铁杵磨针 - Mozsártörőből varrótűt köszörülni
A Tang-dinasztia híres költője, Li Bai, kiskorában nem szeretett könyvet olvasni, gyakran meglógott az iskolából, s az utcákat rótta. Egy napon ismételten nem ment iskolába, az utcán bóklászott, amíg szinte észrevétlenül el nem hagyta a várost. A meleg napfény, a boldogan repdeső kismadarak, és a szélben hintázó virágok végtelen hatással voltak rá. „Ha ilyen jó időben egész nap a szobában olvasnám a könyveket, mennyivel unalmasabb volna?” Egyre csak ment és ment.
Egy rozoga nádkunyhó bejáratánál egy hófehér hajú öregasszony üldögélt, s éppen egy rúd alakú, vastag mozsártörőt köszörült. Li Bai odasétált hozzá: „Néni, mit csinál?”
„Ebből a mozsártörőből akarok egy tűt köszörülni.” - emelte fel fejét az öregasszony, s Li Bai felé mosolygott, majd fejét újra lehajtva folytatta a köszörülést. „Tűt?” - Li Bai tovább kérdezett: „A ruha készítéséhez használatos varrótűt?”
- „Hát persze.”
- „De a mozsártörő olyan vastag, mikor is válhatna belőle vékony tű?”
Az öregasszony visszakérdezett: „Az esőcseppek át tudnak hatolni a köveken, az akarat hegyeket mozgathat meg[1], hát a mozsártörőből miért ne lehetne vékony tűt köszörülni?”
- „De ilyen idős korban?”
- „Ha a képességeimet más emberekhez képest jobban elmélyítem, nincs olyan dolog, mit ne tehetnék meg.”
Az öregasszony szavára Li Bai elszégyellte magát, s ennek következtében, miután hazament, már sohasem hanyagolta a tanulmányait. A mindennapos tanulás nagyon hasznos volt számára, míg végül halhatatlan költő nem vált belőle.
A 铁杵磨针(tiě chǔ mó zhēn)chengyu azt szimbolizálja, hogy ha van elhatározás, és akarat a képességre, akkor a nagyon nehéz dolgok is sikeresen megoldhatókká válnak.
