气壮山河– Nagyszerű lelkületű táj
A Déli-Song Birodalom minisztere, Zhao Ding szegény családba született. Az édesapját négy évesen elveszítette, az édesanyja taníttatta és nevelte fel. Huszonegy esztendős volt, amikor a hivatalnoki vizsgáját letette. Hivatalnokként bátran bírálta a hatalmasságokat, ami a kancellár, Wu Min tetszését váltotta ki, ezért szolgálatra a fővárosba, Kaifeng-ba rendelte.
Az 1125. év telén az északi Jin országa déli hadjáratot indított, s a következő év őszén benyomult Taiyuan városába, amivel súlyos veszélybe sodorta a Song-dinasztia biztonságát. A balgatag és gyengekezű Song Qian Zong félelmében nem tudta mitévő legyen, ezért sebtében összehívta a minisztereit a stratégia megvitatására. Néhány korrupt és az életét mentő miniszternek az volt a véleménye, hogy a békekötés érdekében az ország területének egy részét át kell adni a Jin-eknek. Zhao Ding álláspontja azonban merően más volt. Így szólt: „Hazánk földjét az őseink hagyták ránk. Hát hogyan is kínálhatnánk fel tálcán másoknak? Bölcs császárom, rengetegen vannak, akik bele se mernek gondolni ebbe!” Qian Zong császár azonban nagyon rettegett a Jin hadseregtől, és eltökélte, hogy megadja magát és jó nagy területet átad nekik. Amikor a Jin sereg követei megbeszélésre jöttek, azt követelték, hogy a Sárga-folyótól északra lévő földeket engedjék át Jin országának. Qian Zong-nak nem volt bátorsága tiltakozni és beleegyezett a Jin hadsereg követelésébe. A Jin Birodalom vezetése azonban nem elégedett meg ennyivel, és megparancsolta, hogy a hadseregük folytassa tovább az előrenyomulást. Ez év telén a csapataik már Kaifeng városa alatt jártak. A patkány módjára félő Qian Zong nem várta meg, hogy a Jin hadsereg betörjön a városba, hanem személyesen odament a táborukba, hogy a békekötésért könyörögjön. Nem sokkal később a Jin-ek főparancsnoka letartóztatta Qian Zong-ot, majd elrendelte katonáinak, hogy vonuljanak be a városba és fosszák ki azt. Ezután Qsian Zong-ot és az apját, Hui Zong-ot hadifogollyá nyilvánították és az összerabolt töménytelen mennyiségű arany és ezüstkincsekkel együtt hazavitték Jin országába. Az Északi-Song-dinasztia ezzel véget is ért.
Egy kis idő elteltével Qian Zong öccse, Kang Wang Zhao Gou, Nanjing-ban megalapította a Déli Végek Királyságát, s a Song Gao Zu nevet vette fel. Song Gao Zu uralkodása kezdetén egy sor háborúpárti minisztert alkalmazott, akik közt Zhao Ding is ott volt.
Az egykor kancellári tisztséget betöltő Qin Gui-t, aki a békepártiak vezéralakja volt, mivel pártjának a hatalmi befolyása megszűnt, menesztette hivatalából. Zhao Ding nagyon óvatosan kezelte őt, mivel egykor már kifejezésre juttatta vele kapcsolatban, hogy ha az az ember sikert érne el, akkor nem maradna föld a talpuk alatt. Váratlanul azonban Qin Gui-ból még egyszer kancellár lett. Tudta azt, hogy Gao Zong csak azt szeretné, hogy béke legyen a Jangcétól délre és nem akar teljes ellenállást a Jin-ekkel szemben. Teljes erejével azon volt hát, hogy Gao Zong-ot meggyőzze a Jin-ekkel való békekötésről. Természetesen Zhao Ding ellenezte ezt. Így hát Qin Gui rendszeresen rossz színben tüntette fel Zhao Ding-et a császár előtt, aki fokozatosan el is vesztette a császár bizalmát. Ezután Gao Zong végül áthelyeztette őt vidékre hivatalnoknak. Amikor Zhao Ding elhagyta a fővárost, Qin Gui álszent együttérzéssel elkísérte. Zhao Ding-et azonban nem ragadták el az érzelmei. Megvetően a szemébe nézett, majd tisztelgett és elment. Emiatt Qin Gui még inkább gyűlölte őt és egyre távolibb helyekre küldte szolgálni, míg végül Zhu Ya-ban nem kötött ki. Zhao Ding három évet töltött el ott. Az ismerősei nem mertek elmenni meglátogatni őt, olyan nyomorúságos körülmények közt élt. Miután Qin Gui megtudta, hogy Zhao Ding milyen helyzetbe került, úgy vélte, nincs már hosszú ideje hátra, így hát megparancsolta a helyi tisztviselőknek, hogy minden hónapban jelentsék neki, hogy életben van-e még.
Zhao Ding végül hatvankét éves korában súlyosan megbetegedett. Halála előtt odahívatta ágyához fiát és szomorúan így szólt: „Qin Gui nem akarja, hogy meghaljak. Ha életben maradok, talán megmérgezhet benneteket, de ha meghalok, már nem okozhat bajt nektek!” Miután befejezte, megkérte fiát, vegyen elő egy papirost, amire a következő sort írta: „Testem a rosta és a lófarok csillagképeken vágtat vissza az Égre. Szellemiségem magas hegyként és hatalmas folyóként bátran és hősiesen marad meg ebben az udvarban.” Néhány nap elteltével Zhao Ding már nem evett és meghalt.
A ”气壮山河” (qì zhuàng shān hé) chengyu a nagyszerű szellemiséget ábrázolja, ami hazánk tájait még fantasztikusabbá teszi.
