歧路亡羊– Hegyi utakon elvész a bárány
Yang Zhu a Hadakozó Fejedelemségek korának embere volt. Egy nap az öccse, Yang Pu fehér ruhában ment el otthonról. Visszatértekor, mivel esett az eső és a barátjánál ruhát váltott, fekete ruhát viselt. A család kutyája utána szaladt és vadul ugatta. Yang Pu ettől nagyon dühös lett, s egy botot vett kezébe, amivel megütötte a kutyát. Yang Zhu figyelmeztette: „Ne üsd meg a kutyát, hanem higgadtan gondolkozz! Ha a fehér kutyád elmenne hazulról, mjd fekete kutyává változva térne vissza, te vajon felismernéd-e őt?”
Yang Zhu szomszédjából elveszett egy bárány. A szomszéd egész családja elment, hogy megkeresse, sőt Yang Zhu tanítványainak a segítségét is kérték. Yang Zhu megkérdezte: „Csak egy bárány veszett el. Miért kellene olyan sok embernek keresnie?” „Mert túl sok hegyi ösvény van.” – felelte a szomszéd. Este mindannyian üres kézzel tértek vissza, mire Yang Zhu ezt kérdezte: „Hogyan lehetséges az, hogy ennyi ember kereste és mégsem találta meg?” A szomszéd így felelt: „Aj, az ösvényeken felül is vannak még ösvények. Nem tudjuk, hogy a bárány melyikútra tévedt.” Ezután Yang Zhu egy álló napig meg sem szólalt.
A “歧路亡羊” (qí lù wáng yáng) chengyu azt ábrázolja, hogy ha egy bonyolult és változó helyzetben nincs egy pontos irány kitűzve, akkor téves útra léphetünk. A történetben, mivel túl sok hegyi ösvény volt, amit nem lehetett nyomon követni, ezért a bárány végleg elveszett.
