反裘负薪– Kifordított kabátban viszi a tüzelőt
Wei Wen Hou a Hadakozó Fejedelemségek korának bölcs uralkodója volt. Az egyik utazása során látott az úton egy embert, aki a szőrmekabátját kifordítva viselte (a régi időkben a szőrmekabátot rendszerint a szőrös részével kifelé hordták), s a hátán tűzifát cipelt. Wen Hou megkérdezte tőle: „Miért kifordított szőrmekabátban viszed a tüzelőt?” „Mert túlságosan szeretem a kabáton lévő szőröket, s attól félek, hogy kikopnának.” – felelte az ember. Erre Wen Hou így szólt: „Hát lehetséges, hogy ne tudnád, ha a szőrmekabát belseje ledörzsölődik, akkor a kabáton lévő szőrök is elvesztik a támaszukat?” A következő évben Wei ország Dongyang nevű régiója a szokásos terménynek a tízszeresét szolgáltatta be adóként. A miniszterek gratuláltak Wen Hou-nak. Ő azonban lelke mélyén aggódott, s ezt mondta: „Ez nem jó dolog. Olyan, mint a szőrmekabátot kifordítva viselő, s a hátán tűzifát cipelő ember esete, aki a szőrmekabát szőrének szeretetében megfeledkezett arról, hogy a kabát belseje még fontosabb. Mostanában Dongyang termőföldjei nem növekedtek, s úgy tudom, hogy a népessége sem gyarapodott. Az adóként befizetett termény mégis a tízszeresére nőtt. Ez egész biztosan a helyi hivatalnokok általi kizsákmányolásnak az eredménye. Hallom, hogy a szívem belül háborog, s aggódom, hogy ha ez így folytatódik, az országban nem lesz nyugalom. Hát ti miért gratuláltok nekem?”
A “反裘负薪” (fǎn qiú fù xīn) chengyu azokat ábrázolja, akik a dolgok mélyén nem látják a lényeget, azaz nem látják a fától az erdőt.
.jpg)
Akkoriban a temérdek költő közé tartozott Qi Yi, aki az egyik év telén a nagy havazás utáni mezőn látott egy hóban nyíló szilvavirágot. Ez nagyon megihlette, s megírta „Korai szilva” című versét, amiben a télen nyíló szilvavirágot énekli meg. A vers két sora így szól: „A falu előtti mély hólepelben, sok faág virágba borult múlt éjjel.”
Egy nap, amikor felment a császári udvarba, meghagyta egy emberének, hogy hozzon egy szarvast, majd vigyorgó képpel így szólt a császárhoz: „Fenség, felajánlok Önnek egy jó lovat.” A császár amint meglátta, ezt gondolta magában: ’Hol van itt ló? Ez egyértelműen egy szarvas!’ Nevetve mondta Zhao Gao-nak: „A kancellár úr téved. Ez itt egy szarvas. Hogyan is beszélhetett lóról?” Zhao Gao változatlan arckifejezéssel, nyugodtan felelte: „Kérem, Fenség, figyelje meg részletesen! Ez egy paripa.” A császár újra és újra megnézte a szarvast, s kételkedve megszólalt: „Hát a ló fején hogyan is nőhet agancs?” Zhao Gao erre megfordult és ujjával a miniszterek felé mutatva nagy hanggal közölte: „Ha Fenséged nem hiszi el a szavamat, talán kérdezze meg a sok minisztert.”.jpg)
A hátországban lévő fegyveres ellenállás lecsillapítása végett Zhu Ge Liang személyesen vezetett egy hadjáratot délre. Először egyenként felszámolták a Jianning három megyéjében kitört felkeléseket, amivel elhárították a Yongchang-ot fenyegető veszedelmet. Ezután uszító propagandával megtörték San Dong hadseregét. Végül az ellenséget megtévesztve elrejtőztek és a Jindai-hegyen élve elfogták Meng Huo-t. Zhu Ge Liang a hadifoglyokat jóllakatta, majd mindannyiukat szabadon engedve így szólt: „A szüleitek, a testvéreitek, az asszonyaitok és a gyermekeitek otthon várnak benneteket. Ha megtudják, hogy a háborút elvesztettétek, a gyomrukat felvágják, a hasukat kitépik, és a szemük vért fog könnyezni. Menjetek hát mind haza!” Ezután Zhu Ge Liang ezt kérdezte Meng Huo-tól: „Téged ma elfogtalak. Elismered-e vereséged?” 
Az Öt Dinasztia korában Zhao Zai Li volt Songzhou (a mai Henan tartománybéli Shang Qiu) kormányzója. Korrupt és törvényszegő volt, aki zsarnokoskodott az emberekkel. Songzhou népe a végletekig szenvedett tőle és teljes szívéből gyűlölte őt. Amikor leváltották a hivatalából, az emberek rohantak egymáshoz, hogy ezt elújságolják és gratuláljanak: „A szemünkből kihúztak egy szeget, annyira örülünk ennek!” Azonban váratlanul érte őket, hogy nem sokkal később a volt kormányzót visszahelyezték egykori hivatalába. Mivel harag volt szívében, ezért a területen élő minden egyes emberre ezer tallér adót vetett ki, amit „szeg kihúzási díjnak” nevezett. Songzhou népe ismét átélte a poklok poklát. 
A Nyugati-Han-dinasztia idején élt egy Zhao Yu nevű ember, aki egy magas rangú katonai hivatalnok, Zhou Ya Fu hivatalában szolgált. Egy váratlan alkalommal Han Wu császár, Liu Che az egyik csípős nyelvezetű írását elolvasta, aminek a tartalma mélyen megérintette. Úgy vélte, hogy a kortársak közül csak kevesen érnek fel az ő tehetségéhez. 
Egy kis idő elteltével Zhao Yu és Zhang Tang szigorú megfontolást és tanulmányozást követően elhatározták, hogy megalkotják a „bűncselekmények feljelentésének elmulasztásáról” és a „hivatalnokok által elkövetett bűnökről” szóló törvényeket, hogy ezekkel is megkössék a hivatalban lévő hivatalnokok kezét és ne hagyják önkényeskedni őket. 
A legenda szerint a világmindenség kezdetén a kozmoszban teljes volt a káosz, s úgy nézett ki, mint egy kerek tojás. Ebbe a kerek anyagba született bele a Világ teremtője, Pan Gu, aki tizennyolcezer évig álomban volt. Ekkor felébredt, és szemei előtt minden koromsötétnek tűnt. Kinyújtotta karját, lépett egyet, s a kerek tojás falát átszakította. A lágy és tiszta ”Yang” energiája felemelkedett és nagyon magas, kék égbolttá változott. A nehéz és poros „Yin” energiája lesüllyedt és széles földterületté vált. Ettől kezdve a kozmosz Égre és Földre volt osztható.
Nem tudni hány év telt el, amikor az Ég és a Föld között már nem volt szükség Pan Gu-ra. Erre ő hanyattfeküdt a földön. Pan Gu testéből alakultak ki a kozmoszban a formák, és ezzel egyidejűleg az anyagok. A fejéből keleten, a lábából nyugaton, míg a gerincéből középen született egy hegy. A bal karjából délen, a jobb karjából északon alakultak ki hegyek. Ez az öt szent hegy egy négyzet alakú föld négy sarkát és közepét határozza meg. Mindegyikük az Ég egy sarkának támasztéka lett.
