万死不辞– Tízezer halál sem tántoríthat el
A keleti-Han dinasztia utolsó éveiben a császári hatalom Dong Zhuo ölébe pottyant. Dong Zhuo arrogáns és erőszakos volt, a palotájába bemenni és onnan távozni csak a császári testőrség kíséretében lehetett, melynek vezetésével öccsét és unokafivérét bízta meg. Családtagjait, életkoruktól függetlenül nemesi rangba emelte. Mindezeken felül huszonötezer embert rendelt saját palotájának fenntartására, ahova nyolcszáz gyönyörű nőt fogadott be.
Oktatási minisztere, Wang Yun látva Dong Zhuo arroganciáját, nagyon aggódott a Hanok dinasztiájáért, de Dong Zhuo-t nem tudta eltávolítani, ami kiváltképp bosszantotta őt. Egy éjjel a hátsó kertbe ment elmélkedni, amikor meghallotta, hogy egy ember a pünkösdi rózsa pavilonjánál sóhajtozik.[1] Közelebbről szemügyre véve látta, hogy nem más, mint a család énekes ágyasa, Diao Chan[2]. Wang Yun megkérdezte: „Sötét éjjel miért jössz ide sóhajtozni?” Diao Chan így felelt: „Hálával tartozom a szüleimnek, amiért felneveltek, amiért megtanítottak énekelni és táncolni, és bizalommal voltak irántam.[3] Bár az életemet erre áldoztam[4], mégsem tudom viszonozni teljesen. Közelről látom a szüleim aggódó tekintetét, s biztosan tudom, hogy az ország sorsán aggódnak. Ezért fáj a szívem, de nem merek tőlük kérdezősködni. Ma este is azt láttam, hogy a szüleim nyugtalanul ülnek, így én is sóhajtozni kezdtem, nem is gondolva, hogy észrevesznek. Ha bármiben a szüleim hasznára lehetek, egészen biztosan megteszem, s ha tízerszer is halok meg, ez sem tántoríthat el.”
Wang Yun Diao Chan szavai hallatán hirtelen ötlettől vezérelve, óvatos számítással letérdelt Diao Chan felé, s a tiszteletét fejezte ki. Diao Chan sietve felsegítette. Wang Yun könnyezve mondta neki: „A császári udvar a szemünk előtt hullik szét[5], a tolvaj uralkodó, Dong Zhuo kisajátította a trónt, az udvari hivatalnokok és fegyveresek pénzét is ő adományozhatja. Dong Zhuo örökbefogadott fia, Lü Pu, felettébb büszke és vakmerő, a földön mindenkit legyőz. Most a szavaid hallatán kigondoltam egy körkörös számítást. Először téged eljegyeztetünk Lü Pu-val, azután titokban felajánlunk Dong Zhuo-nak. Te közbeékelődsz az apa és fia közé, s hagyod, hogy mindketten téged akarjanak, s ezzel egymást kölcsönösen meggyűlölik. Végül felbujtod Lü Pu-t arra, hogy ölje meg Dong Zhuo-t. Ily módon megszabadulhatunk a nagy bajtól, s az országunkhoz hűségesek maradunk. Nem tudom, erről hogyan vélekedsz?”
Diao Chan lassan-lassan felegyenesedett, s határozottan felelte: „Már felesküdtem arra, hogy még ha tízezerszer is halok meg, ez sem tántoríthat el. Ha Dong Zhuo megölését nem tudnám pontosan véghezvinni, az ország iránti hálám jeléül azt akarom, hogy tízezer penge alatt vesszek el!” Wang Yun és Diao Chan közösen kitervelték, majd végrehajtották „körkörös tervüket”, amelynek az lett az eredménye, hogy a gonosz uralkodót, Dong Zhuo-t megfosztották a trónjától.
A ”万死不辞” (wàn sǐ bù cí) chengyu azt ábrázolja, hogy valaki életét kockáztatja, s ha tízezerszer is hal meg, akkor sem tántoríthatják el. Az eredményért az életét is feláldozó embereket szimbolizálja.
