不治之症– Gyógyíthatlan baj
A Liu De házaspár Xuan De uralkodásának éveiben a Tianjin-i Hexiwu városában élt. A Nagy-csatorna mellett volt egy kis fogadójuk. Mindketten elmúltak már hatvanévesek, mégsem volt gyermekük.
Egy hideg napon nagy hó esett. Egy Fang Yong nevű idős katona tizenkét éves fiát, Fang Shen-t éppen hazavitte Shandong-i otthonába, de a hóvihar elől a fogadóba menekültek. Liu apó nem hagyta magára szegényeket, s étellel-itallal kedveskedett nekik, sőt még éjszakára is marasztalta őket. Ahogyan mondta: „A négy égtájon mindenütt testvérek vagyunk.” Fang Yong a hideg széltől éjfélkor reszketni kezdett. Liu apó és felesége levest szolgáltak fel neki és vastag takaróval látták Amint beköszöntött a reggel, Liu apó a hóval dacolva orvosért ment. Ekkor már Fang Yong nem volt eszméleténél. Az orvos a pulzusát megtapintotta és így szólt: „Ezt kettős hastífusznak mondják. Gyógyíthatatlan betegség. Csak hét napja van hátra.” Liu apó és felesége bezárta a kis fogadóját és minden erejüket megfeszítve ápolták a beteget. Fang Yong azonban néhány nap elteltével meghalt, és Li apóék a saját családi sírboltjukba temették el őt. Az árván maradt Fang Shen-t a gyermekükké fogadták és nevét Liu Fang-ra változtatták. Liu Fang szorgalmasan segített a családnak, a nevelőszüleit alázattal szolgálta. A családi gazdaság fokozatosan fel is virágzott. Mindenki azt mondta, hogy ez a Yin-nek köszönhető.
