veszélybe került Yongchang is.
 
A hátországban lévő fegyveres ellenállás lecsillapítása végett Zhu Ge Liang személyesen vezetett egy hadjáratot délre. Először egyenként felszámolták a Jianning három megyéjében kitört felkeléseket, amivel elhárították a Yongchang-ot fenyegető veszedelmet. Ezután uszító propagandával megtörték San Dong hadseregét. Végül az ellenséget megtévesztve elrejtőztek és a Jindai-hegyen élve elfogták Meng Huo-t. Zhu Ge Liang a hadifoglyokat jóllakatta, majd mindannyiukat szabadon engedve így szólt: „A szüleitek, a testvéreitek, az asszonyaitok és a gyermekeitek otthon várnak benneteket. Ha megtudják, hogy a háborút elvesztettétek, a gyomrukat felvágják, a hasukat kitépik, és a szemük vért fog könnyezni. Menjetek hát mind haza!” Ezután Zhu Ge Liang ezt kérdezte Meng Huo-tól: „Téged ma elfogtalak. Elismered-e vereséged?”
 
 
Meng Huo így felelt:  „Óvatlanul belefutottam ördögi tervedbe. Hogyan is fogadhatnám ezt el? Engedj haza, hadd szervezzem meg a csapataimat, hogy a döntő ütközetet megvívhassuk! Ha még egyszer el tudsz fogni, akkor elismerem a vereségem.” Zhu Ge Liang erre szabadon eresztette őt.
 
A “割肚牵肠” (gē dù qiān cháng) chengyu a nagyon aggodalmaskodó és nyugtalan embereket ábrázolja.

Szólj hozzá!

Címkék:

眼中钉

2010.08.14. 08:00 jianchayuan

眼中 – Egy szeg a szemünkben 

Az Öt Dinasztia korában Zhao Zai Li volt Songzhou (a mai Henan tartománybéli Shang Qiu) kormányzója. Korrupt és törvényszegő volt, aki zsarnokoskodott az emberekkel. Songzhou népe a végletekig szenvedett tőle és teljes szívéből gyűlölte őt. Amikor leváltották a hivatalából, az emberek rohantak egymáshoz, hogy ezt elújságolják és gratuláljanak: „A szemünkből kihúztak egy szeget, annyira örülünk ennek!”  Azonban váratlanul érte őket, hogy nem sokkal később a volt kormányzót visszahelyezték egykori hivatalába. Mivel harag volt szívében, ezért a területen élő minden egyes emberre ezer tallér adót vetett ki, amit „szeg kihúzási díjnak” nevezett. Songzhou népe ismét átélte a poklok poklát.

  
 
 
 
 
A Tang-dinasztia idején Youzhou kormányzója, Zhang Hong Jing nem fogta szigorúan a hadseregét. A parancsnokai, Wei Yong és Zhang Zong Hou a katonáikkal kegyetlenül bántak, és szerettek inni. Gyakran éjfélekig is vedeltek, mire szétszéledtek. Hazafelé menet kiabáltak és a járókelőket véletlenszerűen szidalmazták és bántalmazták. Amikor nem voltak jókedvükben, a katonákat egyszerűen csak „tolvajütőknek” nevezték. Egyszer Wei Yong a megszégyenítően így szólt a katonákhoz: „Most béke van az országban. Lehet, hogy feszes íjaitokat két kőnyi távolságra el tudjátok lőni, de még ennél is jobb lenne, ha képesek lennétek felismerni a ‘’ (ding) írásjegyet.” Később az udvar egymillió tallért küldött a katonák megjutalmazására, amiből Zhang Hong Jing kétszázezret elsikkasztott és csak nyolcszázezer tallért adott a többieknek. Végül a nép és a hadsereg fegyvert ragadott és Wei Yong-ot, valamint Zhang Zong Hou-t megölte, Zhang Hong Jing pedig házi őrizetbe került.

A “眼中” (yǎn zhōng dīng) chengyu a szívünk mélyén nagyon gyűlölt, megvetett embereket ábrázolja.
 

Szólj hozzá!

Címkék:

一意孤行

2010.08.13. 08:00 jianchayuan

一意孤行 – Egyedül a saját belátása szerint cselekszik

A Nyugati-Han-dinasztia idején élt egy Zhao Yu nevű ember, aki egy magas rangú katonai hivatalnok, Zhou Ya Fu hivatalában szolgált. Egy váratlan alkalommal Han Wu császár, Liu Che az egyik csípős nyelvezetű írását elolvasta, aminek a tartalma mélyen megérintette. Úgy vélte, hogy a kortársak közül csak kevesen érnek fel az ő tehetségéhez. Han Wu császár nagyon bőkezű volt, s Zhao Yu-t császári cenzorrá tette, ahonnan később magas rangú miniszterré léptette elő azzal, hogy Zhang Tang miniszterrel együtt az ő felelőssége alá tartozott az ország jogrendszerének a kialakítása.  Azért, hogy szigorú jogszabályokkal korlátozzák az ügyintéző hivatalnokokat, Han Wu császár iránymutatása szerint a meglévő törvényszövegeket kiegészítették és módosították.
Akkortájt nagyon sok hivatalnok arra vágyott, hogy Zhao Yu elnéző legyen az alárendeltjeihez és a jogszabályok felülvizsgálata során hagyjon egy kis mozgásteret. Egymás után hívták, hogy jöjjön el Zhang Tang-gal együtt vendégségbe, de Zhao Yu a meghívásokat mindig köszönettel visszautasította. Miután ez néhányszor megesett, sokan azt mondták róla, hogy az íróasztala mögül nem látja az embert.
Egy kis idő elteltével Zhao Yu és Zhang Tang szigorú megfontolást és tanulmányozást követően elhatározták, hogy megalkotják a „bűncselekmények feljelentésének elmulasztásáról” és a „hivatalnokok által elkövetett bűnökről” szóló törvényeket, hogy ezekkel is megkössék a hivatalban lévő hivatalnokok kezét és ne hagyják önkényeskedni őket. Amint híre ment ennek, a hivatalnokok egymás után kérlelték a befolyásos embereket, hogy győzzék meg Zhao Yu-t arról, hogy ne alkosson túl szigorú jogszabályokat.  Az előkelőségek értékes ajándékokkal keresték fel őt. Ki gondolta volna, hogy Zhao Yu a találkozások során csak könnyeden elbeszélget velük. Egyáltalán nem érdekelte őt, hogy az előkelőségek a törvények megváltoztatására irányuló hátsó szándékkal érkeztek.
 
Nemsokára a befolyásos emberek észrevették, hogy nem tudják a szavaikkal meggyőzni, ezért felálltak és távoztak. Ki gondolta volna, hogy a távozásuk előtt Zhao Yu az általuk hozott ajándékokat határozottan visszaadja. Ily módon, az emberek valóban úgy érezték, hogy Zhao Yu egy rendkívül tiszta és egyenes ember. Valaki megkérdezte tőle: lehetséges-e az, hogy nem gondolja át, hogy a környezetében lévők hogyan vélekednek róla? Erre ezt válaszolta: „Én azért utasítottam el így a barátaim és a vendégeim kéréseit, mert azt akartam, hogy én magam egyedül dönthessek, és az ügyeket a saját belátásom szerint intézzem, ne legyek kitéve mások befolyásának.
A ”一意孤行(yī yì gū xíng) chengyu azokat ábrázolja, akik mások véleményétől függetlenül, szilárdan a saját álláspontjuk és elképzelésük szerint cselekszenek.
 

Szólj hozzá!

Címkék:

开天辟地

2010.08.12. 08:00 jianchayuan

开天辟地 – Megnyitja az Eget és a Földet

A legenda szerint a világmindenség kezdetén a kozmoszban teljes volt a káosz, s úgy nézett ki, mint egy kerek tojás. Ebbe a kerek anyagba született bele a Világ teremtője, Pan Gu, aki tizennyolcezer évig álomban volt. Ekkor felébredt, és szemei előtt minden koromsötétnek tűnt. Kinyújtotta karját, lépett egyet, s a kerek tojás falát átszakította. A lágy és tiszta ”Yang” energiája felemelkedett és nagyon magas, kék égbolttá változott. A nehéz és poros „Yin” energiája lesüllyedt és széles földterületté vált. Ettől kezdve a kozmosz Égre és Földre volt osztható.
 
Pan Gu az Ég és a Föld között állt. Később az eget naponta tíz lábbal feljebb emelte, s a földet tíz lábbal mélyítette. Pan Gu is tíz lábbal lett magasabb naponta.
 
 
Így telt el tizennyolcezer év, mire az égbolt olyan magas lett, hogy már nem lehetett volna tovább magasítani, s a föld olyan mély lett, hogy annál már nem is lehetett mélyebb. Pan Gu maga is kilencvenezer mérföld magasságú óriássá változott, aki lábával a Földön állt, de feje az Eget súrolta. Ő tartotta az Eget és a Földet, amivel megakadályozta, hogy még egyszer visszazuhanjanak az őskáoszba.

Az Ég és a Föld megnyitása után Pan Gu egyedül volt a kettő között, amik a hangulatától függően változtak. Amikor boldog volt, egy felhőt sem lehetett látni széles messzeségben. Amikor feldühödött, az időjárás is borongóssá vált. Ha sírt, az Ég esőt könnyezett, ami a Földre hullva folyók, tavak és tengerek vizében gyűlt össze. Ha sóhajtott egyet, a Földön szélvész kerekedett. Amikor pislogott, az Égen villámok cikáztak. Amikor horkolt, az Égen mély mennydörgés hallatszott.
 
Nem tudni hány év telt el, amikor az Ég és a Föld között már nem volt szükség Pan Gu-ra. Erre ő hanyattfeküdt a földön. Pan Gu testéből alakultak ki a kozmoszban a formák, és ezzel egyidejűleg az anyagok. A fejéből keleten, a lábából nyugaton, míg a gerincéből középen született egy hegy. A bal karjából délen, a jobb karjából északon alakultak ki hegyek. Ez az öt szent hegy egy négyzet alakú föld négy sarkát és közepét határozza meg. Mindegyikük az Ég egy sarkának támasztéka lett.
 
 
A későbbiek során a legendába ősi királyként három császár került bele: az Ég Császára, a Föld Császára és az Emberek Császára.
 
A ”开天辟地(kāi tiān pì dì)  chengyu jelentése: az ősi mítosz szerint Pan Gu megnyitotta az Eget és a Földet, amivel az emberi történelem is elkezdődött. Később teljesen új, sohasem látott dolgok ábrázolására használták.

2 komment

Címkék:

亡羊补牢

2010.08.11. 08:00 jianchayuan

亡羊补牢 – Ha elvész a bárány, megerősíti a kerítést

 Történetünk forrása a „Hadakozó fejedelemségek politikája” című mű. A hadakozó fejedelemségek korában Chu országban élt egy miniszter, akit Zhuang Xing-nek hívtak. Egy napon e szavakat intézte Chu Nang királyhoz: „Amikor a palotában tartózkodsz, a bal oldaladon Zhou Hou, a jobb oldaladon Xia Hou van. Amikor eltávozol, Yan Ling Jun és Shou Gen Jun az állandó kíséreted.  Ezzel a négy emberrel különös figyelmet szentelsz a fényűző szórakozásnak, de az ország ügyeivel nem törődsz. Ying városa (az egykori Chu ország fővárosa, ma Hubei tartomány Jiangling megyéjének északi részében található) biztos veszélynek van így kitéve!” Nang király végighallgatta, de nagyon nem örült neki, ezért szidalmazni kezdte: „Elment az eszed? Szándékosan mondasz ilyen baljóslatú beszédet, hogy összezavard az embert?” Zhuang Xing nyugodtan válaszolt: „Én valóban úgy gondolom, hogy ez be fog itt következni, különben nem mondanám, hogy Chu országban valami nincs rendben. Ha te továbbra is megbízol ezekben az emberekben, Chu ország pusztulása biztosra vehető. Ha még mindig nem hinnéd el a szavaimat, úgy kérlek engedd meg, hogy Chu országában rejtőzzek el és onnan kísérjem figyelemmel, hogy a dolgok miként alakulnak.”
 
 
Zhuang Xing még csak öt hónapot töltött Zhao országban, amikor a Qin királyság katonákat küldött Chu ország meghódítására. Nang király Yangcheng városába (jelenleg Henan tartomány Xi megyéjének északnyugati szegletében található) volt kénytelen elmenekülni. Csak ekkor döbbent rá, hogy Zhuang Xing szavai helyesnek bizonyultak. Gyorsan egy embert küldetett  Zhuang Xing után azért, hogy visszahozassa és megkérdezhesse tőle, mitévő legyen. Zhuang Xing erre őszintén ezt felelte: „Hallottam mi történt. Ha egy nyúl fogát látjuk, és azt hisszük róla, hogy egy vadászebé, még nem késtünk le semmiről. Ha egy bárány elszaladt, s csak ekkor foltozzuk meg a karámot, még ez sem késő.”
 
Ez egy nagyon tanulságos történet. Ha valaki csak a szórakozást ismeri, s nem tudja, mi a kötelessége, annak szükségképpen szomorú következményei lesznek. A “亡羊补牢” (wáng yáng bǔ láo) chengyu a fenti két mondatból ered. Azt ábrázolja, hogy ha a hibás döntéseket a meghozataluk után sürgősen helyrehozzuk, úgy még nincs veszve semmi. Például, ha egy gazdálkodó az ügyek előrehaladását tévesen becsüli fel, úgy könnyen veszélybe kerül, és bukásnak van kitéve. De ha nem bátortalankodik, hanem türelmesen végiggondolja még egyszer az egészet, úgy tanulhat a hibáiból, s amennyiben a „ha elvész a bárány, megerősíti a kerítést” módjára újra az elejétől neki kezd, akkor még mindig nem késő! A chengyu-t azokra használják, akik egy probléma felmerülése után megoldást találnak, amivel megelőzhetik a további veszteségeket.

Szólj hozzá!

Címkék:

süti beállítások módosítása