成语 chengyu - Történetek négy irásjegyben

一发千钧

2010.08.26. 08:00 jianchayuan

一发千钧 – Egy hajszálon ezernyi súly függ

Han Yu, más néven Tui Zhi a Tang-dinasztia alatt a Dengzhou-béli Nanyang városában élt. Korának írói géniusza volt, akinek az igazság szavakba öntése volt az alapállása. Forradalmasította a régi hagyományokhoz való visszatérést és a kor irodalmi stílusává a prózát tette. Különösen nagy hatással volt a kortársakra és az utókorra is, ezért az ő érdeme, hogy nyolc évtizednyi hanyatlás után az irodalmat újjáélesztette. A buddhizmust nagyon ellenezte. Amikor Tang Xuan Zong császár Buddha ereklyéjét a palotájába akarta befogadni, ő ez ellen erélyesen fellépett. Mivel a császárt megsértette, lefokozták Chaozhou kormányzójának hivatalnokává, ahol megismerkedett egy idős szerzetessel.

Ez a szerzetes nagy tudású, erényes ember volt, aki Han Yu-vel könnyen szóba elegyedett. Han Yu-nek kevés barátja volt Chaozhou-ban, ezért elég gyakran megfordult ennél a szerzetesnél. Ebből a külső szemlélők azt kezdték el terjeszteni, hogy Han Yu megtért a buddhista hitre.

A barátja, Meng Jiao (vagy más néven Ji Dao) akkoriban titkári feladatokat látott el, s leginkább a buddhista tanokat követte. Mivel ő is megsértette az uralkodót, ezért őt Jizhou-ba száműzték. Miután Jizhou-ba megérkezett, már ő is hallotta a pletykát, miszerint Han Yu felvette Buddha hitét.

Eléggé gyanakodva kezelte a hírt, mivel tudta, hogy Han Yu ellenezte a legerélyesebben a vallásokat. Hogy tisztázza a dolgot, különös elhatározása folytán írt egy levelet Han Yu-nek. Han Yu, miután Meng Ji Dao levelét kézhez vette, egyből rájött, hogy a szerzetessel folytatott diskurzusait az emberek félreértették. Azonnal megírta válaszlevelét Meng Ji Dao-nak, amiben magyarázatot adott a történtekre. Továbbá ezzel az udvari miniszterek azon csoportjára, akik buddhisták lettek, és nem követték a konfuciuszi tanokat, s babonával félrevezették az uralkodót, nagy-nagy csapást mért. Amiatt pedig haragudott, hogy a császár a nagyszerű embereket eltávolította maga mellől, s ezzel Konfuciusz tanítása is lehanyatlott. Levelében így írt: „Mindenféle baj gyötör minket. Hol zűrzavar, hol veszteség ez. Mintha egy hajszálat ezernyi súly húzna le.”

Az ”一发千钧” (yī fà qiān jūn) chengyu azt ábrázolja, hogy ha egy dologban különösen veszélyes területre érünk, olyan, mintha a hajszálunkon ezer kilós teher függene. Manapság az átlagember rendszerint a legveszélyesebb helyzetek érzékeltetésére szokta használni ezt a kifejezést. A 钧 (jūn) ókori kínai súlymérték, 30 dekagrammal egyenértékű.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szólj hozzá!

Címkék: 一 千 发 钧

平易近人

2010.08.25. 08:00 jianchayuan

平易近人– Amit könnyen befogad az ember

Zhou Gong Zhou Wu király öccse volt, aki mindig hűségesen szolgálta királyát és belőle is uralkodó lett. Királyként Jiang Zi Ya-t nevezte ki Qi földjének kormányzójává. Öt hónap elteltével Jiang Zi Ya visszatért Zhou Gong-hoz, hogy jelentést tegyen a Qi terület helyzetéről. Zhou Gong megkérdezte tőle: „Hogyhogy máris jelentesz?” Jiang hivatalnok így felelt: „Egyszerűsítettem a miniszterek közti protokoll szabályokon, s mindent a helyi szokások szerint tettem, ezért is voltam ilyen gyors.”

Zhou Gong a fiát, Pa Qin-t Lu földjének kormányzására rendelte, s Lu hercege lett. Három év után Pa Qin jelentette Zhou Gong-nak a Lu terület helyzetét. Zhou Gong megkérdezte: „Miért ilyen lassan kapom meg a jelentésedet?”

Pa Qin ezt válaszolta: „Megváltoztattam az ottani szokásokat, megújítottam az ottani törvényeket, de csak három év után láttam ennek eredményét, ezért is késlekedtem.” Zhou Gong miután meghallgatta, felsóhajtott: „Ajjaj, ha Lu ország utódaiból egyszer Qi ország miniszterei lesznek! Amennyiben a rendeleteket nem könnyű betartani, úgy a nép sem tekinti magához közelinek azokat. De ha a rendeletek békében és könnyen végrehajthatók, a nép boldogan elfogadja azokat.”

A “平易近人” (píng yì jìn rén) chengyu a kedves és szeretetre méltó hozzáállásra utal, amit az emberek könnyen elfogadnak. A chengyu jelentése: az emberekhez kedves, nem konfliktuskereső. Az egyszerű és könnyen érthető szövegekre is használják.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szólj hozzá!

Címkék: 人 平 易 近

断头将军

2010.08.24. 08:00 jianchayuan

断头将军– Egy levágott fejű tábornok

Zhang Fei (születéskori nevén Yi De) könyörtelen hadvezére volt Liu Bei[1]-nek. Amikor Cao Cao[2] elfoglalta Jingzhou-t, Liu Bei a Jangcétól délre keresett menedéket. Cao Cao több tízezer lovassal az élen egy napon és egy éjjelen át üldözte egészen a Yangchang-i ferde hídig. A kritikus pillanatban Zhang Fei több mint húsz lovasával hátul maradt és védekezett. A hídon Zhang Fei a fegyverét megsuhintva és a lovával felágaskodva így kiáltott: „Zhang Yi De vagyok. Ki mer idejönni és élet-halál harcot vívni velem?” Cao Cao seregéből senki sem merte vállalni a harcot.

Amikor Liu Bei bevonult Sichuan-ba, Zhang Fei Jiangzhou-ban betört Ba megyébe és annak kormányzóját, Yan Yan-t élve elfogta. Zhang Fei e szavakat vágta Yan Yan fejéhez: „Midőn a hatalmas hadseregem megérkezett, miért nem adtad fel a harcot, s miért volt bátorságod még ellenállni is?” Yan Yan így felelt: „Igazságtalanok vagytok. Elfoglaltátok a területemet, s nekem csak levágott fejű tábornokom maradt, aki nem adhatta meg magát.” Zhang Fei nagy haragra gerjedt és elrendelte Yan Yan lefejezését.

Yan Yan ábrázata mit sem változott, de útban kifelé visszafordult és így kiáltott fel: „Te senkiházi! A fejvesztés csak egy fejvesztés, nem is kell, hogy felidegesítsen!” Zhang Fei úgy vélte, hogy Yan Yan-ben maradt még kurázsi, így hát szabadon engedte őt és bocsánatot kért tőle. Mire Yan Yan hálája jeléül megadta magát.

A “断头将军” (duàn tóu jiāng jūn) chengyu a határozottan ellenálló, a halálig fel nem adó katonai vezetőket ábrázolja.

[1] 刘备(LiúBèi; i.sz. 161-223): hadúr a Han-dinasztia utolsó éveiben, s a későbbi Shu Han-dinasztia megalapítója.

[2] 曹操(CáoCāo; i.sz. 155-220): híres államférfi és katonai vezető, a Cao Wei királyság megalapítója és első uralkodója.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szólj hozzá!

Címkék: 军 断 头 将

囫囵吞枣

2010.08.23. 08:00 jianchayuan

囫囵吞枣– Egészben nyeli le a datolyát

Egykor egy ember így szólt a többiekhez: „Egy kevés körte elfogyasztása jót tesz a fogaknak, de ha sokat eszünk belőle, az károsítja a lépünket. A datolya ezzel szemben épp ellenkező hatású. Bár erősítheti a lépet, de nagy mennyiségű fogyasztása káros a fogainkra.”

A hallgatóságából valaki gondolkodóba esett és megszólalt: „Ha körtét eszem, és csak rágcsálom, de nem nyelem le, akkor még ez is károsítja a lépemet? Ha datolyát eszem, és nem rágom meg, hanem egy falásra lenyelem, akkor így nem védhetem meg a fogaimat?”

Egy másik fiatalembernek e szavak hallatán tréfálkozni lett kedve: „Hát te egészben nyeled le a datolyát?” Erre a körülötte lévő emberek mind nevetni kezdtek.

Amikor ismereteket tanulunk, nem szabad "egészben lenyelnünk a datolyát". Először is a megtanulandó ismereteket kell tisztán megértenünk, azután szorgalmasan elsajátítanunk. Ha csak nagy vonalakban tanulunk meg valamit, valódi tudást ezáltal nem szerezhetünk meg.

A ” 囫囵吞枣” (hú lún tūn zǎo) chengyu jelentése: A datolyát egészében nyeli le, nem rágja meg, nem ízleli meg. Azokat ábrázolja, akik a dolgokat nem elemzik, nem gondolják végig, hanem válogatás nélkül befogadják az információkat.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

2 komment

Címkék: 吞 囫 囵 枣

天衣无缝

2010.08.22. 08:00 jianchayuan

天衣无缝 – A mennyei ruhákon nincsenek öltések

A régi időkben élt egy Gou Han nevű úr, aki tehetséges verselő és festő volt. Humorérzékkel is bírt, szeretett viccelődni. Nyár derekán az egyik éjjel egy fa alatt hűsölt. Az eget jáde színűnek találta, ahol a fehér felhők forgolódtak, a ragyogó hold magasan függeszkedett, s egy lágy szellő az udvart virágillattal töltötte meg.

Ekkor kacagó ajakkal egy különösen vonzó sellő jelent meg előtte. Gou Han udvariasan megkérdezte tőle: „Kisasszony, Ön kicsoda? Hova valósi?” „Párka vagyok és a Mennyekből jöttem.”- felelte a sellő. Erre Gou Han így tudakolódott: „Ha a Mennyekből jöttél, tudnál-e beszélni az ottani dolgokról?” „Mit szeretnél tudni?” – kérdezett vissza a sellő. „Mindenről tudni szeretnék.”- válaszolta Gou Han. A sellő erre így szólt: „Ez lehetetlen. Mondd meg, hogy miről beszéljek?”

Gou Han ezt válaszolta: „Az emberek azt mondják, hogy a sellők bölcsek. Beszélj hát tetszésed szerint.” A sellő erre a következőket mondta: „A Mennyekben a négy évszak közül a nyár nem forró, a tél nem hideg. Mindig zöldellnek a fák és nem hervadnak el a virágok. A faágakon százasával dalolásznak a madarak, a vizekben halak úszkálnak. Nincsenek betegségek, nincsenek háborúk, nincsenek adók. Összefoglalva, az emberi világ összes nehézsége a Mennyekből mind hiányzik.” Gou Han ámulva kérdezte: „Ha a Mennyekben oly jó, te miért az emberek közé jössz inkább?”

A sellő így felelt: „Szerencsére te egy művelt ember vagy. Az egyik ősötök, Zhuang Zhou öregúr gyakran mondogatta, hogy ’Az orchideákkal teleültetett szobában hosszasan időzve már meg sem érezzük a virágok illatát.’ Ha a Mennyekben sokat időzök, elkerülhetetlenül magányos leszek, ezért időnként az emberek közé jövök tréfálkozni.” Gou Han tovább faggatta: „Hallottam, hogy van olyan orvosság, amitől az emberek nem öregszenek meg. Tudod-e hol találom meg?” „Az emberi világban ilyen orvosság nincs, de a Mennyekben van mindenütt.”- felelte a sellő. Han Gou erre így szólt: „Ha a Mennyekben oly sok van, neked hozni kellene belőle, hogy az emberek kipróbálhassák, mennyire jó is az.” A sellő így reagált rá: „Nem hozhatom le. Ha a mennyei dolgokat lehoznám az emberi világba, elveszítenék a lényegüket. Máskülönben Qin Shi és Han Wu császároknak is adtam volna belőle.” Mire Gou Han ily módon fakadt ki: „Te folyton azt hangoztatod, hogy a Mennyekből jöttél. Bizonyíts hát be, hogy nem csak nagyokat mondasz!” A sellő megengedte Gou Han-nak, hogy megnézze a ruháját. Gou Han tüzetesen végigmérte, s furcsállotta, hogy a sellő ruháján nincsenek öltések. A sellő ezt ezzel magyarázta: „A mennyei ruhákat nem varrják, hát még ezt sem érted? Bölcsnek tartod magad, pedig az én szememben csak egy tökfilkó vagy.” Gou Han meghallgatta, majd kacarászni kezdett. Mire újra odanézett, a sellőt már nem látta sehol.

A ”天衣无缝” (tiān yī wú fèng) chengyu a dolgok teljes tökéletességét fejezi ki, vagyis azt, hogy semmiféle rossz tulajdonságot nem találunk valamiben.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szólj hozzá!

Címkék: 天 无 衣 缝

精卫填海

2010.08.21. 08:00 jianchayuan

精卫填海– Jing Wei feltölti a tengert

A Xia-dinasztiát megelőzően az ország még nem formálódott meg. Az akkori uralkodók messze nem bírtak olyan tekintéllyel és nem rendelkeztek olyan különleges hatalommal, mint az utódaik. Ezzel szemben az egyszerű nép szolgái voltak, akik csak a kötelességeiket teljesítették. Az uralkodók gyerekei sem viseltek hercegi meg hercegnői címet, és a személyiségüket sem kezdték még tisztelni, mivel az a közemberek gyermekeivel megegyező volt.

Dan császárnak élt egy lánya, aki a Jing Wei névre hallgatott. Nyitott és élénk természete volt, s szeretett kiállni az igazságért. Egy nap a kis faluját elhagyta, hogy barátra leljen, aki játszik majd vele. Meglátott egy nagyfiút, aki egy kisfiúval játszott lovaglósdit. A kisfiú már fáradtan mászott volna fel, de a nagyfiú nem akart megállni. Jing Wei odament hozzájuk, és a nagyfia fejére mutatva mérgesen szidalmazta: „Te egyáltalán nem ismered a szégyenérzetet. Ráveszed ezt a kisfiút mindenféle balgaságra, s te az erőddel azt hiszed, olyan vagy, mint aki tigrisre vagy medvére vadászik, s akit az emberek hősnek tarthatnak.” A nagyfiú látva azt, hogy Jing Wei csak egy kislány, aki gyöngének és tudatlannak számít, egyszerűen nem vette komolyan. Leugrott a kisfiú hátáról és Jing Wei-hez ment, akinek e szavakat mondta: „Én a Tengeri Sárkány király fia vagyok. Hát te ki vagy, hogy így bátorkodsz uralkodni rajtam?” Jing Wei így felelt: „A Sárkánykirály fia teljesen értelmetlen. Én azonban Dan császár lánya vagyok. Ezután kevésbé merészkedj a szárazföldre rosszalkodni! Óvakodj attól, nehogy egy fára akasszalak ki száradni!” A Sárkánykirály fia erre ezt válaszolta: „Először is ismerd meg az én kegyetlenségemet, hogy azután kevésbé avatkozhass bele az idősebbek dolgaiba!” Ezt kimondva a kezét ütésre lendítette. Jing Wei kiskorától kezdve követte apját a hegyi vadászatokra, ezért nagyon kifinomult reflexei voltak, s az ereje sem volt kevés. Az ellenfél barbársága és ereje láttán villámként bújt el annak ökle elől, majd lábát a magasba emelte és úgy megrúgta, hogy az arca a földet csókolta.

A Sárkánykirály fia feltápászkodott, s mivel a vereségébe nem akart beletörődni, ezért öklét újra ütésre emelte, de ekkor Jing Wei mellkason ütötte, mire hanyatt esett. A Sárkánykirály fia látva, hogy Jing Wei-jel nem boldogul, kénytelen volt visszatekeregni a nagy tengerbe. Eltelt néhány nap, amikor Jing Wei úszni ment a tengerbe. Teljes boldogságban játszott éppen, amikor véletlenül a Sárkánykirály fia észrevette. Odaúszott hozzá és így szólt Jing Wei-hez: „Az egyik nap a szárazföldön megengedtem, hogy könnyűszerrel megússzad a dolgot. Ma iderohantál otthonom kapujába. Ismerd el gyorsan a hibádat, különben szelet kavarok, hullámokat keltek, és megfullasztalak téged.” Jing Wei határozottan felelte: „Nem hibáztam. Miféle hibát ismernék el?” A Sárkánykirály fia Jing Wei határozott kiállását látva, egyszerűen nem ismerte el a vereségét, ezért nyomban felkavarta a tengervizet, szélvészt és szilaj hullámokat keltett. Jing Wei-nek nem volt ideje az ellenállásra, s megfulladt.” Miután Jing Wei meghalt, egy vörös lábú és fehér csőrű kismadárrá változott, aki eltökélte, hogy a nagy tengert feltölti. A csőréből köveket és faágakat dobott a tengerbe, miközben „Jing Wei, Jing Wei” hangot bocsátott ki, mintha csak magát ösztökélné ezzel. Évről-évre, hónapról-hónapra, sohasem hagyja abba.

A ”精卫填海” (jīng wèi tián hǎi) chengyu a régi időkben a túlságosan mély gyűlöletet és eltökélt bosszúállást fejezte ki, míg a későbbiek során a határozott akaratot, s a nehézségekkel való szembeszállást ábrázolta.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szólj hozzá!

Címkék: 海 精 卫 填

司空见惯

2010.08.20. 08:00 jianchayuan

司空见惯 - A hivatalnoknál ez a szokásos

A Tang-dinasztia idején élt egy versmondásban és írásban egyaránt kiemelkedő ember, akit Liu Yu Xi-nek[1] hívtak. A hivatalnoki vizsga elvégzése után a fővárosban lett császári cenzor. Mivel buja és féktelen volt a viselkedése, amit a fővárosban nem fogadtak el az emberek, ezért lefokozták Suzhhou kormányzójává. Suzhou-i kormányzósága idején egy volt hivatalnok, Li Shen, aki nagyra becsülte Liu Yu Xi hírnevét, meghívta őt egy italra és táncosnőket is hívott maguk mellé. Italozás közben Liu Yu Xi-t megszállta az ihlet, s a következő verset alkotta meg: „Magas konty, felhős halánték új stílusa, a tavaszi szél dala Du Wei-i lányokkal. A hivatalnoknak oly természetes ez, mint a beavatkozás mások dolgába, amellyel teljesen megtölti gyomrát Suzhou kormányzójának.”[2]

A “司空见惯” (sī kōng jiàn guàn) chengyu e versből származik, amelyben a 司空a Tang-dinasztia egyfajta hivatalnokának a neve, a Qing-dinasztia korabeli titkárral azonos rang. Az egész vers a Li hivatalnok számára teljesen szokványos dolgokról szól, amiket nem tart különösnek. Ezt a szólást nagyon gyakran használják, de sok ember még mindig tévesen, mivel a tipikus dolgokra, amelyek bekövetkezése természetes, ez a chengyu nem alkalmazható. Ha a nap reggel keleten kel fel, és este nyugaton tér nyugovóra, így ezekre nem mondhatjuk ezt a szólást. Azok a dolgok, amik váratlanul érnek, de gyakran hallunk róluk, például a nagyváros utcáin közlekedő járművek rendszerint biztonságosan közlekednek, de nagyon sokszor történik olyan baleset, amiben nem embereket ütnek el, hanem csak a járművek koccannak össze, amiket sokszor látunk, ezért a chengyu ilyen esetekre történő alkalmazása a megfelelő.

[1] 刘禹锡(LiúYǔ xī): i.sz.772-842 között élt Tang-korabeli költő.

[2] Az eredeti szöveg így szólt:“高髻云鬓新样，春风一曲杜韦娘，司空见惯浑闲事，断尽苏州刺史肠。”

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szólj hozzá!

Címkék: 见 司 空 惯

一暴十寒

2010.08.19. 08:00 jianchayuan

一暴十寒 – Amit egy nap alatt kiszárít, tíz nap alatt fagyna meg

A Hadakozó Fejedelemségek idején százféle filozófiai iskola virágzott, s a korteskedés szokása fénykorát élte. Egy átlagos agitátor nemcsak mindenre kiterjedő tudással és gazdag ismeretanyaggal bírt, hanem különösen az volt a legkiemelkedőbb teljesítménye, hogy mélyen megmozgató ábrázolásmóddal szatirikusan adott tanácsokat a politikai hatalom gyakorlóinak. Meng Zi[1] is korának egyik híres teoretikusa volt, aki a „Meng Zi: A beszéd gyermeke” című műben így értekezett:

Meng Zi a Qi ország királyának balgaságát és az ügyei intézésének módját egyáltalán nem támogatta. A királynak a cselszövők hazug beszéde iránti hiszékenysége elégedetlenséggel töltötte el, ezért udvariatlanul így szólt hozzá: „Királyom, túlságosan értetlen vagy. A földön bár van nagy életerejű élőlény, de te azt egy nap alatt kiszárítod a napon, holott egy hideg helyen tíz nap alatt fagyna csak meg, és ott élhetne még tovább! Nagyon rövid időt töltöttem veled együtt, s ez azt eredményezte, hogy királyom, egy kissé jobb döntéseket hoztál. De amint elmentem, azok az ármánykodók újra félrevezettek téged, és te újra hittél a szavukban. Kérdezem én, mitévő legyek?” Majd egy megrázó példával folytatta: „A sakkozás csak egy kis dolognak tűnik, de ha nincs benned különösebb kitartás hozzá, akkor ugyanúgy nem tanulod meg jól és azután veszítesz. Yi Qiu-nak, az ország legjobb sakktehetségének két tanítványa volt. Az egyikük különös elhivatottsággal bírt és mindig meghallgatta Yi Qiu iránymutatásait. A másik mindig attól félt, hogy a nagy hattyú elrepül hozzá és arra készült, hogy íjával lelövi. Mindkét tanítványt ugyanaz a mester tanította, s együtt tanultak, azonban ez utóbbi mégis jóval gyengébb eredményeket ért el. Ez nem azért fordulhatott elő, mert a szellemi képességeik különbözőek voltak, hanem azért, mert az elhivatottságuk foka nem volt egyforma.”

Ez egy nagyon jó pedagógiai jelentéssel bíró történet, ami arról szól, hogy ugyanannak a tárgynak a tanulásakor, vagy egy ügynek az intézése során nincs bennünk különös lelkesedés, úgy keményen küzdve eredményeket nem érhetünk el. Ha valamibe ma belekezdünk, majd abbahagyjuk, s tíz nap elteltével újra nekikezdünk, akkor hogyan is lehetne azt jól elintézni? A tanulás és a munkavégzés sikere az elhatározásunkon is múlik. Az utókor Meng Zi mondását, miszerint „Egy napnyi erő, tíz napnyi fagy”[2], az “一暴十寒” (yī pù shí hán) chengyu-vé formálta, ami annak ábrázolására ad magyarázatot, hogy a tanulást és a munkát nem kitartóan, rendszertelenül végzik. Példának okáért, ha egy tanuló a kedve szerint viszonyul a tanuláshoz és kevés időt tölt vele, s több időt fordít a kicsapongásra, akkor azt mondhatjuk erre: „Az ő ’Egy erő tíz fagy’ módszerével miféle dolgokat lehet elsajátítani?”

A chengyu jelentése: Bár a legkönnyebben a növények nőnek, de egy nap alatt kiszáradhatnak, s tíz nap alatt elfagyhatnak, és utána már nem nőhetnek tovább. Azokat ábrázolja, akiknél a tanulásban vagy a munkában egy szorgalmas időszakot a lazaság váltja fel, és nem állhatatosak.

[1] 孟子– Meng Zi, vagy más néven Menciusz (i.e. 372-289): ókori kínai filozófus, Konfuciusz követője.

[2] Az eredeti szöveg szerint:“一日暴之，十日寒之”

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

HTML