一钱不值 - Egy garast sem ér


一钱不值 - Egy garast sem ér
大材小用– Nagy anyagnak kicsi felhasználása
长林丰草– Sűrű erdők, gazdag füvek
Ji Kang, aki a Wei és a Jin dinasztiák[1] idején élt, mindig vonzódott a kertekhez. Nagyon arisztokratikus volt. A barátja, Wang Jie így jellemezte: „Én és Ji Kang már több mint húsz éve ismerjük egymást, de még sohasem láttam őt, hogy bármi is felvidította vagy felidegesítette volna őt.” Ji Kang családja tisztes szegénységben élt, ahol gyakran kovácsmunkából fedezték a családi szükségleteket. Egy alkalommal egy befolyásos előkelőség, Zhong Hui látogatott el hozzá. Ji Kang szokása szerint egy fa alatt lengette a kalapácsot. Zhong Hui elég sokáig várt rá, majd nem tehetett mást, elment.
A ”长林丰草” (cháng lín fēng cǎo) chengyu vadjárta hegyi erdőkre és füves pusztákra utal, a világtól elzárt helyeket ábrázolja.
天罗地网– Égi és földi hálóba zárva
惊弓之鸟 – Az íj húrjával öli meg a madarat
A Hadakozó Fejedelemségek korában élt egy Geng Lei nevű íjász. Egyszer, amikor vadászni kísérte Wei hercegség uralkodóját, egy vadlibát láttak feltűnni az égen. Geng Lei így szólt a herceghez: „Látod azt a vadlibát? Meg tudom ölni nyíl nélkül, csak az íjammal.” „Hogyan tudnád megölni?” – válaszolta a herceg – „ Hiszen te itt állsz, az pedig messze van az égen? Csak az íjaddal el tudod érni?” „Csak az íjammal.” – felelte Geng Lei.
Amikor a vadliba közelebb repült, felvette az íját, felajzotta az ideget, de nyílat nem rakott bele. Amikor a madár egészen közel ért eleresztette a húrt, ami hangos pattanó hanggal engedett, és a madár abban a pillanatban holtan zuhant le. „Ezt hogyan csináltad?” – kérdezte a herceg meglepetten. „Ebben semmi különös nincsen, ez a madár már régebben megsebesült.” „És te honnan tudod ezt?” „Egyszerű, ez a madár lassan repült és szomorúan énekelt. Azért repült lassan mert még fájt az előző sebe, és azért énekelt szomorúan, mert már nagyon rég el kellett válnia a párjától. Sem a sebe sem a szíve nem gyógyult még meg, és félt is, hogy újabb találatot kap, ezért repült magasan. Amikor meghallotta az íj pendülését, azt hitte, számára itt a vég. Az ijedtségtől nem bírt tovább repülni, és így lezuhant.”
Ez a chengyut - 惊弓之鸟jīng gōng zhī niǎo – abban az értelemben használják, amikor valaki az életében korábban egy súlyos sebet szerzett, és ezért hasonló helyzetekben elveszti a fejét.
卖刀买犊– Eladja kését és borjat vesz
Long Sui a Han-dinasztia korában élt Pingyang városában. Han Xuan császár uralma alatt Bohai megyében nem volt jó a termés, és a rablók is gyakran előmerészkedtek, akiket az elöljáróság képtelen volt kordában tartani. Xuan császár ezért Long Sui-t nevezte ki Bohai megye elöljárójának. Long Sui már félúton járt, amikor a megye által küldött lovaskatonák fogadták őt. Long Sui visszaküldte őket, és elrendelte, hogy a megye összes járásában: azok az emberek, akiknél kapa és sarló van, jóravaló embereknek, akiknél fegyver van, rablóknak számítanak. Amíg Long Sui a megyeszékhelyre nem ért, sok fegyveres a fegyverét is hátrahagyva szétszéledt, és egymás után kapanyelet és sarlót ragadott kezébe. Így Long Sui megnyittatta a helyi gabonaraktárat, amivel megkönnyítette a szegény sorsúak helyzetét, majd tiszta hivatalnokokat választott, amivel a népét támogatta.
过河拆桥 – Miután a folyón átkel, lebontja a hidat
白驹过隙– A fehér ló átugrik a nyíláson