夏雨雨人– Nyári esőként hull az emberre
A Nyugati-Han dinasztia alatt Liu Xiang „Példabeszédek” címmel írt egy kis könyvet, amelyben elmondta, hogy váljunk emberré, s tegyünk a közért. A könyv „Becses erények” című fejezetében nagyon sok példát hoz fel az erények fontosságának bizonyítására. Ezekből idézünk fel két történetet.
Zi Lu[1] kezében kétélű kardjával védelmezte Konfuciuszt. Konfuciusz ezt kérdezte tőle: „Zi Lu, miért akarod ezt?” Zi Lu így felelt: „A jó emberekhez természetes, hogy én is jó legyek; a gonoszokkal szemben pedig természetes, hogy magamat megvédem.” Erre Konfuciusz így szólt: „Az uralkodó a hűségre támaszkodik, s az erény védelmezi őt. Nem kell, hogy kilépjen az utcára, az emberek már messze földön ismerik. De ha gonosz emberekkel találkozik, akik a hűségükkel meglágyítják, s erényekkel veszik őt körbe, miért is kellene kardot ragadnia?” Zi Lu erre a kardját eltette.
Meng Jian Zi kancellár volt Liang és Wei országokban. Később kegyvesztettként Qi országába távozott. Guan Zhong[2] ment az üdvözlésére, s megkérdezte tőle: „Kancellárságod idején hány vendég járt az otthonodban?” „Háromezernél is több.” – felelte Meng Jian Zi. Erre Guan Zhong tovább kérdezte: „Most hányan jöttek veled?” „Csak hárman.” Hangzott a válasz. Guan Zhong feltette a kérdést: „Miért van így?”A következő választ kapta: „Egyikük apja meghalt, s mivel nem volt pénze, hogy eltemettesse, adtam neki; a másiknak az anyja halt meg, s szintén nem tudta miből eltemettetni, így hát őt is támogattam; a harmadiknak a bátyját megvádolták, segítettem rajta, és később szabadon bocsátották. Ezért ez a három ember jött velem.” Guan Zhong kocsira szállt, s ezt mondta: „Áh, biztosan elpusztulok, mivel nem tudok tavaszi szélként fújni az embereknek, s nem tudok nyári eső módjára hullani rájuk, ezért biztosan elpusztulok.”A “夏雨雨人”(xià yǔ yǔ rén) chengyu az embernek időben nyújtott segítséget és tanítást ábrázolja.
