欲罢不能– Abbahagyná, de nem teheti
Yan Hui Lu országban élt, ahol apjával, Yan Lu-val együtt Konfuciusz követője volt. Miután sokáig tanult tőle, így sóhajtott fel: „A Mester tanítása minél távlatosabb, annál messzebbinek látszik, s minél alaposabb, annál mélyebbnek tűnik az én számomra. Úgy látom, mintha előttem lenne, majd hirtelen a hátam mögött jelenne meg. A Mester fokozatosan tanított engem, a szavaival megnyitotta bennem az értelmet, szertartásaival korlátozta a magatartásomat. Most abba szeretném hagyni a tanulást, de mégsem vagyok rá képes. Bár minden tőlem telhetőt megtettem, a Mester tanításától mégis nagyon távol állok. Követni akarom, de mindig úgy érzem, hogy nem megy.”
Yan Hui nagyon szegény volt. Rendszerint csak egy kis tál ételt evett, egy kanálnyi levessel, és egy lepusztult viskóban élt. Mások nem viselték volna el ezt a fajta megpróbáltatást, ám ő ebben is örömöt lelt. Konfuciusz jófélének nevezte őt. Később Yan Hui meghalt. Egyszer Yan Ai Gong megkérdezte Konfuciusztól: „A tanítványaid közül ki volt a legjobb?” Konfuciusz így felelt: „Volt egyszer egy Yan Hui nevű jó tanulóm, aki nem dühödött fel, kétszer nem követte el ugyanazt a hibát, de sajnos rövid életének vége lett! Azután már nem volt jó tanulóm.”
A “欲罢不能” (yù bà bù néng) chengyu arra utal, hogy valaki szeretne valamit abbahagyni, de nem képes rá.
